Nógrády Árpád tudományos főmunkatárs Erdőispánságból megye. Az Árpád-kori történeti földrajz hasznáról című előadására 2024. november 12-én került sor intézetünkben.
Az előadás a történeti földrajz és a topográfiai rekonstrukció jelentőségét, valamint Sáros megye és az erdőispánságok történeti szerepét vizsgálta. Az előadó hangsúlyozta, hogy a történeti földrajz eszközeivel nemcsak a területi elrendezést érthetjük meg, hanem társadalmi, gazdasági és politikai kérdésekre is választ kaphatunk. Kitért arra, hogy ezek az ispánságok, királyi magánuradalmak nem csupán vadászterületek voltak, hanem gazdasági központok is, területükön gyakran városok jöttek létre – Sárosban például Eperjes és Kisszeben –, a sóvári királyi uradalomban pedig a környék legfontosabb sókitermelése folyt. Az erdőispánságok népe, elsősorban az ún. erdőóvók sajátos feladatokat láttak el, és úgy látszik, jelentős szerepet játszottak a gyepűk és a gyepűkapuk őrzésében, azaz a korabeli határvédelemben is.
Sáros megye kialakulása kapcsán az előadó hangsúlyozta, hogy a későbbi megyének a királyi uradalmak (erdőispánságok) csupán magterületei, azok a majdani megye területének tizedrészét sem alkották. A korai Újvár megyeből kiszakadt későbbi Sáros megye területén három fő területi övezetet emelt ki: a déli öv, amelyet kizárólag az Aba nemzetség egyes ágai birtokoltak; a középső öv, ahol a királyi uradalmak, például Sáros és Sóvár helyezkedtek el; valamint az északi gyepűelve. A megye határainak és szervezeti struktúrájának kialakulását a gyepűk védelmi és gazdasági szerepe határozta meg. Sáros megye három, minden bizonnyal még a 12. században kialakított kerület – Tarca, Gyepűelve és Sáros – Újvártól való elszakításával és a kerületeknek a sárosi királyi vár ispánja alá rendelésével jött létre az 1250-es években. Az új megye kialakítása jelentős szervezést nem igényelt.
Nógrády Árpád rámutatott, hogy a topográfiai rekonstrukciók nemcsak a múlt térbeli ábrázolására szolgálnak, hanem eszközként segítik az oklevelekben szereplő adatok pontos értelmezését is. Az erdőispánságok történeti földrajzi vizsgálatával többek között választ kaphatunk arra, hogyan alakultak ki a megyék, és milyen szerepet játszottak ezek az uradalmi egységek a középkori magyar királyság politikai és társadalmi rendszerében. Az előadó zárásként hangsúlyozta, hogy a történeti földrajz nem modelleket kínál, hanem egy olyan szemléletet, amely új kérdések megfogalmazását teszi lehetővé, s az adatok részletes elemzésével (jó eséllyel) új összefüggések felismeréséhez is elvezet.
