„Mítosz és valóság. Zrínyi-Újvár az írott, képi és régészeti források tükrében” címmel tartottak előadást a Hadtörténeti Intézet munkatársai 2012. április 24-én az MTA BTK Történettudományi Intézetben. Fodor Pál, a BTK főigazgatója köszöntése után Pálffy Géza, a Kora újkori témacsoport vezetője tartott rövid bevezetőt. Bemutatta az előadókat, és hangsúlyozta a két intézet együttműködésének jelentőségét, megvalósulásának eredményeit és jövőbeni lehetőségét.
A Zrínyi-kutató Hausner Gábor kezdte az előadások sorát, „Zrínyi-Újvár az írott és képi források tükrében” címmel. Először felvázolta Zrínyi-Újvár kutatásának kezdeteit, annak szükségességét: mindeddig nem volt ismert a mai Magyarország területén található egyetlen, a költő és hadtudós Zrínyi Miklóshoz kötődő emlékhely, Zrínyi-Újvár. Ezt a várat Zrínyi Miklós 1661-ben építtette, 1664-ben a török fősereg megostromolta, elfoglalta, majd felrobbantotta, ezzel eltüntette a föld színéről.
A vár helyére vonatkozóan a kutatók így ma már szinte csak feltételezésekkel rendelkeztek. A kérdéssel foglalkozó történészek a Muraköz délnyugati részének több pontját is megjelölték, azonban Perjés Géza volt az első, aki Montecuccoli Zrínyi-Újvár ostromáról készített vázlata alapján a beleznai vasútállomás körzetében, a Mura partját jelölte meg a vár helyeként. Később Esterházy Pál irathagyatékában fennmaradt hadmérnöki vázlat alapján a kutatók az állomás közelében magasodó szőlőhegyre helyezték a maradványokat. 2005 folyamán terepbejárással vizsgálták a kutatók a helyszínt, beazonosították a vár egykori helyét, és ma már a vár egyes részeit tereptárgyakhoz lehet kötni. 
A vár szerepe a szakirodalomban vitatott, a kutatók most úgy vélik, Zrínyi Miklós törökellenes hadviselési programjában fontos szerepet játszott, a Kanizsa visszaszerzésére indítandó útvonal fő erődítményeként. A vár ereje szintén vita tárgya, de a mostani feltárások szerint három oldalról vízzel körülvett hídfőerőd volt, szabálytalan palánkvár, amely a jó védhetőségének köszönhetően három és fél hétig fel tudta tartani a török fősereget, és ezzel hozzájárult a szentgotthárdi magyar győzelemhez. A régészeti feltárások nagyon komoly ostrom meglétét mutatják. Ehhez kapcsolódott Négyesi Lajos hadtörténész előadása is, aki „Terepkutatások Zrínyi-Újvár területén” címmel a 2010–2011-ben folytatott feltárás eredményeiről számolt be. Kiemelte, hogy a feltárás a történeti régészet módszereivel történt, azaz az írott és képi források alapján keresték a vár helyét. Mindehhez nagy segítséget nyújtott a jelenlegi légi fényképek és a régi térképek egymásra helyezésének technikája, amellyel a mostani területen be lehetett határolni az egykori ostromterületet. Ezeken a helyszíneken kezdték meg a célzott régészeti feltárást, amelynek során puskagolyókat, bombákat, repeszeket, ágyúgolyókat találtak. Mindezekből egyértelműen meg lehetett állapítani az egykori ostrom részleteit, az ostromlók helyét, a lőállásokat, a támadások lefolyását. Végül Polgár Balázs régész doktorandusz beszélt a „Muskétagolyók Zrínyi-Újvár területéről” címmel a leletek sokrétű felhasználhatóságáról. Több országban a muskétagolyók a kora újkori, újkori hadtörténetben fontos információs forrásbázist jelentenek, a csatatérrégészet, a csaták rekonstrukciójának alapját képezik.
Farkas Ildikó
