2013. május 22–25. között Irodalom, művészet, barokk reprezentáció Esterházy Pál udvarában címmel tudományos konferenciára került sor Kőszegen, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet Reneszánsz Osztálya és az egyetemek régi magyarországi irodalmat tanító tanszékeinek közös szervezésében. A Klaniczay Tibor kezdeményezésére több mint fél évszázada évről évre megrendezett művelődéstörténeti „ReBaKucs”-konferenciák a Kárpát-medence különböző helyszínein, az interdiszciplinaritás jegyében zajló tudományos tanácskozások, ezek közül az ideinek Kőszeg adott otthont.
Az Esterházy Pál barokk művészetpártolásával foglalkozó konferencia egyúttal megemlékezés is volt a nádor halálának 300. évfordulójáról. Az előkészítő bizottság tagjai már a konferencia szervezésének elején méltatták az Esterházy család kiemelkedő mecénását, sokoldalú személyiségét és a tanácskozás programjának kialakításakor példaértékű módon tudatosan törekedtek arra, hogy az előadások a nádor pályájának minél sokszínűbb, árnyalt bemutatását tegyék lehetővé. A különböző tudományterületeket művelő előadók szereplése fontos sajátossága volt a konferenciának, és az elhangzottak alapján kijelenthető, hogy ez a szempont messzemenően és a legpozitívabb értelemben igazolódott is.
„A 17. század magyar főúri kultúrájának kiemelkedő pártfogója maga is alkotóművész volt, mecenatúráját is kreatív m
ódon irányította, szervezte. Méltó, máig ható példája lehet a különböző tudományszakok és művészi ágak együttműködésének, együtthatásának és egymásra utaltságának. Az Esterházy-udvar barokk sokféleségének megfelelően konferenciánk is több felől közelít majd a mecénás személyiségéhez, érdeklődési köreihez, művészet- és irodalompártolásának mélyre nyúló kulturális forrásaihoz és hatásaihoz. A hosszú életű Esterházy Pál a kultúra és a művészet több korszakváltásának is tanúja volt, működésére nemigen alkalmazható a »barokk« leegyszerűsítő kategóriája. A barokk fogalmának értelmezése ma is elméleti viták kereszttüzében áll. Esterházy Pál életműve talán hozzásegít ennek a sokrétű, ellentmondásos, ám megkerülhetetlen stílus- és kortörténeti kategóriának az újraértelmezéséhez” – a szervezők idézett intenciójának szellemében gondosan kialakított program valóban rendkívül sokféle megközelítést és különböző tudományterületek Esterházy Pálra és korára vonatkozó eredményeinek bemutatását tették lehetővé.
A konferencia nyitónapján Huber László, Kőszeg polgármestere és Czigány Balázs, a kismartoni Esterházy Privatstiftung képviseletében köszöntötte a résztvevőket, majd a tanácskozást az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója, Fodor Pál nyitotta meg. Megnyitójában hangsúlyozta, hogy a magyar uralkodói udvarnak az országhatárokon kívülre, vagyis idegenbe kerülése mélyreható módon befolyásolta Magyarország történetét és ez a tény 
a magyar főúri udvarokat különleges funkciókkal és rendkívüli történelmi szereppel ruházta fel a 16–17. században. A megnyitót követően került sor a Klaniczay-díj hagyományos átadására, amelynek díjazottja idén Hausner Gábor hadtörténész volt, aki Zrínyi Miklós és a 17. századi hadtudományi irodalom kapcsolatáról írott kötetével nyerte el az elismerést.
A konferencia első napján elhangzó előadások világosan érzékeltették, hogy kevés ilyen nagy formátumú és sokoldalú egyénisége volt a magyar történelemnek, mint Esterházy Pál. Galavics Géza nyitó előadásában a mecénás Esterházy Pálról vázolt pályaképet mutatta be nagy erudícióval, egyúttal az utóbbi negyedszázad legfontosabb kutatási eredményeit is ismertette. Hargittay Emil Esterházy Pál eddig kevéssé vizsgált költészetéről tartott alapos kutatásokra építő előadást. Az Esterházy család hercegi ágának könyvtárára irányuló legújabb kutatások Esterházy Pál könyvtárára vonatkozóan is sok új adatot tártak fel – miként ezt Zvara Edina és Monok István előadása ismertette. R. Várkonyi Ágnes Esterházy Pál politikai pályáját bemutató előadásában hangsúlyozta, mekkora hiányt jelent egy Esterházy Pál életét tudományos alapossággal feldolgozó modern biográfia.
A konferencia programjában fontos helyet kapott többek között az Esterházy-mecenatúra kutatásában és az irodalomtörténet területén elért új eredmények bemutatása: az Esterházy-kincstár, a legendás „Kunstkammer”, az 
ősgalériák, az építészeti mecenatúra, a főúri reprezentáció vizsgálata, amely az elmúlt években rendkívül jelentős új eredményeket mutatott fel, többek között az Esterházyakra oly nagy hatást gyakorló Nádasdyak, elsősorban Ferenc országbíró vonatkozásában is. A kérdéskör legavatottabb kutatói ismertették a tanácskozáson friss eredményeiket.
