Október 11-én került sor Bartha Ákos „A fajvédelemtől a nemzeti radikalizmusig. Bajcsy-Zsilinszky Endre pályaíve az 1920-as években” című előadására az MTA BTK Történettudományi Intézetének Tanácstermében. Az egybegyűlteket Szarka László köszöntötte, bemutatva az előadót, aki intézetünk posztdoktorként foglalkoztatott kutatója jelenleg, továbbá a Vidéktörténeti témacsoport munkájában is közreműködik. A Horthy-korszak témacsoportjának vezetője kiemelte Bartha eredeti kutatási területének (falukutatás, szociográfia, népi mozgalom) fontosságát, az eddig elért eredményeket, felhívva egyben a figyelmet, hogy ezeket a témákat a következő években érdemes lenne közép-európai kontextusban is megvizsgálni.
Szarka László az előadás kapcsán úgy vélte, mindez Bajcsy-Zsilinszky életpályájával is modellezhető, hiszen egy Békés vármegyei, félig 
szlovák származású fiatalemberből előbb a magyar fajvédelem propagandistája, majd a náciellenes politika szószólója lett, miközben elképzelései a társadalom és a politikai keretek átalakításának mélységeiről és irányairól folyamatosan változtak. Szarka László felhívta rá a figyelmet, hogy az előadó posztdoktori munkájában nem csupán egy ideológiai portré monografikus kidolgozására, de Bajcsy-Zsilinszky írásainak összegyűjtésére is vállalkozott. Ez a filológiai aprómunka nemcsak a jelenlegi munka alapja, de egyben kiindulópontja lehet a Bajcsy-Zsilinszky életművét regionális kontextusban tárgyaló, a politikusi működés szerteágazó utóéletét is behatóan ismertető nagymonográfiának is.
Bartha előadásában először az életpályát ismertette dióhéjban, majd a különböző forráscsoportokról szólt. Hangsúlyozta, hogy bár Bajcsy-Zsilinszky életéről számos visszaemlékezés áll rendelkezésre, ezek gyakorta politikai mesternarratívákhoz (pl. népi, kisgazda vagy kommunista múltértelmezésekhez) kötődnek és nem mentesek az önigazolás elbeszélésformáló eljárásaitól sem. Ráadásul ezek a visszaemlékezések – emberileg teljesen érthető módon – szinte mindig az emlékápolás íratlan szabályai szerint, az 1944-es tragikus vég fénytörésében születtek. Ezért érdemes a kortársakat a maguk korában, de legalábbis 1944 decembere előtt megszólaltatni. Példa gyanánt Németh László 1943-as jellemzése szolgált, ami egyáltalán nem illeszkedett az 1945 utáni értelmezésekbe, ezért feledésre is lett ítélve. A primer források és visszaemlékezések mellett azonban az emlékezetkutatás sem megkerülhető, mivel számos jelenlegi megállapítás – vagy éppen információhiány – az emlékezőközösségek motivációival magyarázható. A módszertani bevezető Bajcsy-Zsilinszky első világháború alatt írt, ám később elkallódott politikai reformtervének tanulságaival zárult. Az előadó bemutatta, hogy noha a szakirodalom egy radikális földreform korai tervéről értekezik ennek kapcsán, mindezt a politikus közismert 1938-as könyvéből (Egyetlen út: a magyar paraszt) rekonstruálták. Zsilinszky korábbi cikkei azonban arról vallanak, hogy mindig az aktuális politikai nézetek előfutáraként értelmeződött a szöveg.
