Beszámoló nemzetközi műhelykonferenciáról
2012. október 5-én az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Jakobinus Termében került sor a Visegrádi Alap által támogatott The life and political role of János Esterházy in archival and press sources (Esterházy János élete és politikai szerepe a levéltári és sajtóforrások tükrében) c. kutatási program nyitórendezvényére, amely az Esterházy János pályaképe és emlékezete (A történeti források és a politikus megítélése) címet viselte. A rendezvény az MTA BTK Történettudományi Intézet és a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet szervezésében valósult meg, s két részből, egy nyitott műhelykonferenciából és a kutatásban részt vevő szakemberek projektmegbeszéléséből állt.
Megnyitó
A nemzetközi műhelykonferenciát, amelyre szépszámú érdeklődő előtt került sor, Fodor Pál (mb. főigazgató, MTA BTK TTI), Tóth Károly (igazgató, Fórum Intézet, Somorja), Simon Attila (Fórum Intézet) és Szarka László (MTA BTK TTI) nyitotta meg.
Fodor Pál mb. főigazgató kifejezte a rendezvény megvalósulása feletti örömét és a szomszédsági kapcsolatok fontosságát hangsúlyozta, hisz a kisebbségi magyar közösségek múltja a szomszéd nemzetekkel közös történelem része. Ennek feltárásában példaként a békéscsabai Szlovák Intézet által kezdeményezett magyar–szlovák digitális folyóirat intézeti támogatással való megjelentetését, a történelmi párbeszéd szakmai tartalmának, kereteinek elmélyítését és az új, racionális kutatási programok elindítását jelölte meg. A meddőnek bizonyult ideológiai viták helyett például közös forrásbázisokat kell létrehozni, közös kutatási programokat, kiadványokat kell kezdeményezni. Ezután röviden ismertette az Esterházy-kérdéssel kapcsolatos feladatokat. Esterházy munkássága sokrétű, és nem csak országok közötti vitákat váltott ki. Ma reális képet alkotni róla talán lehetetlen, azonban törekedni kell rá. Nehéz értékelni őt, hiszen szimbólummá vált. Magyar részről az autonómiáért küzdő hős, zsidók megmentője, míg szlovák részről revizionista, sőt hazaáruló. Alakját, melyet kisajátított a politika, tárgyilagosan kell értékelnünk.
Tóth Károly igazgató ezt követően elmondta: régóta várnak a program beindulására, mintegy három éve tervezik a projektet, melyben nagy szerepe van Simon Attila szervezőmunkájának. A Fórum Intézet feladata lesz a kutatók által összegyűjtött és feldolgozott levéltári és sajtóforrások digitalizálása, az interneten mindenki számára hozzáférhető forrásadatbázis megteremtése. Néhány szóban bemutatta a szakkönyvtárból, levéltárból, etnológiai központból és digitalizálóközpontból álló intézetet, ahol mintegy 25 fő dolgozik.
Szarka László ezután köszönetet mondott a Visegrádi Alapnak és a magyar külügyminisztériumnak a támogatásért, és ismertette a projekt távlati céljait: Az Esterházy-életmű átfogó értékeléséhez, a két világháború közti csehszlovákiai magyar kisebbség történetének feltárásához a források minél teljesebb megismerésén át vezet az út. Ez a kutatási program a források közreadásával ahhoz kíván hozzájárulni, hogy az alapokig visszabontott, dekonstruált és újra felépíthető kép megalkotásához segítse a kutatókat. Olyan összefogással, mely elejét veszi a kérdéskörrel foglalkozókat gyakran jellemző „módszertani nacionalizmusnak”. Mindez egy új együttműködési forma próbája is.
