A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának Médiatudományi Kutatócsoportja A sajtó kultúraközvetítő szerepe 1867–1945 címmel konferenciát rendezett. Landgraf Ildikó (MTA BTK Néprajztudományi Intézet) előadásában Jókai Mór képes szórakoztató lapjaival foglalkozott. Az 1800-as években egyre inkább az időszaki sajtó vette át a könyvektől a vezető szerepet. Az írni-olvasni tudás elterjedésével kialakult egy „új olvasóközönség”, amely már nem feltétlenül rendelkezett „magas műveltséggel”.
A lapok oldalain felül általában a politikai híreket hozták, ezektől vonallal elválasztva pedig az irodalmi tárca következett. A politikai eseményekről az egyes lapok nagyon különbözően számoltak be, az így „összezavart” olvasó számára állandóságot és megnyugvást a vonal alatti rész jelentett. Jókai valóságos önkéntesekből álló hálózatot szervezett a különböző anekdoták gyűjtésére, hogy aztán a legjobbakat lapjában, az Üstökösben, esetleg külön kötetekben megjelentesse. A legeredményesebb gyűjtők ingyen kapták meg a lapot. Jókai a lapja hasábjain olvasóival kiterjedt levelezést is folytatott.
Széchenyi Ágnes irodalomtörténész (MTA BTK Irodalomtudományi Intézet) Schöpflin Aladárnak (1872–1950) a Vasárnapi Ujság című képes hetilapban kifejtett működését vizsgálta. A Vasárnapi Ujság – angol mintára – kívánta a legkülönbözőbb (természettudományos, irodalmi stb.) ismereteket a szélesebb közönség felé közvetíteni. Schöpflin az irodalom népszerűsítése terén fejtett ki óriási tevékenységet. Jó érzékkel ismerte fel a tehetséges magyar írókat és költőket, akik számára publikálási lehetőséget biztosított. Az irodalmi művekről írt
igen jelentős számú recenzióival és bírálataival is hozzájárult az irodalmi élet eseményeinek szélesebb közönséggel való megismertetéséhez. Emellett a világirodalom remekeinek fordításával lehetővé tette, hogy azok a magyar nyelvű közönség számára is hozzáférhetővé váljanak. Schöpflin a konzervatív és a modern irodalmi irányzat között összekötő szerepet is betöltött, amennyiben mindkét oldal irodalmi termését figyelemmel kísérte és beszámolt róla a Vasárnapi Ujságban és egyéb lapokban.
Ujvári Hedvig, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem habil. docense a magyarországi német nyelvű sajtó irodalomközvetítő szerepéről beszélt a 19. század második felében. Tekintettel arra, hogy ekkor még Pest és Buda lakói jelentős arányban német anyanyelvűek voltak, a német nyelvű újságok érthető módon fontos szerepet játszottak. A lapok egy része egyértelműen a hazai közönségnek szólt (pl. Neues Pester Journal), másik része viszont német nyelven írott magyar lap volt, amelyek a külföld felé közvetítették a magyarországi eseményeket. Utóbbiak közül a Pester Lloyd volt a legjelentősebb, amely napi kétszeri megjelenéssel ugyan elsősorban gazdasági–politikai lap volt, de az irodalomnak is nagy terjedelemben biztosított helyet. A német nyelvű lapokra egyaránt jellemző volt, hogy a német irodalom megjelentetése mellett – hasonlóan a magyar nyelvű újságokhoz – magyar írók műveit német fordításban rendszeresen közölték.
