Elérte, hogy a magyarok világszerte elterjedő híre-neve a csillagokig érjen címmel rendeztek tudományos nemzetközi konferenciát I. Lajos magyar és lengyel király születésének 700. évfordulója alkalmából Székesfehérvárott 2026. augusztus 17-én és 18-án, amelyen a Középkori osztály több munkatársa is részt vett.
A Városi Levéltár és Kutatóintézetben pedig a Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport Mindennapi élet a középkori Magyarországon című kiállítását tekinthették meg az érdeklődők.
Csukovits Enikő Egy ismeretlen 13–14. századi magyarországi intézmény című előadásában rámutatott arra, hogy miután I. Károly megszilárdította a hatalmát, az egész országra kiterjedő vizsgálatokba kezdett, hogy a jogtalanul elfoglalt királyi javakat visszaszerezze. Az 1320-as évek első próbálkozásai után 1327-től kezdve szinte minden esztendőben indultak birtokvizsgálatok, amelyek kiterjedtek mind a gazdasági rendeltetésű udvari szervezethez, mind a hatalmi feladatokat ellátó várszervezethez tartozó birtokok és népek felkutatására. A magyar középkorkutatás ezeket a vizsgálatokat egyedi történésekként kezeli, noha értékelésüket megkönnyíti, ha feldolgozásuk során figyelembe vesszük a 13–14. században Európa számos országában folytatott hasonló vizsgálatokat, amelyek közül a legismertebb IX. (Szent) Lajos francia király nagyszabású ellenőrzés-sorozata. Az előadás a magyar gyakorlatot illesztette be az Európa-szerte folytatott inkvizíciós vizsgálatok sorába, bemutatva az eljárás nemzetközi jellegét.
Képkivágás a Digitális Legendárium YouTube-csatornájának közvetítéséből
Weisz Boglárka Királyi gazdaságpolitika I. Lajos korában című előadásában az uralkodó pénzverését és a királyi kincstár bevételeit vizsgálta. I. Lajos apja pénzverését folytatva aranyforintokat, garast és dénárt (valamint féldénárt) veretett. Az aranyforintok I. Lajos uralkodása alatt két lépcsőben váltak magyar típusú aranyforinttá, hogy végül az előlapon az Anjou-magyar címer, a hátlapon Szent László alakja tűnjön fel. A garasverésben ezzel párhuzamosan történtek a változások, az Anjou-magyar címer előbb a hátlapon, majd Szent László trónon ülő alakjának hátlapi éremképpé válásával az előlapon. Az 1370-es években az I. Károly óta töretlenül folytatott garasveréssel azonban I. Lajos felhagyott. Az I. Lajos által vert dénárok közül a szerecsenfejes dénárokat emelte ki az előadó, felvetve annak lehetőségét, hogy az azokon található szerecsenfej nem Szerecsen Jakabhoz, hanem Szent Mórichoz lenne köthető. Az előadás második felében a 15. század közepi Birk-féle jegyzéket alapul véve ment végig az előadó a királyi jövedelmeken, bemutatva azokat az intézményi változásokat, amelyek a bevételek hatékonyabb beszedése érdekében valósultak meg I. Lajos uralkodása alatt.
Képkivágás a Digitális Legendárium YouTube-csatornájának közvetítéséből
Skorka Renáta a Céhszerveződés a városokban I. Lajos korában címmel tartott előadásában rámutatott arra, hogy a magyarországi városok a 14. század folyamán érték el az urbanizáció olyan fokát, a lakosságnak azt a számát, a kézművesipar azon fejlettségi szintjét, amely lehetővé és szükségessé tette céhek alakulását. Az 1376. évben az erdélyi szász székek általános szabályzata 19 céhet és 26 iparágat vonultat fel, vagyis komoly differenciáltságot mutat. Az oklevél azonban utal arra is, hogy I. Lajos király korábban megtiltotta a céhek működését. Erre az utóbbi jelenségre magyarázatot keresve az előadó hangsúlyozta, hogy a céhek az alapvető és legnagyobb fontosságú, gazdasági szerepükön túl a városi közösségen belül önálló közösségek voltak, saját szabályalkotással és maguk választotta vezetőkkel, saját maguk ítélkeztek a rendszabályuk ellen vétőkkel szemben. A városi élet minden területén érzékelhető volt jelenlétük (szakképzés, kereskedelem, katonáskodás, hitélet, szociális háló), ezért előbb-utóbb teret követeltek maguknak a város vezetésében is. Ez a törekvésük azonban felborította volna a 14. századi városi rendet, amit esetlegesen Lajos király a céhek betiltásával kívánt megelőzni. A tiltás vélhetően országos szintű lehetett, miként a feloldása is, ennek tudható be, hogy a nyugati határszél egyik városában, Pozsonyban az 1376. évben három különböző céh (pékek, vargák, mészárosok) önálló szabályzata is megszületett, ezek közül az előadás az utóbbit részletesen bemutatta, majd egy fehérvári hasonló forrás, az 1394. évi városi mészárszékekre és húsárusításra vonatkozó feljegyzés ismertetésével zárult.
Képkivágás a Digitális Legendárium YouTube-csatornájának közvetítéséből
Bácsatyai Dániel Nagy Lajos királytalálkozói című előadásából kiderült, hogy a király legkevesebb 34 fejedelmi összejövetel részese volt, amelyek között éppúgy voltak határ menti városokban megrendezett, rövid munkamegbeszélések és a közép-európai uralkodói székhelyeken tartott szívélyes légkörű, ceremoniális események, sőt közös hadi vállalkozások is. A régió stabilitásához hozzájáruló események forrásai közül az előadó felhívta a figyelmet egy Nagy Lajos 1349. évi bécsi látogatására vonatkozó, a hazai történetírásban nem hasznosított elbeszélésre, amely ritka bepillantást enged a korszak fejedelmi találkozóinak külsőségeibe.
Képkivágás a Digitális Legendárium YouTube-csatornájának közvetítéséből
Csákó Judit Háborús szövetség és követjárás Nagy Lajos idején. Diplomáciatörténeti adalékok Nicoletto D’Alessio krónikájában című előadásának középpontjában egy olasz nyelvű forrás állt. A padovai–magyar „határháború” (1372–1373) történetéről tudósító elbeszélés – köszönhetően annak, hogy a 14. századi szerző szorosan támaszkodik a Padova élén álló Carrarák kancelláriájának iratanyagára – számos adalékot tartalmaz a konfliktus diplomáciai hátteréről s azokról a követjárásokról, amelyek az eseményekbe történő magyar beavatkozást előkészítették. A prezentáció azt kívánta körbejárni, hogy a krónika és az abban fenntartott levélkorpusz hogyan világítják meg a korabeli diplomáciai összeköttetések működését (Nagy Lajos és Francesco da Carrara szövetségének természete, követségek összetétele s a küldöttekre bízott diplomáciai iratok típusai, szerződések és megállapodások létrejötte).
