2013. június 13-án Pietro Gasparri, Cardinale Segratario di Stato di Pio XI (1922–1930) [Pietro Gasparri, XI. Piusz bíboros államtitkára (1922–1930)] címmel tartottak workshopot Rómában, az Università Europea di Roma nagy előadótermében. Míg a korábbiakban elsősorban az egyházi jog kodifikálásában meghatározó szerepet játszó kánonjogász Gasparrira koncentrált a kutatás, a Massimiliano Valente (Università Europea di Roma) és Laura Pettinaroli (Institut Catholique de Paris) által szervezett tudományos ülés tudatosan az ussitai származású bíboros államtitkárként folytatott tevékenységére (1914–1930), azon belül pedig különös súllyal XI. Piusz pápaságának időszakára koncentrált.
A kötetlen hangvételű rendezvényen felszólaló mintegy 30 – Európa különböző országaiból érkezett – kutató eszmecseréjén magyar részről Fejérdy András, a Római Magyar Akadémia tudományos titkára, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet tudományos munkatársa vett részt. A tudományos ülés két központi téma köré összpontosult: a nap első felében Gasparri bíborosnak az egyes államokhoz fűződő kapcsolata, második felében pedig más személyekhez, illetve a Római Kúria hivatalaihoz való viszonya állt a vizsgálódás középpontjában.
A rövid, ötperces előadások, és a nyomukban kibontakozó vita során világosan körvonalazódott, hogy Gasparrinak nemcsak a szentszéki–olasz kapcsolatok alakítása és a lateráni egyezmények megkötése körül jutott kiemelkedő szerep, hanem más európai és Európán kívüli országok, illetve a Szentszék kapcsolatának alakításában. Az egyes kutatók tapasztalatai ugyanakkor arra hívták fel a figyelmet, hogy további kutatásokat igényel ebben az összefüggésben, mely esetekben lépett fel az államtitkár személyesen egy-egy konkordátum vagy más típusú államközi egyezmény megkötése során, illetve mikor hagyta, hogy beosztottjai vezessék a konkrét tárgyalásokat, miközben maga megelégedett egyfajta felügyeleti szereppel.
A forrásokat illetően mindkét szekcióban a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációja levéltárában fellelhető kútfők jelentőségét emelték ki, különös tekintettel Gasparri javaslataira és feljegyzéseire, amelyeket az egyes ügydossziékhoz kapcsolódóan őriznek a levéltárban. Ezek azok a legértékesebb dokumentumok, amelyekből az államtitkár személyes véleményét a szóban forgó kérdésekről legteljesebben megismerhetjük.
A viták során erőteljesen hangsúlyozták annak szükségességét, hogy Gasparri tevékenységét nem lehet elválasztani kánonjogi képzettségétől, a Realpolitikra törekvésnek és egyfajta idealizmusnak az államtitkárban fellelhető kettősségétől, egy olyan személyiség ellentmondásaitól, aki 19. századi szemlélettel kísérelte meg a 20. század első felének problémáit megoldani, aki egyszerre volt a hagyományos szentszéki politika egyszerű folytatója és kezdeményező motorja.
A sikeres workshop végén a jövőre vonatkozóan is megfogalmazódtak tervek. Egy esetleges tanulmánykötet kiadásán vagy nemzetközi konferencia megszervezésén túl mindenekelőtt arról született döntés, hogy a gyümölcsöző találkozó megismétlésére 2014 júniusának első felében ismét sor kerül, amelyen olyan kérdések kerülnek majd terítékre, mint Gasparri diplomáciai tevékenysége az első világháború idején, a Szentszék és az 1924–1925. évi olaszországi események, Gasparri kormányzati stílusa, vagy éppen hogy milyen szerepet játszott Gasparri a XV. Benedek és XI. Piusz pápasága közötti kontinuitásban vagy diszkontinuitásban.
