Thomas Bender kultúrtörténész, a New York Egyetem professzora 2012. június 5-én „New Approaches to the Question of American Exceptionalism” (Új megközelítések az amerikai excepcionalizmus kérdéséhez) címmel tartott előadást az MTA BTK TTI-ben. A professzor amerikai kultúrtörténeti, művelődéstörténeti tanulmányai mellett olyan nemzetközi, globális és összehasonlító kutatásokkal is foglalkozik, mint a nagyvárosok történetének és kultúrájának tanulmányozása (így vett részt közös kutatásban New York és Budapest összehasonlító vizsgálata témájában, és ismerkedett meg magyar kollégáival), illetve a felsőoktatás története, megint csak nemzetközi környezetbe ágyazottan.
Legújabb kutatásai (erről 2006-ban jelent meg könyve: A Nation Among Nations: America’s Place in World History) azonban a nemzeti történelmekről – főként az Egyesült Államok történetéről – való gondolkodás nemzetközi és globális megközelítéseinek értékvilágára és módszertanára vonatkoznak. A Történettudományi Intézetben is ezzel kapcsolatosan tartott előadást, az amerikai excepcionalizmus kérdéséről.
Az USA kivételességébe vetett hitet nevezik amerikai excepcionalizmusnak: azt, hogy az Egyesült Államok – létrehozásának körülményeiből, történelmi múltjából adódóan –különbözik a „hagyományos” nemzetállamoktól, és emiatt egyedi szerepet tölt be a nemzetközi politikában. Az USA születése forradalom útján történt, ami által az első „új nemzet” lett a történelemben, és egy sajátosan amerikai ideológiát alakított ki, amely a szabadság, egyenlőség, individualizmus, populizmus és a szabad verseny eszméin alapul. Ezt a gondolatot egészen Tocqueville-ig vissza lehet követni, aki az 1830–1840-es években jellemezte az Egyesült Államokat kivételesként. A hidegháború kezdetén Daniel Boorstin és mások vezetésével kutatások kezdődtek az amerikai politika és történelem egyediségével kapcsolatban. Az 1960-as években az amerikai posztnacionalista tudósok elutasították az excepcionalizmust, egyrészt mivel szerintük az USA története nem különbözik jelentősen az európai történelemtől, másrészt pedig minden nemzet esetében találunk egyedi jellegzetességeket, amitől az különlegesnek tartható. Az ideológia azonban azóta is jelen van az amerikai gondolkodásban, a közelmúltban a neokonzervatívok karolták fel azt az elképzelést, hogy az Egyesült Államoknak élen kell járnia a világban a szabadság, a demokratikus értékek terjesztésében.
Bender professzor előadásában megpróbálta körüljárni annak kérdését, milyen gyökerekből táplálkozhat a kivételesség érzése az USA esetében, milyen teoretikusok hirdették ezt az eszmeiséget (első és legfontosabb hirdetője maga Thomas Jefferson volt). Bender megpróbálta a jelenségeket amerikai szempontból magyarázni, ugyanakkor mindegyik esetben kívülről szemlélve, azokat 
kritikával kezelni. Hangsúlyozta, hogy az excepcionalizmus veszélye – többek között – az, hogy minden mást marginalizál, ugyanis a kivételesség érzete azt jelenti, ha az USA a kivétel, akkor ahhoz képest minden és mindenki más – külföldi vagy nemzetközi (ami ebben az értelmezésben ugyanaz!) – egyforma. Az excepcionalizmus követői tehát akaratlanul is homogenizálják mind a külvilágot, mind magát az Egyesült Államokat. Az irányzat egyik alapvetése az, hogy az Egyesült Államok mentes a komolyabb ideológiai konfliktusoktól. Bender ezzel a polgárháború példáját állítja szembe, ami nézete szerint megleh
etősen komoly ideológiai konfliktusnak tekinthető. Az excepcionalizmus másik megjelenési formáját „aspiratív excepcionalizmusnak” nevezte, amikor a kivételesség érzete nem elkülönülésként jelentkezik, hanem a vezető szerep iránti igényben. Ez jelent meg az 1940-es évektől amerikai munkákban, miszerint az USA afféle modell, példa, amit másoknak is követnie kell. (A Bush-adminisztráció idején lehetett látni ennek újjáéledését.) Az irányzat gyökereit az előadó egészen 1630-ig vezette vissza: amikor John Winthrop prédikációt intézett az Újvilágba érkezett telepesekhez: „Mert tudnunk kell, hogy hegytetőn épült város leszünk, s minden ember reánk függeszti tekintetét.” Ez a gondolat hasonlóképpen jelentkezik az 1960-as évek diáklázadásainak „Minket figyel az egész világ” mottójában is. Bender professzor ugyanakkor hangsúlyozta és történeti példáival bizonyította, hogy az amerikai történelem eseményei, egészen az 1500-as évektől kezdve, a világtörténelem eseményeibe ágyazottan, a globális folyamatok részeként zajlottak, és csak ezekkel együtt lehet értelmezni. Áttekintésében egészen a 16. század elejétől mutatta be az amerikai történelem fő vonalait, a globális politikában történt folyamatokkal és eseményekkel párhuzamba állítva. Rámutatott arra, hogy a függetlenségi háború egy hosszú angol–francia konfliktus fejezete volt csupán, és a nagyhatalmak háborúja nélkül nem járhatott volna sikerrel. Az alapító atyák még tisztában voltak azzal, ami azóta „elfelejtődött”, hogy a függetlenséghez kellett más államok elismerése is. Bender felvázolta az akkori idők általános tendenciáját: az elhúzódó nagyhatalmi konfliktusokhoz új erőforrásokra volt szükség, ezért adóztatták a gyarmatokat, melyeken a növekedő terhek miatt felkelések törtek ki. 
Egy másik példa arra, hogy az amerikai történelem globális folyamatokba ágyazódik, a haiti forradalom, melynek óriási hatása volt az amerikai eseményekre, többek között ez segítette hozzá Jefferson elnököt legnagyobb eredményéhez, Louisiana megszerzéséhez. Az észak-amerikai kontinens meghódítására a haiti események adtak lehetőséget.
Bender utalt arra is, hogy a franciák végső soron forradalmat előidéző anyagi csődje felé vezető úton valószínűleg a függetlenségért küzdő brit gyarmatok támogatása volt az utolsó lépés, tehát akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy Amerika volt a francia forradalom kirobbanásának egyik fő oka, ami szintén nyomós érv amellett, hogy az amerikai történelem értelmezhetetlen a globális összefüggések nélkül.
Az amerikai polgá
rháborúról szólva az előadó elmondta: a kapitalizmus fejlődése és a technikai haladás a korszakban sokhelyütt összecsapást eredményezett a központi és a helyi hatalom között – utalt a Japánban, Kínában, és Dél-Amerikában kirobbant hasonló krízisekre, melyek sorában az amerikai polgárháború messze nem volt a legnagyobb vagy a legvéresebb. Thomas Bender kifejtette, hogy az amerikai történelmet nem lehet a világtörténelemtől elkülönítve kezelni, hiszen nem egy külön történelemről van szó, hanem – mint minden nemzeti történelem esetében – a globális történelem helyi megvalósulásáról, amelynek természetesen vannak egyedi jegyei, helyi különbségei. Az excepcionalizmus mítoszát pedig el kellene oszlatni: az Egyesült Államok sosem volt izolálva a világtól, és soha nem is lesz.
Farkas Ildikó–Péterfi András
