2016. szeptember 16-án a Kemenesaljai Művelődési Központ és Könyvtár Kresznerics Ferenc Könyvtára meghívására Celldömölkön tartott előadást Intézetünk tudományos tanácsadója és az MTA BTK TTI „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport vezetője, Pálffy Géza. Az esemény apropóját az adta, hogy az egyre növekvő érdeklődésre tekintettel immár második, javított kiadásában napvilágot látott kollégánk kismonográfiája a Zrínyi Miklós (1620–1664) által Dömölk és Vat között 1663. szeptember 17-én tartott nevezetes hadimustráról. A számottevő figyelem kísérte előadás meghívóját itt, a Vas Népe napilapban megjelent sajtóbeharangozóját pedig itt olvashatja.
Az előadás az 1663–1664. évi nagy török háború egyik különleges eseménye, a korábban rejtélyek egész sora kísérte, 1663. szeptember közepi vati hadimustra történetét tárta a szép számú érdeklődő elé, akik az MTA BTK Történettudományi Intézete és a Jókai Mór Városi Könyvtár közös kiadásában megjelent új kötetet is kézbe vehették. A történész előbb az újabban költő és hadvezér helyett egyre inkább politikus-, katona- és költő-írónak tartott Zrínyi Miklóst, majd a témára vonatkozó eddigi elméleteket mutatta be. Ezt követte a hadimustra lefolyásának, időpontjának és helyszínének alapos rekonstrukciója. Végül a referátum mindazon magyar politikus-katonák arcképcsarnokát is felvonultatta, akik a 16–17. században igen szép számmal jelentek meg a korszak bevett tábor- és mustrahelyén, a vati mezőkön.
Miként Pálffy Géza élvezetes stílusú előadása bizonyította, jelentős hazai és külföldi levéltári forrásfeltárás alapján immár egyértelműen kijelenthető: a törökkor egyik legnagyobb szabású hadimustrája a Veszprém és Vas megye határát mind a mai napig kijelölő Marcal folyó két partján fekvő Vat falvak (ma Külsővat és Mersevát), illetve a mai Celldömölk határában, 1663. szeptember 17-én zajlott le. A korábbi egymásnak ellentmondó állításokkal ellentétben Zrínyi Miklós a Vas megyei Vat (egykor Felső-, Nagy-, Belső- vagy Kastélyosvat, ma Mersevát) melletti, egészen Dömölkig húzódó széles mezőkön, a kor egyik bevett táborhelyén, a nádor katonai hatáskörét a Dunántúlon ellátó országos főkapitányként a dunántúli főurak, vármegyék és városok felkelő, valamint a végházakból kirendelt magyar végvári katonák összesen mintegy 8500 fős hadát mustrálta meg. S noha a szakirodalom gyakori állításával ellentétben Zrínyi nem lett Vat mezején „Magyarország katonai főparancsnoka”, 1663. szeptember
Az előadás arra is részletesen kitért, hogy a Marcal parti Külsővat, Mersevát és Celldömölk melletti mustramező Magyarország azon különleges helyei közé tartozik, amelyre e települések teljes joggal lehetnek büszkék. Ezért is előzte meg az előadást a Külsővaton 1960 óta álló Zrínyi-szobor koszorúzása és kollégánk ünnepi beszéde. Az egykori Magyar Királyság politikai központjai, az országgyűlések helyszínei és legkiemelkedőbb városai mellett ugyanis a vati mezőkön 1593 és 1809 között a korszak számos kiváló magyar politikusa és katonája megfordult. Nevezetesen két nádor, két országbíró, egy horvát–szlavón bán, a Dunántúl több mint féltucat főkapitánya és számos kuruc generális – köztük a híres Fekete Bég, Nádasdy II. Ferenc vagy a szigetvári hős fia, Zrínyi György éppúgy, mint Forgách Simon, Károlyi Sándor és Esterházy Antal kuruc generálisok vagy a brigadéros Béri Balogh Ádám. Az összes táborozás közül azonban vitathatatlanul Zrínyi Miklós nagy napja emelkedett ki. 1663. szeptember közepén a Marcal partján egyszerre volt jelen Magyarország első három főméltósága (Wesselényi Ferenc nádor, Nádasdy III. Ferenc országbíró és Zrínyi Miklós horvát–szlavón bán), akiknek előkelő névsorát még a dunántúli főkapitány (Batthyány Kristóf), a későbbi országbíró (Draskovics Miklós) és a majdani híres nádor (Esterházy Pál) gazdagította.
Zrínyi Miklós 1663. szeptemberi dunántúli országos főkapitányi kinevezése egyúttal érzékletesen mutatja azt is, hogy a 17. század legjelesebb magyar hadtudósát és a császári állandó hadsereg – éppen 370 esztendeje, 1646 elején kinevezett – első magyar tábornokát mind a magyar rendek, mind a bécsi udvar kiemelten elismerte. Zrínyi így a Magyar–Horvát Királyság és a Habsburg Monarchia azon vezető politikusai és arisztokratái, titkos tanácsosai és tábornokai közé tartozott, akik egyszerre próbálkoztak saját országaik és rendi nemzeteik, illetve a monarchia, valamint egyéni érdekeik érvényesítésével. Ez a sokrétű érdekérvényesítés a kora újkorban lehetséges politizálási alternatíva volt – mutatta be előadásában a történész.
