A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Történettudományi Intézete 2018. április 25-én tudományos konferenciát rendezett a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Területi Bizottsága támogatásával 1658 címmel (programa itt olvasható). A 17. század közepe magyar és európai történelmének kérdéseit taglaló rendezvényen intézetünket Kármán Gábor tudományos munkatárs és Tóth Gergely tudományos munkatárs képviselte.
Kármán Gábor előadása a magyar történetírásban és irodalomban Apáczai Csere János ellenfeleként ismert, kevés népszerűségnek örvendő francia származású, de Angliában karriert befutó gyulafehérvári professzor, Isaac Basire erdélyi működését foglalta össze. A számos eddig ismeretlen forrást mozgósító előadás nemcsak a professzor meghívásának körülményeivel kapcsolatban hozott új eredményeket, de felhívta a figyelmet olyan, eddig szinte egyáltalán nem vizsgált kérdésekre is, mint Basire politikai tanácsadóként vállalt szerepe, összevetésben Johann Heinrich Bisterfelddel, nagy elődjével a gyulafehérvári professzori székben.
Tóth Gergely előadásában arra kereste választ, hogy mi ösztönözte Nádasdy Ferenc országbírót (1623–1671) anyai nagyapja, az evangélikus Révay Péter műveinek kiadására. Az előadó véleménye szerint Révay Commentarius című koronatörténetének újbóli megjelentetésével (1652) a frissen katolizált Nádasdynak az lehetett a célja, hogy immár a katolikus rendek hangadójaként újraértelmezze őse művét és a benne foglalt rendi érdekközösség gondolatát. Ezzel szemben Révay országtörténetének a kiadásakor (De Monarchia, 1659) Nádasdy számára az általa megrendelt „függelékek”, a nádor- és országbíró-archontológiák voltak a fontosak, amellyel a főúr jelezte addigi emelkedését, és mintegy bejelentette az igényét a nádorságra is.