A projekt motivációját Simon Attila ismertette. Kifejtette, hogy Esterházy a szocializmus évtizedeiben elfeledett személyiség volt, s csupán 1989-től került ismét előtérbe a neve. Azóta viszont politikai viták tárgy lett, ami nem tesz jót a téma szakmai megközelítésének. A közvélemény ma már a szakmát is arra kényszeríti, hogy vagy védje, vagy támadja Esterházyt. Univerzális személlyé, hőssé, a másik oldalon pedig háborús bűnössé vált, holott a tudománynak harcolnia kell az ellen, hogy egy-egy történelmi személy szimbólummá váljon.
A következőkben a kutatásban érintett személyek előadásai hangoztak el, amelyek célja elsősorban az volt, hogy bepillantást adjanak egy-egy adott témakör kutatási lehetőségeibe, forrásadottságaiba, a téma jelenlegi feldolgozottságába.
Az Esterházy-jelenség mint kutatási kérdés
Molnár Imre: Az Esterházy-ügy a család levelezésében
Molnár Imre a jelen projekt fontosságát és aktualitását hangsúlyozta, kitérve azokra az ellentmondásokra, amelyek a magyar és szlovák közvéleményben kialakult Esterházy-képet jellemzik. Majd az Esterházy család birtokában lévő dokumentumok jellegéről beszélt, s ismertette ezen anyagok kutatási lehetőségeit. Beszélt 
Esterházy Lujza hagyatékának kutatási lehetőségeiről s a családi archívum feltárásának várható hozadékáról.
Bukovszky László: Állambiztonsági iratok forrásköre és kutathatósága
A szerző korabeli csehszlovák állambiztonsági iratok kutatási lehetőségeit ismertette, kitérve arra, hogy a volt állambiztonsági iratok jelenleg több csehországi és szlovákiai levéltár fondjaiban találhatók meg. Ennek köszönhetően az Esterházyra vonatkozó anyagok is meglehetősen szétszórtan mintegy fél tucat levéltár 24 különböző fondjában lelhetők fel, s összesen ezek az anyagok kb. 300 tételt jelentenek. Bukovszky kiemelte, hogy a legterjedelmesebb forráscsoportot a kommunista titkosrendőrségek által kitermelt anyagok jelentik.
Simon Attila: Megjegyzések a zsidókérdés kapcsán Esterházyról folytatott vitához
Az előadó kitért a téma átpolitizáltságára, amelynek következtében nem csupán a két ország szakmai szervezetei, de a zsidó szervezetek is eltérően ítélik meg Esterházy zsidómentő tevékenységét. Simon szerint a kutatás során feltehetően kevés új forrásdokumentum fog előkerülni, s ezért is fontos a jelenleg már ismertek újraértelmezése, illetve a kutatási szempontok tágítása. Esterházy viszonyát a zsidókérdéshez ugyanis nem lehet anélkül megérteni és értelmezni, hogy előtte megvizsgálnák a korabeli szlovákiai (magyar) társadalom viszonyát a témához, illetve ne elemeznénk az Esterházy által vezetett Egyesült Magyar Párt magatartását e kérdésben.
Šutaj, Štefan: Esterházy János népbírósági pere és annak reflexiója a szlovák politikában
Az előadó bevezetőjében a két nemzeti historiográfia eltérő szemléletéről szólt, majd saját kutatási részterületének elemzését prezentálta. Az Esterházy-per kapcsán magán a peranyagon kívül elsősorban a csehszlovák külügyi iratokat, a párizsi békekonferenciához kapcsolódó előkészítő anyagokat, a szövetséges ellenőrző bizottságok jelentéseit, Beneš titkos londoni archívumának iratait kívánja kutatni. Fontos az adatokat hozzáférhetővé tenni, hogy gátat vethessünk a különféle mítoszok és dezinformációk terjedésének.
Az első négy előadást vita követte, amelyben többek között Stark Tamás és a hallgatóság más résztvevői is felszólaltak. A szünet utáni részben öt előadás hangzott el.