Esterházy Pál a kor magyar történelmének egyik nagy hatású formálója volt, érthető, hogy személyével, udvartartásával, birtokszerzéseivel, gazdálkodásával, politikai szerepével (pl. a török háborúkban, a Wesselényi-szervezkedés során, majd a kuruc időkben) a kutatás folyamatosan foglalkozik. Intézetünk kora újkori témacsoportjának tagjai közül többen is részt vettek a konferencián: Pálffy Géza szekcióelnökként és hozzászóló résztvevőként, Martí Tibor, Soós István, Tóth Gergely és Varga J. János pedig előadókként.
Soós István Esterházy Pál Neoacquistica Commissióval kapcsolatos politikájáról tartott elmélyült, jelentős levéltári kutatások alapján adatgazdag előadást. A témáról az előadó a 2009. évi szalónaki konferencián, majd annak kötetében, utóbb pedig a Századok tematikus Esterházy-számában (2009. évi 4. sz.) is publikált már; előadásában kutatásainak összefoglalása mellett az azóta feltárt új eredményeket is ismertette. Tóth Gergely előadása nagyívű, rendkívül 
elmélyült és alapos kutatásokat összegző historiográfiai áttekintés volt, amelyben nyomon követte az Esterházyak legendás családtörténetében (Trophaeum nobilissimae ac antiquissimae domus Estorasianae, 1700) nagy számban előforduló fiktív elemeknek (kitalált történelmi családtagok, ill. létező személyek fiktív tisztségei) a korszak historiográfiájában való megjelenését, és bemutatta a Trophaeumnak a 18–19. századi magyarországi történetírók munkáira tett hatását (egészen Nagy Iván híres családtörténeti munkájáig). Rámutatott, hogy a Trophaeumnak az Esterházyak kultuszképzésében játszott szerepe ebben az olvasatban egyáltalán nem pozitív, hiszen a fiktív részek a történeti forráskritika eszközeinek megjelenésekor idővel tarthatatlanokká váltak és a Domus Estorasianara idővel inkább negatív árnyékot vetettek a kitalált részek, hiszen azt sugallták a 18. századi történetírók (pl. Schmitt Miklós) számára, mintha a homo novus Esterházy Miklós üstökösszerű karrierjének köszönhetően a főrendek közé emelkedett Esterházy-família a kitalált eredettel takargatna vagy elkendőzne tényeket. Mint az újabb kutatásoknak köszönhetően tudjuk: a dicső múlt kreálása részben indokolatlan is volt, hiszen Esterházy Miklós elődjei – legalábbis apja, Ferenc, Pozsony vármegye alispánja – a történeti valóságban is igen sikeres pályát futott be, noha nem nyert el országos főméltóságot és még nem volt főnemes.
Martí Tibor Esterházy Pál egy eddig nem kutatott címéről, az Aranygyapjas Rendbe történt felvételéről tartott előadást. 
A számos külföldi levéltárban, közel teljességgel fennmaradt forrásoknak köszönhetően sikerült részletesen feltárnia Esterházy Pálnak az Aranygyapjas Rend elnyerésére irányuló ambíciójának hátterét, a nádor számára kiemelkedő jelentőséggel bíró Aranygyapjas Rend megszerzését kísérő levelezését, a császári gyóntatóval való kapcsolatát, II. Károly spanyol uralkodó és udvarának, továbbá a madridi császári követ Pál ügyével kapcsolatos eljárásának részleteit, a rendjel Bécsbe érkezésének körülményeit, valamint a bécsi Augustinerkirchében, 1682. február 24-én zajlott lovaggá avatási ceremóniájának részleteit. Varga J. János Esterházy Pál politikai iratairól tartott 
előadást; a nádor pályájának, politikai céljainak és helyzetének elemzése mellett kiemelte, hogy a konferencia írott változatában indokolt lenne Esterházy Pál katonai arcélének felvillantása is.
A tanácskozás tartalmas és színvonalas programját gazdagította a Musica Historica együttes (művészeti vezető: Csörsz Rumen István) lenyűgöző, Esterházy Pál korának zenéjét felelevenítő koncertje, amelyet a konferencia résztvevői a kőszegi Jézus Szíve-templomban hallgathattak meg. Az egyes szekciókat követően a hozzászólások és a kérdések is fontos lehetőséget biztosítottak a tudományos diskurzusra. A tartalmas konferencia mérlegét valószínűleg az írott változat alapján lehet majd hitelt érdemlően megvonni, de a várakozás idejére is megelőlegezhető, hogy az Esterházy Pál-kutatás historiográfiájában fontos, jelentős új eredményeket is felszínre hozó mérföldkőnek tekinthető a kőszegi tanácskozás. A képek egy részét Mitropulos Anna Diána készítette.
Martí Tibor
