A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Magyar Őstörténeti Témacsoportja szervezésében 2014. január 24-én került sor Prohászka Péter előadására Numizmatikai adatok a 10. századi bizánci–magyar kapcsolatok történetéhez címmel az MTA BTK Történettudományi Intézet Tanácstermében. Az előadás levezető elnöke Vásáry István volt.
A Kárpát-medencében megtelepedett népek és a Bizánci Birodalom kapcsolatrendszerének sajátos emlékei a bizánci érmek. Kovács László az 1970-es évektől kezdődően vizsgálta az érméket régészeti szempontból. A kora középkori Nyugat-Európa ezüstre épülő 
pénzrendszerével szemben Bizáncban egyaránt megtalálhatóak az aranyból, ezüstből és rézből vert érmek, melyek egy többszintű pénzrendszernek az emlékei: az arany- (solidus), az ezüst- és a rézpénzek (follis). A különféle nomináliáknak azonban eltérő volt a szerepük a birodalom határain belül és kívül. A birodalom határain kívül való előfordulásuk sokat elárul Bizánc gazdasági, politikai és kereskedelmi kapcsolatairól a 9–11. században. Elemzésüket mindenképpen ebben a kapcsolatrendszerben, valamint forgalmi szerepük alapján szükséges elvégezni, amit korábban a kutatás figyelmen kívül hagyott.
Az előadás a 10. századi Kárpát-medencei bizánci éremforgalom jellemző sajátosságait mutatta be korszakok, uralkodók szerint osztályozott leletek alapján, megpróbálva magyarázatot adni arra, hogy egyes időszakokban miért csak bizonyos nomináliák fordulnak elő, míg mások teljesen hiányoznak. Kérdés, hogyan kerültek az érmék magyar földre a 9. század közepén. Egy elmélet szerint a 836–838-as türk támadás során juthattak hozzá a magyar harcosok, mások szerint a Kazár Birodalom védelmére a Don partján bizánciak által létrehozott Sarkel erőd építésekor kaptak a magyarok jelentősebb összegeket, például a béke fejében. Egy másik kérdés, milyen szerepe lehetett a follisoknak a Kárpát-medencei magyaroknál, és miért hiányoznak nálunk az ezüstpénzek. Talán Bizáncból visszatért magyar vitézeknél maradt „apróról” van szó, netán alapanyagnak használták őket, esetleg bizánci kereskedők hozták?
Az aranysolidus nemigen fordult elő kereskedelmi forgalomban, mert inkább a bel- és külpolitika diplomáciai fizetőeszközeként használták, értéke túl nagy volt ahhoz, hogy a mindennapi kereskedelemben előforduljon. Bizonyos uralkodókhoz köthetően, bizonyos események kapcsán tapasztalhatjuk a solidus nagyobb elterjedését. A térségben való megjelenésük azt mutathatja, hogy a magyarok felértékelődtek Bizánc számára, például mint potenciális szövetségesek a bolgárok ellen. Kiugróan magas a 10. század közepéről származó érmék száma a térségben, ugrásszerű növekedés következett be az aranypénzek mennyiségében is. Ez a bizánci támogatás megjelenését jelezheti. Az aranypénzek leginkább női sírokban fordulnak elő, többnyire átlyukasztva. Ez az időszak 958-ig tartott, ekkor szüntette be Bizánc a támogatást, ami háborúhoz vezetett.
A follisok 9. század végi elterjedését árnyaltan, nem egy időszakra korlátozva kell értelmezni. Talán az ekkor beinduló bizánci–magyar kereskedelem lecsapódásai. A 12. század végéig megfigyelhető a rézpénzek folyamatos beáramlása.
Szóba kerültek további bizánci tárgyak, illetve megjelenésük, elterjedésük és szerepük háttere is: vajon vásárlás, netán rablás útján, esetleg szolgálatok fejében kapott jutalomként kerültek magyar tulajdonosokhoz? Szóba került a bizánci keresztek problémája: miért csak az egyik típusú kereszt példányai kerülnek elő a Kárpát-medencében? Az előadást követő rövid beszélgetés során további kérdések merültek fel. Kovács László, amellett, hogy az előadás érdemeit méltatta, felvetette, hogy nem szabad megfel
edkezni Huszár Lajos úttörő jellegű numizmatikai kutatásairól; az általa leírt pénzanyag alapján kezdtek a régészek további kutatásokat folytatni. Problematikus továbbá, hogy nehéz megmondani, mikor került be a pénz az országba, és azután mikor került a földbe. Langó Péter a bizánci politikai befolyási övezeten kívüli területekről előkerülő pénzek jelentőségét taglalta, és felvetette a kérdést: miért kerül elő kevés ezüstpénz. Az előadó válaszában kiemelte, hogy a nyugati ezüstpénzek jelen vannak a sírokban, és kimondottan a bizánci ezüst az, ami valamely okból nem népszerű. Sudár Balázs kérdésére, hogy verettek-e külön pénzt az állam diplomáciai céljaira a bizánciak, az előadó elmondta: többnyire nem volt szükség ilyesmire, a más birodalmak vezetőinek adott összegek a költségvetés elenyésző részét adták. Vásáry István felhozta a pénzverdék szerinti megkülönböztethetőség problémáját: Bizáncban azonban szinte kizárólag Konstantinápolyban vertek pénzt, és az érméken amúgy sem jelölték az elkészülés helyét és idejét (ellentétben például a rómaiakkal). A verőtőváltások követése jelenthet esetleg némi támpontot, de egzakt adatok ezen a téren sem állnak rendelkezésre.
Péterfi András
