2024. április 19-én a prágai Wallenstein-palotában (amely jelenleg a Cseh Köztársaság Szenátusának székhelye) konferenciát rendeztek a harmincéves háború azon szakaszáról, amelyben Albrecht von Wallenstein először kapta meg a császári seregek főparancsnokának rangját. Noha Wallenstein későbbi karrierjéről – és különösen haláláról – számos könyv, tanulmány és szépirodalmi mű is született, csillagának első emelkedése 1625-ben sokkal kevésbé állt az érdeklődés homlokterében.
A bécsi egyetem professor emeritusa, Lothar Höbelt, illetve a pardubicei egyetem oktatója, Pavel Marek egy olyan tudományos rendezvényt szervezett, amelynek során az összesen hét európai országból érkezett tizenhárom előadó megvilágította az 1620-as évek közepének diplomáciai és katonai viszonyait, illetve annak okait, hogy az 1624-ben éppen látszólag nyugvópontra érkező válság a Német-római Birodalom területén miért kapott újabb lendületet.
A konferencián intézetünk tudományos főmunkatársa, Kármán Gábor arra kapott felkérést, hogy Bethlen Gábor politikai tevékenységét mutassa be. Az előadásban arra került a hangsúly, hogy Bethlen újabb és újabb kísérleteit arra, hogy részt vegyen a Habsburgok elleni összefogásban – az abból nyerhető közvetlen politikai előnyökön kívül – az a szempont is motiválta, hogy az 1610-es években még meglehetősen ingatag politikai pozícióit így tudta folyamatosan erősíteni. A tény, hogy a háború első szakaszában sikerült szövetségeseinek követeit elvinnie a Fényes Portára (amely így „hét ország” – valójában a II. Ferdinánd ellen lázadó Habsburg-tartományok – képviselőivel szembesült, amelyeknek még sosem járt diplomatájuk Konstantinápolyban), óriási presztízst és a korábbinál sokkal szélesebb mozgásteret biztosított a fejedelemnek. A helyzet fenntartása, amelyben Bethlen meghatározó szerepet játszott az oszmánok magyarországi katonai és diplomáciai tevékenységében, egyben számos előny elérését is lehetővé tette számára Erdéllyel kapcsolatban: így érhette el a fejedelemség éves adójának csökkentését, illetve utódának még életében történő szultáni elismertetését.
