Kovács Janka, intézetünk posztdoktor kutatója 2024. október 16-án előadást tartott a bécsi Collegium Hungaricumban az elmebetegek ellátásáról a 19. századi Magyarországon.
A Koltai Lajos által rendezett Semmelweis (2023) című film vetítésének kísérőeseményeként megtartott angol nyelvű előadás címe From the Asylum to the Mental Hospital – The Care of the Mentally ill in Nineteenth-Century Hungary Within and Beyond the „Yellow House” [A tébolydától az elmegyógyintézetig: elmebetegek ellátása a 19. századi Magyarországon a „sárga házon” innen és túl] volt. Kovács Janka a rendezvény során beszélt a 19. századi pszichiátriai ellátás gyakorlatairól, és ebben a kontextusban mutatta be a Semmelweis Ignác halálát övező legendákat és elmegyógyintézeti kezelésének lehetséges újraértelmezését a korabeli módszerek és eljárások tükrében.
Mint elmondta, bár korábban is léteztek szórványos kísérletek, az elmebetegek intézményi ellátásának szándéka szerte Európában a 18. század folyamán jelent meg, és ekkor jöttek létre az első olyan intézmények, amelyek az elmebetegek elkülönítését és megőrzését, és bizonyos korlátok között gyógyítását is célozták. Magyarországon azonban – a Habsburg Monarchia más régióihoz képest is – csak meglehetősen későn, a 19. század utolsó harmadában jött létre önálló, állami fenntartású tébolyda, amelyet a következő évtizedekben további intézményalapítások követtek. E megkésettség azonban korántsem jelentette azt, hogy ne lett volna már korábban is jelen az elmebetegekről való gondoskodás szándéka a társadalmi-politikai szférában és a társadalomban; a 19. század folyamán számos olyan „alternatív színtér” jött létre, amelyek képesek voltak kisszámú elmebetegnek ellátást biztosítani, míg számos beteg került közkórházi osztályokra, ahol a szakszerű ellátás lehetősége nem volt biztosított. Az előadás részletesen kitér az elmebetegek 19. századi társadalmi helyzetére, intézményi ellátáshoz való hozzáférésének lehetőségeire és a bécsi egészségügyi intézmények szerepére a magyarországi betegekről való gondoskodásban. A tébolydák falain kívüli ellátás mellett az előadás betekintést nyújt abba a folyamatba is, amely elvezetett az első terápiás intézet, az 1868-tól működő lipótmezei Magyar Királyi Országos Tébolyda megnyitásához. A hatalmi-politikai küzdelmekkel és korrupcióval terhelt folyamat bemutatása mellett szóba kerülnek olyan kérdések is, mint az elmebeteg-gyógyítás céljait szolgáló intézetek tervezésének módszerei, az intézményi mindennapok, a gyógymódok, a térhasználat, a biztonság és közveszélyesség kérdései és az is, hogy mindez hogyan nézhetett ki a betegek szemszögéből.
