2019 május 30–31-én a toulouse-i Jean Jaurès Egyetemen rendezték meg a Splendid Encounters 8: The Gestures of Diplomacy: Gifts, Ceremony, Body Language (1400–1750) című konferenciát, amelyen intézetünket Kármán Gábor tudományos munkatárs és Mihalik Béla tudományos munkatárs, tudományos titkár képviselte. A Premodern Diplomats Network által évente szervezett konferenciasorozat a kora újkori diplomáciatörténet kutatóinak egyik legjelentősebb fóruma lett az elmúlt években. A konferencia teljes programja itt érhető el.
Kármán Gábor előadásában egy különleges diplomáciai helyzetet mutatott be az Erdélyi Fejedelemség harmincéves háború alatti külkapcsolatainak példáján, amikor a potenciális szövetségesek közötti kommunikáció elakad, de egyik fél sem lehet benne biztos, hogy ez a másik szándéka szerint történt-e így, vagy csak külső okok hátráltatják a levélváltást. A levelezés egyoldalú folytatásából eredő presztízsveszteséget a harmincéves háború alatt az erdélyi fejedelem és potenciális szövetségesei többször is úgy kerülték el, hogy nem személyesen írtak, hanem másokra, az udvarukban lévő emigránsokra, vagy épp Johann Heinrich Bisterfeld gyulafehérvári professzorra bízták a kapcsolattartást.
Mihalik Béla Vilmos előadása az 1696. évi római úrnapi körmeneten kirobbant botrányt és annak diplomáciai következményeit elemezte. Georg Adam von Martinitz gróf, I. Lipót császár követe a római kormányzóval való precedencia-vita miatt rendkívül lassan vonult a körmenet során, amellyel komoly felfordulást okozott a szertartás menetében is. Ellenlépésként a bíborosok testületileg maradtak távol a németek nemzeti templomában tartott szertartásról. A bécsi és a római udvar kölcsönösen egymást vádolta egymás megsértésével, elégtételt követelve. A császári udvar tovább húzta az új bécsi nuncius hivatali fogadását, a pápai udvar mindeközben a francia–savoyai különbékét segítette elő, ami komoly külpolitikai gondot okozott a császári udvarnak. Csak 1697 tavaszára nyugodtak le a kedélyek a két udvar között.
Az intézet két munkatársán kívül a Szegedi Tudományegyetem két kutatója is részt vett Magyarországról a toulouse-i konferencián. Cziráki Zsuzsanna előadása azt a kérdést járta körül, milyen nehézségekkel járt és milyen lehetőségeket biztosított a Habsburg uralkodók követei számára az a szokás, hogy a 16–17. században a Fényes Portán magyar viseletben kellett megjelenniük. Szabados János azt mutatta be, mely utakat használta a portai Habsburg követség a 17. század közepén a bécsi adminisztrációnak küldött üzenetei célba juttatásához: a levelek aránya, amelyet a hivatalos kurírok vittek, illetve amelyek a titkos informátorok hálózatán, illetve az erdélyi fejedelmi levelezési hálózaton keresztül terjedtek, időben is változott, főleg a politikai helyzet függvényében.
