Magyarország az ENSZ-ben: diplomácia, emberi jogok, jelenlét. A Magyarország és az ENSZ kutatócsoport 2025. évi tanulmányai
Szerkesztette: Balogh Lídia, Germuska Pál, Kecskés D. Gusztáv
ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontja Történettudományi Kutatóintézet – Nemzeti Emlékezet Bizottsága, Budapest, 2025. 196-210. pp.
Tanulmányomban arra kerestem választ, hogy Magyarország csatlakozása az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez milyen előzményeket követően és milyen feltételek teljesülése nyomán következett be. A Külügyminisztérium iratanyagait, valamint az Állambiztonsági Levéltár vonatkozó dokumentumait áttekintve vált nyilvánvalóvá, hogy a titkosszolgálatok rendkívül fontos, olykor éppen döntő szerepet játszottak a csatlakozás folyamatának előkészítésében, koordinálásában, végrehajtásában; szerepük pedig az ENSZ-tagság létrejötte után nem csökkent, hanem drámaian megnövekedett. Ehhez természetesen nagymértékben hozzájárult, hogy az 1956-os forradalom során az ENSZ jelentősége rendkívülivé vált, de a magyar delegációban működő titkosszolgák a magyar képviselő hazarendelése nyomán stratégiai helyzetbe kerültek, és nem kis mértékben járultak hozzá ahhoz, hogy a világszervezet cselekvésképtelennek bizonyult a döntő napokban. Hogy ebben miképpen találtak partnerekre a forradalmat követő időben az ENSZ-ben, és a világszervezet különféle akciói mennyire voltak eredendően hiábavalóak, azt már az ENSZ Levéltárának dokumentumai alapján kívántam rekonstruálni.
Kulcsszavak: ENSZ, ÁVH, hidegháború, 1956-os forradalom, nemzetközi bürokrácia
