2026. március 5-én a kiemelkedő tudományos munkásságukat egy doktori műben összegző, eredményeik egy kiemelt részét pedig sikeresen megvédő kutatók vehették át az MTA Székház Dísztermében a rangos cím megszerzését igazoló oklevelet.
Az MTA új doktorait köszöntő beszédében Freund Tamás, akadémiai elnök arról beszélt, hogy a doktori eljárás egy hosszú, sok lemondással és munkával járó, de inspiráló, izgalmas és a kutatók pályája szempontjából meghatározó időszak. A magyar tudományosság legfontosabb intézménye, a több mint 200 esztendős Magyar Tudományos Akadémia pedig idén 103 kiváló kutató eddigi tudományos teljesítményét ismeri el az MTA doktora címmel. A köszöntő ide kattintva olvasható.
Kamarás Katalin akadémikus, az MTA Doktori Tanácsának elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy az MTA doktora cím mögött nemcsak komoly tudományos, hanem erkölcsi elismerés rejlik – az Akadémia és a nemzet egésze számára is kiemelkedően fontos eredmény. A köszöntő ide kattintva olvasható. Kollár László főtitkár pedig abból a Magyar Tudományos Akadémia és a Fiatal Kutatók Akadémiája által közösen végzett kutatás eredményéből idézett, amelynek célja a magyarországi és az országhoz kötődő kutatók helyzetének bemutatása volt. A zárszó ide kattintva olvasható.
Ablonczy Balázs. Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás
Az akadémiai ünnepségen készült képgaléria ide kattintva nézhető meg.
Az MTA új doktorai között köszöntötték Ablonczy Balázst, az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet tudományos tanácsadóját, osztályvezetőjét is. Akadémiai doktori értekezésének erényei az impozáns forrásbázis (francia és magyar nyelvű, sok esetben eddig ismeretlen forrásanyag), a jól strukturált, világos érvelés és az olvasmányos, közérthető stílus, amelyek lehetővé teszik a kutatási eredmények széles körű disszeminációját. Továbbá az az innovatív megközelítés, mely a cselekvő szereplőkre fókuszál, és a magyar–francia viszony kis felbontású epizódjaiból épít nagy felbontású képet. Ennek köszönhetően olyan új témákat és aspektusokat is alaposan ismertet a szerző, melyek a hagyományos megközelítésekből hiányoznak (ilyenek a magyar munkamigráció nyomán létrejött közösségekkel összefüggő konfliktusok, a frankofónia, annak orgánumai és a frankofón csoportok, a „magyar ügy” francia támogatásának módszerei és motivációi vagy a párizsi világkiállításon való magyar megjelenés). Értekezése a diplomáciatörténet modern nemzetközi áramlataihoz csatlakozva két szempontból is túlmutat a diplomáciatörténet hagyományos politikai fókuszán: egyrészt szélesebb társadalmi, művelődéstörténeti politikai és gazdasági keretbe helyezi a magyar–francia kapcsolattörténetet, másrészt személyes és közösségi szinteken is vizsgálja. Nemcsak a múlt eseményeit tárja fel, hanem hosszú távú hatásaikat is elemzi, így azt is érzékelteti, hogyan hatott a két világháború közötti magyar–francia kapcsolat a későbbi évtizedek politikai, jogi és kulturális folyamataira.
Az MTA új doktorainak teljes névsora és rövid bemutatása ide kattintva olvasható.
