A SMALLST ERC kutatócsoport tagjai előadásokat tartottak az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a University of Alberta osztrák és közép-európai tanulmányokkal foglalkozó intézeteinek szervezésében megrendezett 500 Years Entwined History: Central and Ottoman Europe című konferencián.
A nemzetközi szervezésű eseményre számos országból érkeztek szakértők, helyszínéül az ELTE BTK Kari Tanácsterme szolgált. A konferenciát az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet és az ELTE BTK Történeti Intézete részéről Bagi Dániel, kutatóintézetünk tudományos tanácsadója, az ELTE BTK tanára szervezte.
A konferencián Kármán Gábor előadásában egy különleges forráscsoportot mutatott be, amely egyedülálló bepillantást enged abba, hogyan látta a 17. század végi Erdélyi Fejedelemség politikai elitjének alsó rétege az Oszmán Birodalomhoz fűződő vazallusi viszony alapjait. A magyarországi visszafoglaló háborúk kezdeti sikerei után, 1685-ben I. Lipót követe felszólította Apafi Mihályt, hogy Erdély mondja fel a szultánhoz fűződő adófizetői kapcsolatát. A fejedelem ezt követően bekérte az éppen ülésező országgyűlés valamennyi képviselőjének írásos véleményét a kérdésről. A fennmaradt tizenhét vélemény túlnyomó többsége az átállással szemben foglal állást, a felhozott érvek között pedig nemcsak pragmatikus biztonságpolitikai megfontolások szerepelnek. Előfordulnak a Habsburg hatalom megbízhatóságával kapcsolatos kételyek, egyes beadványok pedig egyenesen teológiai irányultságú érveket hoznak fel az oszmán kapcsolat fenntartása mellett.
Tetiana Grygorieva előadásában azt vizsgálta, miként tartotta fenn az 1670-es években a kozák hetman, Petro Dorosenko diplomáciai képviseletét Isztambulban, különös tekintettel az olyan követekre, mint Havrylo Kovalenko, aki a hetman „füleként” szolgált az oszmán udvarban. Az előadás bemutatta, hogy a kozák hetmanátus és a Porta közötti kommunikációt megbízhatatlan közvetítők, nyelvi akadályok és a folyamatos háborúskodás okozta káosz nehezítette — olyannyira, hogy Kovalenko hónapokig nem szerzett tudomást Dorosenko Moszkvához való átállásáról annak bekövetkezte után sem. Végső soron az eset jól szemlélteti egyrészt a kozák diplomácia informális, kapcsolati hálózatokra épülő jellegét, másrészt azokat a nehézségeket, amelyekkel az Oszmán Birodalom szembesült távoli határvidéki vazallusállamainak irányítása során.
