Vörös Boldizsár, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontja Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa Fiktionen über eine Fiktion. Varianten der Geschichte eines nie existierten russischen Rittmeisters zwischen 1947 und 1972 címmel előadást tartott 2012. április 20-án, az ELTE Germanisztikai Intézete által rendezett Kanon – Zäsur – Wissenschaft. Das historische Erzählen in Oesterreich/Ungarn – und anderswo című, a Germanisztikai Intézetben az Osztrák–Magyar Akció Alapítvány támogatásával 2012. április 19–21-én lezajlott nemzetközi konferencián.
Az előadó az Illés Béla író által kitalált, ténylegesen soha nem létezett orosz katonák: Guszev százados és társainak fikcióját ismertette, részletesen vizsgálva az eset szépirodalmi feldolgozását, Illés Béla: A Guszev-ügy című munkáját. Vörös Boldizsár többek között szólt arról, hogy az 1945–1995 közötti magyar történelem fordulataival összefüggő Guszev-eset, önmagán túlmutatóan, általánosabb érvénnyel is figyelemre méltóan szemlélteti azt, hogy a politikai propaganda céljait szolgáló hamisítás létrehozásánál és a kitaláció elterjesztésénél többféle eszköz együttes alkalmazása segítheti elő a fikció hitelesítését, ezáltal pedig az akció hatásosságát. Az előadó foglalkozott azzal is, hogy a kitalált figurák méltatásainak sorozata miként illeszkedett a 20. századi (ez esetben a szó szoros értelmében) „kitalált hagyományok” (Eric Hobsbawm meghatározása) közé.
Vörös hangsúlyozta továbbá: e vizsgálatok, szintén önmagukon túlmutatva, általánosabb érvénnyel is, jelzik azt is, hogy különböző típusú fikcióknak, itt: egy történelmi fikciónak (a Guszev-eset) és egy irodalmi fikciónak (Illés Béla: A Guszev-ügy című munkája) milyen sajátos, az időben átalakuló kapcsolódási lehetőségei jöhetnek létre, valamint azt is, hogy a mikrofilológiai módszer miként alkalmazható a politikai propagandában felhasznált szépirodalmi alkotások elemzésénél és járulhat hozzá a manipuláció eljárásainak megismeréséhez.
Ugyancsak Vörös Boldizsár tartott előadást Történelmi figurák – új politikai rendszerek – megteremtett hagyományok. Emlékművek Szovjet-Oroszországban és a Magyarországi Tanácsköztársaságban, 1917–1919 címmel a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara Jogtörténeti Tanszékén a Hogyan is történt? című speciálkollégiumban 2012. május 4-én.
Az előadó bemutatta a korabeli emlékmű-eltávolításokat, -eltakarásokat és -állításokat, az új rendszerek közvélemény-formálói által elutasított és méltatott történelmi személyiségek különböző sorozatait, részletesen ismertetve-elemezve az 1918. évi szovjet-oroszországi intézkedéseket és az 1919. május 1-jei budapesti ünnepség dekorációját.
Előadásában az egyes eseteken túlmutatóan, általánosabb érvénnyel is foglalkozott a diktatúrák hagyományteremtéseivel, az emlékművekkel végrehajtott szimbolikus térfoglalási akciókkal és azzal is, hogy forradalmi történelmiszemélyiség-méltatások miként kapcsolódtak a megelőző időszakok ábrázolásaihoz, így is vizsgálva a radikális történelmi változások és a hagyományok összefüggéseit.
