Az előadás előtt Pók Attila igazgatóhelyettes köszöntötte és mutatta be az előadót: Kontler László a Central European University professzora, a kora újkori politikai gondolkodás és történetírás eszmetörténetének kutatója. Területéhez képest mostani előadása kivételnek látszik, de az előadó bevezetőjében megindokolta legújabb témaválasztását. Nem tudománytörténetet akar írni, még csak nem is a tudás történetének kutatásához kíván hozzászólni.
Inkább abból a szempontból érdekelte egy 18. századi, európai hírű tudós munkássága, hogy a gondolkodó író emberek mit "tesznek", amikor és azáltal, hogy a tudományt művelik. A címben jelzett "haszon" nem utilitárius értelemben felfogott "hasznosság", hanem arra utal, hogy a tudóstevékenységnek vannak a "tiszta" tudomány előrevitelén túl mutató indítékai és szándékai, a tudósnak vannnak személyes, intézményi, ideológiai stb. kötődései és elkötelezettségei ("lojalitása") a tudomány társadalmi és kulturális gyakorlat.
Ez a megközelítésmód hozzásegíthet a Magyar Királyság területéről származó egyik legjelesebb tudós, Maximilian Hell pályafutásának új szempontú feldolgozásához. Hell korának egyik legnevesebb csillagásza volt. Felvidéki (Selmecbánya) bányászcsaládból származott (apja feltaláló bányamérnök volt), jezsuita szerzetes lett, tanulmányait a rend iskoláiban végezte. A jezsuita rendházak tevékenysége és jezsuita kapcsolatai feltehetően nagy szerepet játszottak tudományos kapcsolatrendszerének kiépítésében és fenntartásában – a mai kutatások már elismerik a jezsuita tudományos tevékenység eredményeit. 1755-ben – vidéki gimnáziumokban kifejtett csillagászati tevékenysége eredményeképpen kinevezték a bécsi csillagvizsgáló igazgatójának és a bécsi egyetem csillagászprofesszorának, császári és királyi csillagász lett. Pályafutásának csúcsa az az 1769-es expedíció volt, amelynek vezetésére a dán–norvég király hívta meg. Az irodalom az ennek során a Vénusz bolygó Föld és Nap közötti átvonulásáról végzett megfigyelések és számítások (valamint az ezeket övező vita) következményeként tartja számon Hell nemzetközi hírnevét.
Ez azonban részigazság: maga a meghívás volt éppen annak következménye, hogy Hell a jezsuita rend tagjaként és udvari csillagászként rendelkezésére álló eszközökre és "felhajtóerőre" támaszkodva szívós munkával építette föl magát mint nemzetközi tekintélyt. Ennek állomásai nyomon követhetők az 1757-től (egészen haláláig) általa szerkesztett (és nagyrészt írt) Ephemerides Astronomicae című csillagászati évkönyv fejlődésének vizsgálatával. Az európai csillagászati évkönyvek között ez volt a második, a párizsi évkönyv után, de még a greenwichi és a berlini előtt indult. A 18. század nemzetközi tudományosságának nyelvén, latinul tette közzé, ezzel egész Európában elterjedhetett; nemcsak csillagászati táblákat, hanem – növekvő számban és egyre szélesedő körből – megfigyelési eredményeket. Az évkönyv, Hell levelezése mellett, fontos dokumentuma annak, hogy Hell az európai tudományosságnak afféle csomóponti figurájává vált. Ennek köszönhetően az Ephemerides és vele Hell munkássága – így a saját megfigyeléseinek adatait feldolgozó értekezések – az európai (főként francia és német) fontos tudományos folyóiratokban csillagászként maximális figyelmet kapott.
Az évkönyv tematikájában az 1770-es évek közepétől egyfajta regionális fordulat figyelhető meg: az addigi széles körű, a csillagászati munka nyugat-európai "fellegváraiból" és gyakorlatilag a világ minden tájáról egyaránt származó megfigyelések mellett, illetve egyre inkább helyettük, mind hangsúlyosabb szerepet kapnak az Európa északi és keleti peremvidékeiről, ezen belül a Habsburg-monarchia keleti feléből, Magyarországról gyűjtött adatok. Így Hell Magyarországon tett "csillagászati utazása", az ennek során végzett megfigyelések, a régebben működő (Nagyszombat, Kolozsvár) és újabb (Buda, Eger) magyarországi csillagvizsgálók tevékenységéről szóló beszámolók feltűnő helyet foglalnak el az Ephemerides 1776 utáni 
köteteiben.
Az előadás erre a regionális fordulatra több magyarázat lehetőségét vetette fel.
1. Egy patrióta projekt megvalósítását láthatjuk mindebben; Hell először beépült a nemzetközi tudományosságba, kutatásaival, eredményeivel hírnevet szerzett, kapcsolatokat épített ki, ezáltal része lett egy kulturális körnek, amelybe aztán saját területeit vonta be, így kapcsolta be ezeket a részeket az európai kulturális áramlásba.
2. Hell kapcsolatai kezdetben jelentős részben a jezsuita rendhez köthetőek, a megfigyelések és jelentések nagyrészt a jezsuita rendházakból jöttek. 1773 után hadjárat indult a jezsuiták ellen, és ez a jezsuiták által létrehozott fontos kulturális hálózat megszűnését jelentette. Hell tehát részben kényszerűségből fordult saját területei, a Habsburg-monarchia keleti része felé.
3. A jezsuita rend 1773-as feloszlatása miatt megszűnt a rend részéről Hellnek nyújtott anyagi és szellemi támogatás. Hell a világi papság kötelékébe lépett, megpróbálta folytatni sokoldalú tudományos kutatásait többek között a néprajz, földrajz, történelem, teológia, fizika tárgyköreiben, természetesen a csillagászat mellett. Amikor a rendi és udvari háttere megszűnt, kapcsolatot keresett a magyar katolikus tudományossággal, és erre a tudós elitre épített a továbbiakban. Összességében: úgy tűnik, a Habsburg-kormányzat által a monarchia adminisztratív és területi ("birodalmi") konszolidációjára tett kísérlet megindulásával párhuzamosan Hell, akinek lába alól kicsúszni látszott a talaj, ezt a birodalom tudományos térképének újrarajzolásával igyekezett kompenzálni.
Az előadást követő hozzászólások a 18. századi művelődéstörténet, tudománytörténet köréből nyújtottak kiegészítéseket a témához.
Farkas Ildikó–Kontler László