Ezek után került sor a szűkebben vett téma kifejtésére, vagyis Zsilinszky Endre (1925-ös vitézzé avatása után: Bajcsy-Zsilinszky Endre) húszas évekbel
i pályájának bemutatására. Mint az előadó hangsúlyozta, bár meglehetősen keveset tudunk a későbbi politikus forradalmak alatti életéről, a politikai karrier első komoly ugródeszkájának a Szózat című szélsőjobboldali lap tekinthető, noha a Zsilinszky név az 1911-es Áchim-ügy miatt már nem csengett ismeretlenül a kortársak fülében. A volt huszárfőhadnagy 1919 őszétől jelentékeny világháborús múlttal a háta mögött, egyben németországi zsurnalisztikai szemináriumok tapasztalatai alapján népszerűsítette a nemzeti-keresztény ideológiát. 1920-ban programadó kötetében Bangha Bélához hasonlóan kitüntetett szerepet szánt a szakszerű és hatékony „keresztény” sajtónak, mely sikerrel veheti fel a küzdelmet a „destruktív” „zsidó” újságokkal szemben. Fajvédő felfogásában a 19. századi liberális örökségnél sokkal szűkebb kritériumokat szabott a magyarságba való tartozás feltételeként, ugyanakkor a korabeli antropológiai-biológiai fajkutatásoknál tágabbra hagyta a kapukat. Ezek a követelmények kizárták a zsidók tömegeit a magyarságból; őróluk még a húszas évek végén is lesújtó véleménnyel volt. Zsilinszky 1924-ben a parlamentben tört lándzsát a diktatúra mellett, ugyanakkor publicisztikája, levelezése és parlamenti működése egyaránt megerősíti, hogy komolyan gondolta a szociális reformokat is. Munkáspolitikájának fő viszonyítási pontja ebben az időszakban a bismarcki Németországban diákkorában megismert nemzeti alapú munkásjóléti rendszer volt.
Az előadó részletesen ismertette Zsilinszky Endre és Kozma Miklós összetett kapcsolatát is. Az MTI elnöke egyrészt adatokat szolgáltatott lapszerkesztő barátjának, másrészt konkrét instrukciókkal is folyamatosan ellátta őt. Bartha példákkal szemléltette, hogy ezek hatása gyakorta tetten érhető a megjelent cikkekben. A hallgatóság megismerhette, hogy Zsilinszky újságírói sikerei hogyan nyitották meg számára a politikusi pályát és miként választották meg kormánypárti képviselővé 1922-ben Derecskén. Levéltári anyagok alapján jól rekonstruálhatóak a sokáig elhallgatott visszaélések, melyek nagyban emlékeztetnek a Bajcsy-Zsilinszky által később ellenzékiként többször megtapasztalt – bőségesen dokumentált – kortesfogásokra. Az előadó regionális és budapesti levéltári anyagok mellett korabeli kortesdalokból is vetített, illusztrálandó a fajvédők politikai retorikáját. Ezek a radikális nézetek már nem voltak szalonképesek a Bethlen-féle konszolidáció számára, ami a Gömbös-csoport kormánypártból történő 1923-as kiválásához és a „Fajvédő Párt” 1924-es zászlóbontásához vezetett. Az előadás ehelyütt kitért Zsilinszky térvesztésére, majd bukására az 1926-as derecskei választáson.
Bartha szerint az 1927-es év az életmű egyik fontos fordulópontja. Az 1926 végén elvesztett parlamenti mandátumot petícióval sem sikerült visszaszerezni, a Fajvédő Párt felbomlóban volt, megszűnt a Szózat, a szervezet sikertelen reformját követően pedig Bajcsy-Zsilinszky lemondott MOVE-elnöki pozíciójáról, ráadásul komoly egészségügyi gondokkal is küszködött. Az előadó górcső alá vette a politikus anyagi és lakáskörülményeit, majd kitért négy meghatározó fontosságú új emberre Bajcsy-Zsilinszky környezetében. Egyrészt a legitimista újságíró Pethő Sándor (és köre), másrészt a karlisták körében árulónak tartott Vass József népjóléti miniszter, harmadrész a mindenkivel összeférhetetlen, de a Habsburgok iránt és a Horthy-kori politikai elittel szemben különösen kritikus Szabó Dezső, negyedrészt pedig a zsidó származású Fenyő Miksa, a Nyugat egyik alapítója, a Gyáriparosok Országos Szövetségének igazgatója inspirálta ebben a periódusban a pártnélküli politikust. A fenti személyek fontos szerepet játszottak Bajcsy-Zsilinszky 1927-es németellenes fordulatában, antiszemitizmusának lassú puhulásában és világlátásának tágításában is.
