2012. szeptember 7-én kétnapos nemzetközi konferencia vette kezdetét az Erdélyi Múzeum-Egyesület kolozsvári székházábanA Szilágyság és a Wesselényi család (14–17. század) címmel. Az előadások történeti, régészeti és művészettörténeti megközelítésből vizsgálták a Szilágyság – azaz a 19. század előtti Közép-Szolnok és Kraszna megyék – múltját, főúri birtokosainak és épített örökségének történetét, a régió lakosságának etnikai megoszlását. A konferencián magyarországi és erdélyi magyar, illetve román előadók is részt vettek. A konferencia részletes programfüzetét lásd itt magyar és román nyelven.
Az előadások tematikája színes volt: középkori és újkori intézmény- és kormányzattörténet (W. Kovács András, Alexandru Simon, Bogdándi Zsolt, Fejér Tamás), birtok- (Hegyi Géza, Szász Anikó), család- (Pálmány Béla) és gazdaságtörténet (Weisz Boglárka), demográfia (Marius Diaconescu), egyházi és világi építészet (Szőcs Péter Levente, Emődi Tamás, illetve Kovács András). Egyes előadások a Szilágyság leghatalmasabb birtokoscsaládainak (Borsa nem, Bélteki Drágfi, majd Wesselényi) politikatörténeti jelentőségét mutatták be (Zsoldos Attila, C. Tóth Norbert, Horváth Richárd, Neumann Tibor).
A Magyar Tudományos Akadémiát öten képviselték, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának Történettudományi Intézetét Zsoldos Attila akadémikus, Weisz Boglárka, Horváth Richárd és Neumann Tibor tudományos munkatársak, míg az MTA – Hadtörténeti Intézet és Múzeum – Szegedi Tudományegyetem – Magyar Országos Levéltár közös, középkortörténeti kutatócsoportját C. Tóth Norbert tudományos főmunkatárs. Az alábbiakban az ő előadásukról szólunk röviden.
Zsoldos Attila előadásában (A Borsák tartománya és bukása) a 13–14. század fordulója körüli évtizedekben a Tiszántúl nagy részét ellenőrzése alatt tartó oligarchák, Borsa Kopasz nádor és fivére, Beke (valamint rokonságuk) tartományának egy eddig nem vizsgált sajátosságát elemezte. Ez volt ugyanis a korszak egyetlen olyan oligarchikus tartománya, mely nem egyetlen személy vitathatatlan uralma alatt állott. Az előadás során kimutatta, hogy a Borsák — a nyugat-dunántúli oligarchákhoz, a Kőszegiekhez hasonlóan — megosztoztak váraikon, maga a tartomány azonban egységes irányítás alatt maradt, annak ellenére is, hogy egy Kopasz és Beke között 1307–1308 táján lezajlott komoly konfliktus körvonalai megrajzolhatók a rendelkezésünkre álló források alapján.
C. Tóth Norbert előadása első felében a Szász moldvai vajda fiainak, Balk vajdának, Drágnak és Oláh Jánosnak 1365 és 1402 között viselt tisztségeit, illetve az ezen időszak alatt a különböző királyoktól kapott adománybirtokait ismertette. Az előadás második felében a család híres birtokáról, az Ugocsa megyei Nyaláb várról és uradalomról szóló 1378. évi adománylevelet elemezte, amelyről annak formai és tartalmi jellemzői alapján kimutatta, hogy a privilégiumot minden kétséget kizáróan az 1470-es években hamisították. A várat és uradalmát Balk, Drág és Oláh János ugocsai ispáni tisztségük honorbirtokaként tartották kezükön, s az ispánság elvesztése után a birtokot is elvette tőlük a király.
Horváth Richárd előadásában a Drágfi család 1424–1490 közötti történetét tekintette át. Ennek keretében elemezte a család „induló” birtokviszonyait, a Drágfi Miklós és Bertalan politikai előretörésében segítséget nyújtó rokoni viszonyokat. Ezután Drágfi Bertalan Mátyás kori tevékenységére tért át: korai feltűnésének ismertetése után bemutatta, hogyan lett az udvari ifjúból a király fontos katonája, majd egyik bizalmasa. Külön tárgyalta Mátyás és a Drágfiak 1478–1479-ben időlegesen megromló kapcsolatát, majd zárásképpen a Dubnici Krónika egy eddig kevés figyelmet kapott, Drágfiakat érintő részére hívta fel a figyelmet, s kapcsolta össze annak adatait politikatörténeti ismereteinkkel.
Neumann Tibor Drágfi Bertalan pályafutásának Jagelló-kori részét mutatta be. Röviden szólt kamarásmesteri, illetve nagybányai kamaraispáni tevékenységéről, majd bemutatta 1493. januári erdélyi vajdai kinevezésének előzményeit. Részletesen foglalkozott Drágfi vajdai kormányzatával, vajdatársának, Losonci Lászlónak 1494. évi leváltásával, II. Ulászló király 1494. augusztus–szeptemberi erdélyi útjával, majd Drágfi politikai és katonai tevékenységével, házasságaival és 1497–1498. évi, többször benyújtott lemondásával, végül összegezte a Drágfi család helyzetét Bertalan 1501. évi halálakor.
Weisz Boglárka A középkori Szilágyság helye a Magyar Királyság gazdasági életében címmel tartott előadásában elsőként arról beszélt, hogy mely gazdasági irányítói szerepet betöltő intézmények hatókörébe tartozott a Szilágyság. Mindezek során kitért arra, hogy a kamaraispánságokból miként váltak ki a kamarahaszna-ispánságok, valamint a sókamarák hogyan illeszthetők be ezen szervezetek történetébe. Ezt követően a Szilágyságban lévő vásárok, vámok bemutatása mellett kitért e terület úthálózatára is. Mind az intézmény-, mind a vásártörténet során a helyi sajátságok mellett az egész királyságot érintő gazdaságtörténeti kérdésekre is választ kaphattak az érdeklődők.
A konferencia egyes előadás-blokkjait többször is élénk és konstruktív vita követte. Az előadások írott formában a tervek szerint az Erdélyi Tudományos Füzetek sorozatban jelenik meg 2013 elején.
