2018 december 7-én a Duna-Dráva Nemzeti Emlékpark konferenciát szervezett a mohácsi csata 500. évfordulójára való felkészülés jegyében „Hol sírjaink domborulnak” A Mohács Nemzeti Emlékhely szerepe az emlékezet ápolásában címmel (a program itt olvasható). A rendezvényről készült beszámoló itt található meg.
A rendezvényt Závoczky Szabolcs főigazgató (DDNP) nyitotta meg, ezt követően pedig beszédet mondott Hargitai János országgyűlési képviselő, Rácz András környezetügyért felelős államtitkár és Szekó József, Mohács polgármestere is. Mindannyian hangsúlyozták a történeti kutatások jelentőségét és a tudóstársadalomtól a társadalmi emlékezet alakítása iránti felelősséget kértek. Egyben rámutattak a Mohács Nemzeti Emlékhely jelentőségére és évtizedes munkájára, amit a mohácsi csata kultuszának ápolásában kifejtett.
A délelőtt folyamán Négyesi Lajos ezredes, hadtörténész, a Honvédelmi Minisztérium kegyeleti diplomáciáért felelős miniszteri biztos titkárságvezetője – Benkő Tibor honvédelmi miniszter nevében – elismerést adott át a 92 esztendős Szűcs József helytörténésznek, aki évtizedekig járta a csatatér feltételezett helyszínét, jelentős segítséget nyújtva a tömegsírokat feltáró régészeknek. Intézetünket B. Szabó János tudományos munkatárs, Neumann Tibor tudományos főmunkatárs, Pap Norbert tudományos tanácsadó és Varga Szabolcs tudományos munkatárs képviselte, közülük hárman a Mohács, 1526–2026. Rekonstrukció és Emlékezet projekt történészi kutatásainak legújabb eredményeiről számoltak be előadásaikban.
B. Szabó János a projekt historiográfiai eredményeire támaszkodva a csatára való visszatekintéseket évszázadokon át meghatározó bűnbakkeresés csomópontjait és annak politikailag determinált hátterét vázolta fel. Rámutatott, hogy a csatát követő Habsburg–Szapolyai vetélkedés korántsem csak a csata 16. századi értékelésére nyomta rá bélyegét, hanem közel négy évszázadra olyan meghatározó értelmezési keretet adott az utókornak, amellyel szemben csak a világháborús vereség nyomán függetlenné váló Magyarországon tudtak alternatívát kínálni. 1948 után a szellemi életben is diktatórikus módszerekkel operáló új rendszer pedig képes volt mindezt a saját hasznára fordítani és beépíteni a maga múltértelmezésébe, amit azután az 1960-as évektől könnyen fogyasztható formába öntve már nagy sikerrel terített a magyar társadalomban.
Neumann Tibor előadásában (Mohács résztvevői. Egy készülő adatbázisról és felhasználásáról 2026-ban) kiemelte, hogy a mohácsi csata résztvevőinek összegyűjtése a csata emlékezete és a történeti kutatások szempontjából egyaránt fontos feladat. Az előadó bemutatta a jelenleg, már a munka elején 111 személyt tartalmazó adatbázist, amely nemcsak a csatában elesett, hanem a harcba induló, a királyi táborban feltűnő, valamint a hazatérő személyeket is tartalmazza. A tervek szerint a már eddig is több kutató munkájával épülő adatbázis 2019-től online elérhetővé válna, hiszen a résztvevőkről szóló, a forrásokban teljesen véletlenszerűen feltűnő adatokat célszerű minél szélesebb kutatói összefogásban gyűjteni, majd 2026-ban a csata áldozatai emlékére könyv formában megjelentetni.
Varga Szabolcs Gőzsy Zoltánnal, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar docensével közösen Pesty Frigyes 1864-ben készült Baranya megye helységnévtárának a mohácsi csatára vonatkozó feljegyzéseit elemezte. Előadásukban bemutatták a szöveg keletkezésének a hátterét, az anyaggyűjtés motivációit és az egyes adatközlők életútját. Elemzésükből kiderül, hogy az a helynévanyag, amit a mai helytörténeti kutatás immár néphagyományként kezel, sokkal inkább az adatközlők műveltségének és olvasottságának lenyomata. Több helyütt igazolható Brodarics, Istvánffy és Szerémi György állításainak átvétele a 18–19. század fordulóján megszülető romantikus irodalom közvetítésével. Az is elhangzott, hogy folyamatos történelmi emlékezet csak kontinuus lakosság esetében hagyományozódhat, Délkelet-Baranyában azonban szinte teljesen kicserélődött a népesség a 17. század folyamán. Így az új közösség kollektív emlékezetében nem lehetett jelen a mohácsi csata lenyomata. A konkrét példák alapján kialakított vélemény szerint pillanatnyilag nem köthető a helységnévtár egyetlen állítása sem konkrétan az ütközethez, és minden név esetében egyenként el kell végezni a szükséges elemzést.