Az előadás tárgyalta a politikus 1928-ban indított, Vass József által bújtatott módon finanszírozott hetilapját, az Előörs-öt is. A segélyként kiutalt pénzek okozták a Bajcsy-Zsilinszky és Szabó Dezső közti pereskedést és lap felemás ellenzékiségét. Az előadó szöveghelyekkel azt is egyértelművé tette, hogy Zsilinszky nem szakította meg kapcsolatait régi fajvédő barátaival, szerepelt több ellenforradalmi szervezet vezetőségében, sőt az új szélsőjobboldal egyes tagjairól (pl. Endre Lászlóról) is elismerő véleménnyel volt. Mindeközben a gyakorlati életpályák felé igyekezett orientálni a magyar középosztályt, borsodi barlanglakásokról cikkezett és szóvá tette a szeged körüli tanyavilág lehetetlen állapotát – közel egy évtizeddel a „nagy szociográfiák” berobbanása előtt. Bartha kitért Bajcsy-Zsilinszky Gömbös Gyulához fűződő bonyolult viszonyára és bemutatta a fő politikai magyarázóelvvé nőtt németellenesség különböző dimenziót. A kutatás szerint ez az averzió nem szűkíthető sem a magyarországi német kisebbségre, sem náciellenességre (mivel már a weimari köztársaság „pángermán bujtogatása” ellen szót emelt a magyar politikus).
Befejezésképp a Nemzeti Radikális Párt 1930-as megalapításának – az új Kisgazdapárt létrehozásával összefonódó – körülményeit és a „nemzeti radikalizmus” politikai hívószavát ismerhette meg a publikum. Bartha vitatta, hogy az Előörs és az NRP megalapítása Bajcsy-Zsilinszky „baloldali fordulatának” kezdőpontja lenne, valamint kétségeinek adott hangot a párt valódi radikalizmusát illetően (az 1931-es kampány alapján). Előadásának végén a politikai kategóriák klasszikus horizontális (vagyis bal- és jobboldali) értelmezési kerete helyett a – nemzetközi politológiai szakkifejezésként értett – „populizmus” alkalmazhatóságát vetette fel. Kérdés azonban, hogy Bajcsy-Zsilinszky szinkretikus ideológiája beilleszthető-e a két világháború közti közép-európai etnopopulizmusok immáron komoly szakirodalommal bíró sorába – fogalmazott.
Az előadást tartalmas vita követte, melyben Ablonczy Balázs, Ábrahám Barna, Paksa Rudolf, Szabó Dániel, Szarka László és Zeidler Miklós is kifejtette vonatkozó nézeteit, reflexióit. Visszatérő jelleggel fogalmazódott meg a személyes képességek és a politikusi habitus kérdése, a politikai teljesítmény és az ideológus közti különbségtétel szükségessége, illetve a különböző szerepek jelentőségének mérlegelése is. Szóba került az antiszemitizmus és a fajvédelem fogalma, egyben kérdésként merült fel ezek viszonya a „nemzeti radikalizmus” ideológiai konstrukciójához. Szó esett Zsilinszky mediátor szerepéről a kor politikai kultúrájában, de Bajcsy-Zsilinszky Móricz Zsigmondhoz és a modern magyar irodalomhoz fűződő meglehetősen sajátos viszonyáról is beszélhetett az előadó egy kérdés kapcsán. A mintegy másfél órás rendezvény végén Szarka László köszönte meg a részvételt a megjelenteknek, elismerően nyilatkozva a kutatás mélységéről.
A témához kapcsolódik, hogy Bartha Ákos az előadást követő napon a Kossuth Rádió „Tér –Idő” című műsorában beszélt Bajcsy-Zsilinszkyre vonatkozó kutatásának jelenlegi állásáról. A műsor 2016. október 17-én került adásba és itt (http://www.mediaklikk.hu/musor/terido/) hallgatható meg. Október 13-án pedig Aszódon a Petőfi Múzeum Galériájában megtartott könyvbemutatón Péterfi Gábor és Paár Ádám társaságában ismertette a „Népiblog – Az elmúlt évek írásai (2014–2016)” című, általa társszerkesztett (http://www.harmattan.hu/konyv_1401.html) kötetet. A beszélgetés felvételről november közepén lesz látható a Galga Televízióban.
