2013. február 19-én került sor Weisz Boglárka, a Középkori témacsoport tudományos munkatársa Az Árpád-kori királyi jövedelmek rendszere című előadására az MTA BTK Történettudományi Intézetben. Az előadás elején Weisz Boglárka a témához alapvető forrásként szolgáló anyagot mutatta be, Béla király jövedelemjegyzékét. Az irat a 19. században bukkant fel a párizsi Nemzeti Könyvtárban egy 16. századi kódex másolatában, amely 1680 körül került Franciaországba vásárlás útján Angliából. A kódex történetéről egyelőre ennyit lehet tudni, annak felderítése valószínűleg a magyar forrás keletkezéséről is több információval szolgálhat a továbbiakban. A kódexben szereplő „Béla király jövedelemjegyzéke” III. Béla király idején készült (erre utal a király címeinek felsorolása és az érsekségek neve, amelyek együttesen behatárolják III. Béla idejét), de pontos keletkezésének idejére és okára egyelőre csak feltételezések vannak.
A jövedelemjegyzék első csoportját az esztergomi és kalocsai érsekség és az alájuk tartozó 10 püspökség, valamint a zárai és spalatói érsekség jövedelmeinek leírása adja, míg a második csoport foglalkozik a király jövedelmeivel, felsorolva azok származását és összegeit. A számadatok néhol eltúlzottnak tűnnek, és problémát jelenthet még, hogy az összeírás márkában adja meg azokat, noha sokszor nem pénzben vagy veretlen ezüstben szedtek be bizonyos adókat, amelyek így itt talán csak becsült értéken szerepelnek.
A jövedelemjegyzék tételesen bemutatja a király bevételeit. Fontos rész volt a pénzverésből és a pénzváltásból befolyt jövedelem, amely mindenképpen a királyi kamarához tartozott, hiszen királyi felségjog volt. Az Árpád-korban a 13. századra Esztergomban, Budán és Zágrábban működött pénzverde. Az új pénzt kötelező volt beváltani, melyet kezdetben vásárokon bonyolítottak (egy meghatározott időszakban csak az új pénzt lehetett használni a kereskedelem során), a 13. század végén azonban megjelenik a mansionként lebonyolított kötelező pénzváltás. A kötelező pénzváltáskor kamarahaszna (lucrum camare) adót kellett megfizetnie a Magyar Királyság minden alattvalójának (kivéve a nemeseket és az egyháziakat). Ha egy adott évben új pénz kibocsátására, így pénzváltásra nem került sor, az uralkodók a kamara haszna címén collectát vetettek ki. Ez Weisz Boglárka szerint az első általános adónak is tekinthető, amelyet még az eddigi első általános adónak tartott kapuadó előtt vetettek ki és szedtek be portánként, már a 13. században.
Az urbura, azaz a bányabér (az ezüst után a királynak járó nyolcadrész, az arany után a királynak járó tizedrész) a 13. század második felében jelenik meg a királyi jövedelmek között. A szakirodalom szerint a rendszert I. Károly 1327-ben megváltoztatta, és az urbura harmadát a földbirtokosnak rendelte, hogy a földbirtokosokat érdekeltté tegye a bányák feltárásában. Weisz Boglárka szerint valójában azonban már az Árpád-korban a magánföldesúri birtokon feltárt bányák esetében háromféle gyakorlat alakult ki: 1. a bányát magában foglaló földterületet a király megfelelő birtokért cserébe magához váltotta, 2. a földesurak maguk üzemeltették a bányákat és a királynak megfizették az urburát, 3. a bánya működésének idejére a terület kikerült a földesúr kezéből, aki az urbura harmadával vigasztalódott.
Weisz Boglárka a 13. századi királyi jövedelmeket az eddig megszokottól eltérően, nem a jogcím alapján csoportosította, hanem annak alapján, hogy azok hová folytak be. Eszerint léteztek a királyhoz tartozó jövedelmek (ököradó, csöböradó – amelyet bor után fizettek –, tributum – amely több természetben szedett adót jelentett, pl. a sertéstizedet is), illetve a kincstárhoz tartozó jövedelmek (szabadok dénára, pondus, census, collecta).
Az előadást követő szakmai beszélgetés során különösen ez a kérdéskör váltott ki vitát. Tringli István véleménye szerint a királyhoz tartozó jövedelmek egyértelműen földesúri jövedelmek, a király ezeket saját földesúri birtokain szedte, de a magánföldesúri birtokokon nem. Weisz Boglárka és Nógrády Árpád viszont úgy látja, hogy az Árpád-korban még nem a későbbi középkor rendszere él, ekkor még a királynak jelentős jogai vannak a magánföldesúri birtokokon is, és a korszak fejlődése éppen arról szól, hogyan válik a földesúri birtok egyre függetlenebbé a királyi jogoktól. A hozzászólók egyetértettek abban, hogy az Árpád-kor viszonyai nem azonosíthatók a későbbi középkor viszonyaival, és még sok kérdést kell tisztázni mindezzel kapcsolatban. Az előadás rávilágított arra, hogy az Árpád-kor pénzviszonyai fejlettebbek, pénzforgalma pedig jóval jelentősebb volt, mint azt a szakirodalom eddig feltételezte.
Farkas Ildikó
