2020. március 3-án került sor a intézetben a Kereszténység és iszlám. Keresztesháború és együttélés válaszútján a 16–17. században című NKFI projekt bemutatkozó ülésére. A projektvezető, intézetünk igazgatója, tudományos tanácsadója, Molnár Antal, aki bevezetőjében elmondta, hogy a kutatócsoport felépítéséből és témaválasztásából adódóan egyaránt épít az irodalom- és a történettudomány eredményeire, illetve nagyon hangsúlyos helyet képvisel benne az eszmetörténeti vonal. A koraújkor hódoltsági és erdélyi művelődésének főként vallási vetületét kutatja, próbálja feltérképezni kereszténység, iszlám, valamint kisebb mértékben zsidóság kapcsolatát, konfrontációját és együttélését.
A projektnek négy pillére van, illeszkedve a Klaniczay Tibor által a 20. század második felében vezetett ReBaKucs (Reneszánsz–Barokk Kutatócsoport) főbb művelődéskutatási irányaihoz. Az első pillér a hódoltsági reformáció kutatása, amelyet Székely Gábor képvisel a kecskeméti református egyház 17–18. századi történetéről írott – és a projekt keretein belül megjelenő – monográfiájával.
Kereszténység és iszlám együttélésének és konfrontációjának irodalmi megjelenését kutatja Ács Pál, a projekt senior kutatója, kapcsolódva a későreneszánsz és humanizmus vizsgálatának irodalomtörténeti vonalába. Hősök és hősénekek a 16. században című előadásában elmondta, hogy a két vallás ütközésének terében, annak szereplőjeként jelenik meg azoknak a hősöknek a többsége, akik a korújkori hősepika közismert alakjai. A hősénekekről (jobban mondva a magyar hősökről szóló históriás énekekről) Arany János nyomán kialakult rendkívül negatív vélemény átsugárzik az irodalmon napjainkig. A kutató véleménye szerint érdemes lenne ezt a szemléletet, a kutatás prioritását megfordítani, és nem a költészetre helyezni a hangsúlyt, hanem a hősre magára. A hősök, akik reprezentálják ezt a kort, magukkal húznak egy hosszú emlékezettörténeti láncot és hozzájárulnak az identitás formálódásához. Ezért az ő törekvése ebből az epikus és történeti szemléletből kiindulva egy monográfia keretében összeválogatni egy olyan szövegegyüttest, amely más fényben mutatná meg a koraújkor hőseit és ez által a korszak történetét, egyúttal a 16. századi magyar hősi epikát.
A harmadik kutatási irányt Molnár Antal képviseli, aki a katolikus egyház felekezetképző tevékenységeit, stratégiáit, formálódásának sajátosságait kutatja az oszmán fennhatóság alatt álló területeken. Sokrétű vizsgálódásának fókuszában olyan sajátos intézményesülési törekvések állnak, amelyeket többek között katolikus missziók megszervezésén és egy transznacionális, konfesszionális fundamentalista keresztény lovagrend működésén keresztül vizsgál.
A ReBaKucs által képviselt negyedik kutatási területet az oszmán-keresztény határvidéken virágzó radikális reformáció története jelenti. Ebbe a témába illeszkedett Újlaki-Nagy Réka tudományos segédmunkatárs előadása, aki a kereszténység és zsidóság kapcsolatának egy sajátosan magyar jelenségéről, a szombatosságról beszélt. A koraújkori szombatosok identitását próbálva körülírni az előadó azt a következtetést fogalmazta meg, hogy a szombatosság egy egyedi, tragikus kísérlete volt a történelemnek egy abszurdnak tűnő gondolat megvalósítására – arra, hogy hogyan lehet valaki egyszerre igaz keresztény és tisztán látó zsidó. Ugyanis a szombatosok egyik vallásról sem akartak lemondani, próbálták a kettőt egymáshoz közelíteni, bár érzékelhetően már a kezdet kezdetén is utóbbi felé hajlottak.
A projekt tehát végeredményben a ReBaKucsos hagyományt követve a 16–17. századi keresztény közösségek és reprezentatív szereplőik beilleszkedésének, értelmezésének lehetőségét vizsgálja a koraújkori oszmán világban.
Újlaki-Nagy Réka
