Balkáni újjászületések? A Balkán és a világ a 19. századtól napjainkig címmel szervezett konferenciát intézetünk és a Politikatörténeti Intézet 2018. november 14-én. A konferencián intézetünket társszervezőként és előadóként Csaplár-Degovics Krisztián tudományos főmunkatárs, témacsoport-vezető, előadóként Sz. Bíró Zoltán tudományos főmunkatárs képviselte. képviselte. A meghívó itt látható. A Balkán története még az elmúlt két évszázad mindenhol viharos történetéből is kiemelkedik eseménydús voltával.
A 19. században az európai kancelláriákon még Közel-Keletként nyilván tartott régió a görög szabadságharctól, majd 1833-tól, Szerbia autonómiájától kezdve szinte folyamatosan újabb és újabb változásoknak, megrázkódtatásoknak volt kitéve.1878-ban a berlini kongresszus, 1898-ban a görög–török háború, 1912–1913-ban a Balkán-háborúk és a bukaresti béke, 1918-ban az első világháború és aztán ennek következtében az Oszmán Birodalom végső bukása, 1948-ban a Sztálin–Tito szakítás, és végül az 1990-es években a második Jugoszlávia véres szétesése. Mindezek nyomán a térséget látták már Európa legvadabb és legatavisztikusabb részének és a szabadságszerető emberek világának is. A rendezvényen éppen ezért nem elsősorban a Balkán történetének egyes eseményeit vették górcső alá. Sokkal inkább azt, hogy miként változott a térség helye a világban, milyen szimbolikus és valós hierarchiákban helyezték el az évtizedek folyamán. Hogyan tükrözte ez a kemény, strukturális jellegzetességeket? Mi volt az, amiben a Balkán elmaradottságával együtt olykor megelőzte saját korát, és miként formálta a külső tekintet a balkániak saját magukról alkotott képét, egészen a mai napig.
