Külsővat község díszpolgára lett Intézetünk tudományos tanácsadója és a „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport vezetője, Pálffy Géza. Miként az Aczél Péter polgármester által jegyzett oklevél fogalmaz, kollégánk „Zrínyi Miklós vati hadimustrájának részletes történelmi felkutatása, publikálása és ezzel a község történelmi hírnevének öregbítéséért kifejtett lelkes és fáradhatatlan munkásságáért” nyerte el a kitüntetést. A díszpolgári cím átadására 2016. október 22-én, az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója tiszteletére a külsővati Kultúrházban rendezett ünnepi megemlékezésen került sor.
Az újabban költő és hadvezér helyett inkább politikus-, katona- és költő–írónak tartott Zrínyi Miklós (1620–1664) által lebonyolított hadimustrára Vat és Dömölk között 1663. szeptember 17-én került sor. Pálffy Gézának az eseményről szóló kismonográfiája a jelentős érdeklődésre tekintettel idén immár második, javított kiadásában látott napvilágot az MTA BTK Történettudományi Intézete és a Jókai Mór Városi Könyvtár közös kiadásában. A kötet az 1663–1664. évi nagy török háború egyik különleges eseménye, a korábban rejtélyek egész sora kísérte vati hadimustra történetét mutatja be. Jelentős hazai és külföldi levéltári forrásfeltárás alapján megállapítható, hogy a törökkor egyik legnagyobb szabású hadimustrája a Veszprém és Vas megye határát mind a mai napig kijelölő Marcal folyó két partján fekvő Vat falvak (ma Külsővat és Mersevát), illetve a mai Celldömölk határában, 1663. szeptember 17-én zajlott le. A korábbi egymásnak ellentmondó állításokkal ellentétben Zrínyi Miklós a Vas megyei Vat (egykor Felső-, Nagy-, Belső- vagy Kastélyosvat, ma Mersevát) melletti, egészen Dömölkig húzódó széles mezőkön, a kor egyik bevett táborhelyén, a nádor katonai hatáskörét a Dunántúlon ellátó országos főkapitányként a dunántúli főurak, vármegyék és városok felkelő, valamint a végházakból kirendelt magyar végvári katonák összesen mintegy 8500 fős hadát mustrálta meg. S noha a szakirodalom gyakori állításával ellentétben Zrínyi nem lett Vat mezején „Magyarország katonai főparancsnoka”, 1663. szeptember 17. a jeles magyar–horvát hadvezér életének egyik feledhetetlen napja volt.
A Marcal parti Külsővat, Mersevát és Celldömölk melletti mustramező Magyarország azon különleges helyei közé tartozik, amelyre e települések teljes joggal lehetnek büszkék. Az egykori Magyar Királyság politikai központjai, az országgyűlések helyszínei és legkiemelkedőbb városai mellett ugyanis a vati mezőkön 1593 és 1809 között a korszak számos kiváló magyar politikusa és katonája megfordult. Nevezetesen két nádor, két országbíró, egy horvát–szlavón bán, a Dunántúl több mint féltucat főkapitánya és számos kuruc generális – köztük a híres Fekete Bég, Nádasdy II. Ferenc vagy a szigetvári hős fia, Zrínyi György éppúgy, mint Forgách Simon, Károlyi Sándor és Esterházy Antal kuruc generálisok vagy a brigadéros Béri Balogh Ádám. Az összes táborozás közül azonban vitathatatlanul Zrínyi Miklós nagy napja emelkedett ki. 1663. szeptember közepén a Marcal partján egyszerre volt jelen Magyarország első három főméltósága (Wesselényi Ferenc nádor, Nádasdy III. Ferenc országbíró és Zrínyi Miklós horvát–szlavón bán), akiknek előkelő névsorát még a dunántúli főkapitány (Batthyány Kristóf), a későbbi országbíró (Draskovics Miklós) és a majdani híres nádor (Esterházy Pál) gazdagította.
