2012. november 6-án került sor a Hanák Péter Alapítvány díjának idei átadására. Somogyi Éva, a Hanák Péter Alapítvány Kuratóriumának elnöke beszélt a díj alapításáról, jelentőségéről és az idei díjazottról. A Hanák-díjat kitűző Hanák Péter Alapítvány 1998-ban létesült, célja: „fiatal és pályakezdő történészek támogatása, lehetőség biztosítása számukra, hogy kutatásaikkal a történettudomány eredményeit gazdagítsák és azokat minél szélesebb körben közreadhassák. Az alapítvány támogatni kívánja mind a Magyarországon élő, mind a határon túli történészeket, akik hozzájárulnak Közép-Európa történetének kutatásához.”
Az eddigi díjazottak voltak: 2000: Fónagy Zoltán (MTA BTK TTI), reformkori kutatásaiért; 2001: Horváth Sándor (MTA BTK TTI), az egykori Sztálinváros társadalmáról írt disszertációjáért; 2003: Pál Judit (Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár) a 18–20. század közötti székelyföldi városfejlődésről írt doktori értekezéséért; 2004: Pejin Attila (Zenta), a zentai zsidóság történetéről írt összefoglaló munkájáért; 2006: Tóth Árpád (Miskolci Egyetem) Önszerveződő polgárok. A pesti egyesületek társadalomtörténete a reformkorban című könyvéért; 2008: Csaplár-Degovics Krisztián (ELTE BTK, illetve MTA BTK TTI); 2009: Seres Attila (MTA BTK TTI); 2010: Klement Judit (ELTE BTK, illetve MTA BTK TTI) Gőzmalmok a Duna partján című könyvéért.
Hanák Péter munkásságának középpontjában az Osztrák–Magyar Monarchia, illetve Kelet-Közép-Európa története állt. Meggyőződése volt, hogy Magyarország története csak a régió kereteiben értelmezhető. Somogyi Éva méltatásában hangsúlyozta, hogy az ez évi díjazott, Stefano Bottoni tudományos életútját, tevékenységét tekintve ennek a törekvésnek mutatja méltó folytatását. 
Stefano Bottoni 1977-ben született Bolognában, Olaszországban, kétnyelvű családban. 1996–2001 között a Bolognai Egyetem Bölcsészkarán modern történelmet tanult. Diplomáját 2001-ben szerezte summa cum laude minősítéssel Kelet-Európa történelméből, dolgozata: Le minoranze ungheresi nell’Europa centro-orientale 1944–1948 [A magyar kisebbségek Közép-Kelet Európában 1944–1948]. 2002–2004 között ösztöndíjas doktorandusz volt a Bolognai Egyetem Bölcsészkarának legújabb kori történelem tanszékén, a „Storia d’Europa” [Európa története] című doktori program keretében. Doktori címét 2005-ben szerezte, disszertációja: Territorialità e politica etnica in Europa centro-orientale: il caso della Regione Autonoma Ungherese in Romania, 1952–1960 [Területi kérdések és etnopolitika Közép-Kelet-Európában. A romániai Magyar Autonóm Tartomány esete, 1952–1960]. Dolgozata könyvként is megjelent, olaszul, magyarul (Sztálin a székelyeknél), románul, és jelenleg készül angol nyelvű kiadása is. 2005 óta Magyarországon dolgozik, a Teleki László Intézet tudományos ösztöndíjasa volt (2001–2004 között már külső munkatársként), majd 2009-től a Történettudományi Intézet tudományos munkatársa. Közben 2005-től a Bolognai Egyetemen is oktatja a jelenkori Kelet-Európa történelmét.
Stefano Bottoni kutatási területe: Közép-Európa politika- és társadalomtörténete, történelme a legújabb korban, különös tekintettel a nemzetiségi kérdésre; nemzetépítés és államépítés Romániában a kommunizmus időszakában; a Magyar Autonóm Tartomány (1952–1960) mint társadalomtörténeti probléma és hatalmi szerkezet. Díját elsősorban a Sztálin a székelyeknél című könyvéért kapja, amely az 1952–1960 közötti időszakban létezett székelyföldi Magyar Autonóm Tartomány (MAT) történetét írja le, részletes levéltári kutatómunka alapján.
A Székelyföld nagy részét magában foglaló, formailag korlátozottan önálló közigazgatási egységet Sztálin kezdeményezésére foglalták bele az 1952-es román alkotmányba. Az „autonómia” valójában a szovjet típusú nemzetiségi politika átvétele volt: a nemzetiségek, „miközben politikailag és társadalmilag integrálódtak a szovjet államba, szabadon használhatták és ápolhatták saját nyelvüket és kultúrájukat”. A homogén nemzetállam megteremtésén fáradozó kommunista Románia továbbment egy lépéssel: a MAT-tal „a magyarkérdést, amelyet addig országos szintű problémaként kezeltek, regionális kérdéssé szűkítették le” – határain kívül szabadabban folyhatott az asszimiláció. A 
bibliográfiával, mutatókkal és színes térképekkel ellátott kötet öt fejezetben tekinti át mindezt. A két-két szélső egység kronologikus összefoglalás az 1950-es előkészítéstől a megszüntetésig. A 3. fejezetben keresztmetszetet kapunk a tartomány gazdasági, politikai, kulturális életéről. Kiemelt szerepet kap 1956: eseményei retorziókat váltottak ki a román vezetésből, hozzájárulva a térségnek a több román polgárral bíró Maros–Magyar Autonóm Tartománnyá való átszervezéséhez.
Bottoni köszönő szavai után a hagyományokhoz híven az előző díjazott, Klement Judit tartott előadást, Vállalkozóktól a vállalkozásig. Egy társadalomtörténeti kutatás gazdaságtörténeti haszna címmel.
Farkas Ildikó