Szarka László: Prága, Pozsony és Budapest közt 1932–1938
Esterházy számára a legnagyobb kihívást a kisebbségi magyar pártok bel- és külpolitikai céljainak összehangolása jelentette. A magyar kormányzat kisebbségi magyarokkal kapcsolatos doktrínája két pilléren nyugodott: nemzetközi, nagyhatalmi támogatással előkészíteni a revíziót, ugyanakkor aktív kisebbségvédelemmel megtartani a kisebbségek jogait, kultúráját, vagyonát, hogy a revízió után erős magyar közösségek csatlakozhassanak az anyaországhoz. Az előadó a korabeli autonomista szlovák néppárti politika lehetséges céljairól szólva a magyarokkal való együttműködés alternatívájának fokozatos elgyengülését emelte ki. Végeredményben Esterházy pártelnöki, diplomáciai tevékenysége szuverén és modern kisebbségpolitikai teljesítményként értékelhető.
Hetényi Martin: Esterházy a Magyar Párt élén (1938–1945)
Az előadó három fő témakört érintett: a Magyar Párt helyzete és szerepe; a szlovák történetírás viszonya Esterházyhoz; valamint a tervezett kutatómunka és a szakemberre váró lehetőségek. Előadása első részében a Magyar Párt helyzetét vázolta fel a Tiso vezette Szlovákiában, majd szólt arról, hogy az amúgy megosztott szlovák történetírás mennyire összezár Esterházy megítélése kérdésében, noha az Esterházyt támadó írások legtöbbször nélkülözik a szakmaiság kritériumait, hiszen a legtöbb ilyen anyag jegyzetapparátus nélkül készült. Saját kutatásait érintve elmondta, hogy a központi levéltárak mellett nagyban kíván támaszkodni a regionális levéltári anyagokra, és reméli, hogy családi hagyatékokból is kerülnek majd elő új dokumentumok.
Tóth Andrej: Esterházy János a cseh köztudatban
A csehországi kutató ismertette azokat a kutatási projekteket, amelyekben eddig részt vett, s amelyek érintették Esterházy János személyét is. Hangsúlyozta, hogy a csehországi levéltárakban még vannak rejtőző és zárolt anyagok, s ennek fényében reményét fejezte ki, hogy új dokumentumokat is sikerül majd feltárnia.
Adamczyk, Arkadiusz: A lengyel források és historiográfia Esterházy-képe
A lengyel kutató először Esterházy János lengyel gyökereiről beszélt, majd felvázolta azt a tevékenységet, amely a lengyel történelem szempontjából is érdekessé teszi Esterházy személyét. Végül arról szólt, hogy mivel járulhat hozzá a lengyelországi kutatás egy objektív Esterházy-kép kialakulásához. Beszámolt arról hogy a lengyel levéltárakban viszonylag kevés primer forrás található Esterházyval kapcsolatban, amelyeken kívül azonban Esterházy személye néhány memoárban is szerepel.
Janek István: Magyar–szlovák államközi kapcsolatok 1939–1944 között
Az előadó a világháborús évek bilaterális kapcsolattörténeti kontextusában vizsgálta Esterházy helyzetét és tevékenységét. A korabeli szlovák–magyar külkapcsolatok történetén keresztül igyekezett rávilágítani Esterházy közvetítő szerepére, s szólt azokról a kutatási pontokról, irányokról, amelyek ezzel kapcsolatban új ismereteket hozhatnak Esterházy személyével kapcsolatban.
Az előadás-sorozatot rövid beszélgetés zárta, melynek során az előadók a hallgatóság kérdéseire válaszoltak. Egy ebédszünetet követően, a délutáni órákban a kutatási program résztvevőinek munkamegbeszélése következett, amelynek során a résztvevők megegyeztek a kutatás pontos menetrendjében, a forrásgyűjtés módszertanában, a források jegyzetelésének elveiben s a több országra kiterjedő kutatói hálózat működtetésének gyakorlati kérdéseiben.
A rendezvény az Esterházy János élete és politikai szerepe a levéltári és sajtóforrások tükrében című kutatási program keretében, a Visegrádi Alap támogatásával valósult meg.
