2014. május 21–22-én Pápa Város Önkormányzata, a Gróf Esterházy Károly Múzeum, a Jókai Mór Városi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltár Pápai Levéltára Pápa évezrede címmel tudományos konferenciát szervezett Pápa városa első írásos említésének 800. évfordulója alkalmából. A kétnapos konferenciának a pápai Zichy-ház díszterme adott helyet. A gazdag és nagy hagyományokkal rendelkező pápai helytörténeti kutatások utóbbi két évtizedben elért eredményei közül kiemelkednek a város főterén az elmúlt években (2010) végzett régészeti feltárások. Ezek sokoldalú bemutatása mellett az előadók önálló szekciókban prezentálták a város középkori, kora újkori, valamint újkori történetére vonatkozó kutatási eredményeiket. Az előadók között volt intézetünk munkatársai közül Horváth Richárd, Martí Tibor és Soós István.
Horváth Richárd Pápa a dunántúli Szapolyai-várbirtokok közt a Mátyás- és Jagelló-korban címmel tartotta meg előadását. Ő egy 2010. évi eladásában már foglalkozott a Szapolyaiak pápai birtokba kerülésének történetével. Bemutatta, hogy 1465–1481 milyen jogszerű és jogszerűtlen eszközöket használtak az új urak a Garaiak kiszorítása céljából. A jelen összefoglalóban az előadó a Szapolyaiak által bírt számos váruradalom között igyekezett Pápa helyét meghatározni. Ehhez négy utat választott: (1) a pápai várnagyok prozopográfiai adattárának bemutatásával, (2) a birtokosok itineráiumának vizsgálatával, (3) a pápai várnagyok regionális vezető szerepének vizsgálatával a dunántúli Szapolyai uradalmak körében, (4) a pápai uradalom bevételeinek összehasonlításával néhány más Szapolyai uradalom jövedelmezőségével.
Martí Tibor Esterházy László önálló karrierjének kezdetei: Esterházy László pápai főkapitánysága (1648–1652) című előadásában gróf Esterházy László (1626–1652) kifejtette: az ifjú mágnás pápai főkapitányságának jelentőségét az adta, hogy rövid, de sikeres karrierje során ez volt az első, önállóan megszerzett fontos tisztsége. Az előadás a pápai főkapitányi instrukciók összehasonlító elemzése mellett kitért a végvárváros és a főkapitány kapcsolataira, a pápai vicekapitányok működésére, valamint a pápai őrség összetételének kérdésére is.
Soós István Az Esterházyak és Pápa város a 19. század első felében című előadásában arra keresett választ, vajon Pápa legjelentősebb 18. századi földesurának, Eszterházy Károly a halála (1799) után örökösei (a család cseklészi és tatai–gesztesi ágbeli unokaöccsei és azok leszármazottai) részint folytatták-e az egri püspöknek a város fejlődését elősegítő tevékenységét, részint hogyan alakult együttműködésük–kapcsolatuk Pápa magisztrátusával, továbbá miként tudták különösen a reformkor új politikai–társadalmi kihívásai közepette saját joghatóságukat a várossal szemben érvényesíteni, illetve mennyiben járultak hozzá a város és lakosai életének előbbreviteléhez. Az előadó az általa felhozott példák alapján megállapította, hogy az Eszterházyak bár – saját érdekeiket szem előtt tartva – támogatták a városi lakosságot (pl. engedélyezték posztóvásár tartását, több városlakó életét könnyítő rendelkezést hoztak, telkek juttatásával hozzájárultak a helyi református kollégium működéséhez), de amennyiben úgy tapasztalták, hogy a város törekvései – összhangban a reformkor politikai–társadalmi küzdelmeivel és eredményeivel (örökváltság, úriszéki törvénykezés stb.) sértették földesúri jogaikat, azokat következetesen elutasították, illetve akadályozták.