Ábrahám Barna, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Közép-Európa Intézetének oktatója a szlovákság példáján mutatta be a nemzetiségi sajtó és a nemzetépítés kapcsolatát. A polgárosodás terén különösen hátrányos helyzetből induló szlovákok értelmisége nagy jelentőséget tulajdonított a bontakozó szlovák nyelvű sajtónak: 
egyenesen a szlovák nemzeti ébredés alapfeltételének tekintette a saját sajtóorgánumok létrehozását. A meginduló szlovák újságok azonban egymást is támadták, mindegyikük igyekezetett saját magát a szlovákság egyedül hiteles képviselőjének beállítani. Jellemző volt, hogy szlogenek szintjén valamennyien az oszthatatlan szent istváni állameszmét hirdették, függetlenül attól, hogy a magyar kormány támogatását élvezték („magyarónok”), vagy éppen ellenkezőleg: az államhatalom inkább ellenségesen viszonyult hozzájuk.
Klestenitz Tibor (MTA BTK Történettudományi Intézet) azt vizsgálta, hogy a katolikus hitéleti formák változásával kialakuló új vallási kultúra közvetítésében milyen szerepet játszott a felekezeti sajtó, elsősorban a hitbuzgalmi folyóiratok. A modernizációt elutasító katolikus egyház számára egyre nagyobb gondot jelentett a hivatalos egyházi előírások és az attól eltérő népi „vallási hagyományok” összeegyeztetése. A jezsuita irányítással a szélesebb értelemben vett „nép” számára Kalocsán megjelenő Jézus Szentséges Szívének Hírnöke és melléklapja, a Mária Kert című havilapok szerzői modernizálták a régi hagyományokat, új köntösbe öltöztették az eszmeterjesztést, a prédikációk érvanyagát népies hangú elbeszélésekben dolgozták fel. A Budapesten kiadott Mária Kongregáció pedig a hitbuzgalmi témák tárgyalása mellett már az egyesületek tagjainak társadalmi tömörítésére is nagy hangsúlyt fektetett, ami jelzi, hogy a katolicizmus megújulási törekvéseiben a hitéleti, társadalmi (és politikai) törekvések gyakran egymásra épülve jelentek meg.
Kiss Réka (MTA BTK Néprajztudományi Intézet) Identitásépítés a magyar református sajtóban a 20. század első felében című előadásában érzékletesen ábrázolta azt a helyzetet, amelybe a hazai reformátusság került a századfordulón. Csak 1881-ben jött létre az egységes magyar református egyház, a lakosság Budapestre történt nagymérvű beáramlásával a főváros lett a legnagyobb református közösség otthona, ugyanakkor az egyházi keretek kiépítése nem tudta követni ezt a gyors változást. Ebben a helyzetben különösen nagy szerep hárult a református sajtóra („Ha Pál apostol élne, akkor újságíró lenne”), hiszen rá hárult az a szerep, hogy legalábbis részben helyettesítse a prédikációt, a hitébresztést, a megújulást. Jellemző volt, hogy a felek
ezeti lapok nem álltak közvetlen kapcsolatban az egyház vezetésével. A református egyház vezetői csak az 1934-ben induló Református Élet c. lap szervezésében vettek aktívan részt.
Turbucz Dávid (MTA BTK Történettudományi Intézet) a sajtónak a Horthy-kultusz kialakításában játszott szerepét vizsgálta. A sajtó jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a közvéleményben az a kép alakulhasson ki, miszerint Horthy Miklós a magyar nemzet megmentője, az Istentől rendelt vezér, „Horthy apánk”. A Horthy-kultusz a kormányzóhoz kapcsolódó évfordulókon nyilvánult meg a legerőteljesebben. Ezekhez a napokhoz köthetően (budapesti bevonulás: november 16.; kormányzóvá választás: március 1.; június 18. és december 6.: Horthy születés- és névnapja) szinte valamennyi újságban méltató írások jelentek meg a kormányzóról, és beszámoltak a tiszteletére rendezett ünnepségekről. Azzal kapcsolatosan nincsenek források, hogy magának Horthy Miklósnak elvárásai lettek volna a személye körül kiépülő kultusz vonatkozásában. A Horthy-kultusznak egyértelműen rendszerstabilizációs funkciója volt.
