2016. június 9-én a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Jakobinus Termében telt ház előtt került sor a Manasz kirgiz hőseposz első teljes magyar fordításának megjelenése alkalmából rendezett ünnepségre és könyvbemutatóra. Fodor Pál, a BTK főigazgatója, intézetünk igazgatója megnyitójában köszöntötte a vendégeket abból az alkalomból, hogy megjelent a Manasz kirgiz hőseposz első teljes magyar fordítása. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével a kirgiz parlament elnöke, Tursunbekov Chynybai Akunovich, és Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke, valamint Papcsák Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottságának elnöke. A tudományos világ képviselői is jelen voltak, köztük Vásáry István akadémikus is, aki bemutatta a könyvet.
A rendezvény elején Körtvélyessy Zsolt színművész részleteket olvasott fel a műből, majd Tursunbekov Chynybai Akunovich, a kirgiz parlament elnöke ünnepi beszédet mondott. Hangsúlyozta, hogy a kirgizek a magyarokkal rokon lelkű népnek tartják magukat. A Manasz a kirgizek történelmének nehéz időszakában keletkezett, amikor a kirgiz nép majdnem szétszóródott, és ez az eposz segítette egyben tartani a népet. Csingiz Ajtmatov kirgiz író az eposzokra támaszkodva újította meg a kirgiz irodalmat, és főleg neki köszönhetően az egész világ megismerte a kirgiz irodalom gazdagságát. A kirgizek így az irodalmukra a legbüszkébbek: a Manasz hőseposzra és Ajtmatovra. Ajtmatov nem sokkal halála előtt (2005-ben) járt Magyarországon, az MTA vendége volt, és Sólyom László köztársasági elnök a legmagasabb állami kitüntetésben részesítette, amire a kirgizek nagy büszkeséggel emlékeznek.
Ajtmatov az ünnepi könyvhéten is részt vett, több száz magyar olvasó állt hozzá sorba aláírásért, ami azt mutatja, hogy Magyarországon ismert és kedvelt író volt. A kirgiz elnök kiemelte Somfai Kara Dávid, az MTA BTK Néprajztudományi Intézet munkatársa szerepét, aki már Ajtmatovnak is tolmácsolt, és most is ő tolmácsolta a beszédeket, valamint a kirgizek büszkeségeit, Ajtmatovot és a Manasz hőseposzt is ő fordította magyarra. Az elnök köszönetet mondott mindenkinek, aki ebben a vállalkozásban részt vett és támogatta azt. A Manasz az UNESCO kulturális örökségének listájára is felkerült. A világon a legnagyobb eposz, több mint százféle variánsát őrzi a kirgiz akadémia adattára, és több mint száz adatközlő mondta fel a szövegét. Már sok nyelvre lefordították, 1855-ben egy orosz cári tábornok ismertette meg először a világgal, majd több tudós is foglalkozott vele. Európában az elsők között volt a magyar Almássy György, aki egy 72 soros részletet közölt belőle a Keleti Szemle hasábjain 1911-ben német nyelven. Később Mándoky Kongur István is tervezte a lefordítását.
A határok megnyitása után több magyar is megfordulhatott Kirgizisztánban. Papcsák Ferenc is járt ott, megismerte a kirgiz kultúrát, és miután kapcsolatban került Somfai Kara Dáviddal, támogatni kezdte a kirgiz kultúra terjesztését magyar nyelven. Az elnök rámutatott, hogy a magyar és kirgiz nép a történelemben távol került egymástól, de most azoknak a magyar kutatóknak a segítségével, akik a kirgiz kultúrával foglalkoznak, megint közel kerülhetnek egymáshoz. Végezetül a kirgiz parlament kitüntetését adta át Papcsák Ferencnek és Somfai Kara Dávidnak.
Lezsák Sándor beszédében szintén köszöntötte a vendégeket és a kötet megjelenését. A Manaszt a kirgizek kulturális csúcsteljesítményének nevezte. A teljes magyar fordítás nyelvileg és költészeti szempontból is kiemelkedő alkotás, és terjedelmében is nagy munka: 18 000 sor alkotja a kötetet, amely kifejezi a kirgiz nép lelkét és szellemiségét.
Fodor Pál hozzátette mindehhez, hogy az eddig említetteken kívül többen közreműködtek a fordítás létrejöttében. A 2003-ban megalapított Magyar–Kirgiz Baráti Társaságban vetették fel először a fordítás lehetőségét. A megvalósításhoz kellett még anyagi támogató (Papcsák Ferenc), kiadó (Molnár Kiadó), és a műfordítás elkészítéséhez költő, Csáji László Koppány is. A kötet a Török–Magyar Könyvtár sorozatában jelent meg, amely sorozatnak Fodor Pál és Vásáry István a szerkesztői.
Vásáry István a könyv bemutatásában is hangsúlyozta a Manasz jelentőségét. A Manasz a kirgiz nép őseposza, amely a világon a legnagyobb terjedelmű eposz, több mint félmillió versszakból áll, körülbelül hússzor hosszabb, mint az Odüsszeia és az Iliász együttvéve, és majd kétszer olyan hosszú, mint a Mahábhárata. Az eposz a főhős, Manasz és leszármazottai, valamint követői küzdelmét regéli el, akik az ujgurok ellen harcoltak a 9. században, a kirgiz függetlenség megőrzése érdekében. Csak a 19. századtól vált a világ számára hozzáférhetővé, addig senki nem jegyezte le, csak szóban terjedt, a Manasz-énekmondók előadásában – teljes terjedelmében. A Manasz-énekmondóknak sajátos, szakrális szerepe volt a hagyományos kirgiz társadalomban. Vásáry feltette a kérdést: vajon mennyi benne a történelem? Az eposz egy ezeréves folyamatot ölel fel, amelyben a kirgizek teljes történelmüket szóban hagyományozták nemzedékről nemzedékre. Az eposzban nyomon követhetőek a kirgiz történelem rétegei: a 13–14. századi mongol hódítás kora; a 17–18. században a dzsungár birodalom; a 17. századtól a mandzsu korszak. Mindezek persze nem történeti krónikaként, hanem folklorisztikai keretben jelennek meg. A 20. században megszűntek azok a keretek, amelyek között az eposz létrejött és hagyományozódott, de az eposz megőrzése fontos feladat a mai világ számára is. A fordítók, Somfai Kara Dávid és Csáji László Koppány is hatalmas munkát végzett ennek az eposznak a magyarra ültetésével. Az akadémikus könyvbemutatóját azzal zárta, hogy az eposz tartalmas olvasmány és művészi élmény is egyben, érdemes mindenkinek elolvasni.
Farkas Ildikó
