A Bolgár Tudományos Akadémia szófiai székházában rendezték meg 2026. március 24–25-én a Diplomácia, hírszerzés és befolyásolás a Balkánon és azon túl a 17–19. században című konferenciát, amelyen két magyarországi, részben intézetünkhöz kötődő kutatócsoport munkatársai is részt vettek.
A kora újkori dél-kelet-európai kisállamokat vizsgáló SMALLST kutatócsoport tagjai önálló szekcióval szerepeltek a konferencia programjában. Hámori Nagy Zsuzsanna, kutatóintézetünk tudományos munkatársa, Bethlen Gábor külpolitikájának azt a kevéssé értett lépését vizsgálta a balkáni információáramlás szempontjából, amikor a fejedelem 1623 és 1625 között többször is kísérletet tett egy Habsburg főhercegnő kezének elnyerésére, amelyért cserébe kilátásba helyezte katolizálását, és felajánlotta segítségét az oszmánok kiűzésére. Az előadás e külpolitikai lépés okaként a Militia Christiana nevű keresztes lovagrend európai szerveződését azonosította, amelynek terveiről Bethlen Gábor mind Nyugat-, mind Dél-Kelet-Európából információt szerezhetett. A Nevers hercege által alapított lovagrend lehetséges balkáni partraszállás tervei még 1623 és 1624 fordulóján is terítéken voltak, amelyről Bethlen Gábor Velencéből hazatérő diplomatája és kereskedelmi ügynöke, Hatvani István szerezhetett tudomást, amikor Belgrádban a Habsburg titkos levelezőként szolgáló raguzai kereskedő, Matteo Sturanni házában hozzáférhetett annak megfejtett levelezéséhez, amelyet az szabadon hagyott.
Kármán Gábor, kutatóintézetünk tudományos főmunkatársa a projekt munkálatainak rövid bemutatása után a Moldva és Havasalföld portai követeiről az 1630 és 1660 közötti erdélyi forrásanyagból kirajzolódó képet ismertette. A kutatás figyelmét a dokumentumok magyar nyelve miatt ezidáig gyakorlatilag teljesen elkerülő forrásanyag a román kutatás által általában használt nyugati követjelentésekhez képest sokkal bőségesebb és részletesebb információkkal szolgál. Feltűnő, hogy az erdélyi követekkel ellentétben a két vajdaság képviselői az ország vezető rétegéből kerültek ki, és szembetűnő a kulcsfigurák kontinuitása az uralkodóváltások után is. Szintén az erdélyi források segítettek hozzá a moldvai és havasalföldi adó befizetése időpontjának meghatározásához is: az első pillantásra ellentmondásosnak tűnő rendszer alapja nem a gregorián naptár, hanem a holdhónapokon alapuló muszlim időszámítás, mivel az adónak a kis bajram ünnepére kellett beérkeznie.
Szalai Ágnes, kutatóintézetünk tudományos segédmunkatársa, előadásában a 17. század végi erdélyi–havasalföldi–portai diplomáciai kapcsolatokat mutatta be egy esettanulmány formájában. A Köprülü Ahmed nagyvezír által 1663-ban a Habsburg Birodalom ellen indított háborúhoz a Porta vazallus államainak, beleértve a Grigore Ghica által vezetett havasalföldi seregeket is, csatlakozniuk kellett. A vajda a Léva melletti ütközetben (1664 májusa) azonban kudarcot vallott, a nagyvezír őt okolta a Habsburgokkal szembeni vereségért, így Grigore Ghica úgy döntött, hogy a várható bosszú elől feleségével, Maria Strudzával együtt elmenekül. Az erdélyi kormányzat igyekezett a kereszténység szellemében cselekedni, de egyúttal megfelelni a Porta azon elvárásainak is, hogy a rebellisnek bélyegzett havasalföldi vajdát és feleségét ne segítsék a szökésben. Az előadás ezt az Erdélyi Fejedelemségben „diplomáciai válsághelyzetet” okozó eseménysort járta körül, elsősorban az Apafi-kormányzat és az erdélyi diplomaták levelezésére, valamint a korabeli elbeszélő forrásokra támaszkodva.
Az NKFI NKKP (STARTING 150326) – Az Osztrák–Magyar Monarchia geopolitikai tendenciái és balkáni stratégiája: egyéni források és külpolitikai aktorok (1878–1918) című projekt részéről Demeter Gábor, kutatóintézetünk tudományos főmunkatársa és Schrek Katalin (Debreceni Egyetem) mutatta be legfrissebb kutatási eredményeit. A két prezentáció az Osztrák–Magyar Monarchia balkáni geopolitikájának hátterét vizsgálta az informális diplomácia és a regionális infrastruktúrafejlesztés témakörein keresztül. Demeter Gábor a konzuli és diplomáciai tevékenységet segítő alternatív információszerzés- és -áramlás módjait mutatta be Burián István szófiai konzul naplóján keresztül. Schrek Katalin pedig az Osztrák–Magyar Monarchia elnökletével zajló, és a balkáni vasútfejlesztések történetében mérföldkőnek számító négyes konferencia (Conférence à quatre – 1882–1883) tárgyalásait és következményeit mutatta be a brit konzuli jelentéseken keresztül.
