Magyarország az ENSZ-ben: diplomácia, emberi jogok, jelenlét. A Magyarország és az ENSZ kutatócsoport 2025. évi tanulmányai
Szerkesztette: Balogh Lídia, Germuska Pál, Kecskés D. Gusztáv
ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontja Történettudományi Kutatóintézet – Nemzeti Emlékezet Bizottsága, Budapest, 2025. 212-234. pp.
Habsburg Ottó mindig nagy odafigyeléssel követte Ausztria és Magyarország sorsát. Nemcsak egyszerű megfigyelő volt, hanem kiterjedt kapcsolati hálóját felhasználva megpróbált segítségére lenni az egykori Osztrák–Magyar Monarchia utódállamainak. Az 1956-os forradalmat különösen fontos történelmi eseményként értékelte már az első napokban. Úgy vélte, hogy a magyar ügy előmozdítására a legalkalmasabb helyszín az ENSZ lehet. Habsburg Ottó már 1956 októberében spanyol közvetítéssel szorgalmazta, hogy a magyarországi forradalom ügye a nemzetközi szervezet elé kerüljön. Az egykori trónörökös kezdeti lelkesedése azonban nagyon hamar alábbhagyott, látva az ENSZ tehetetlenségét. Habsburg Ottó már 1945-től bizalmatlanul tekintett erre a nemzetközi szervezetre, de a magyar ügy sorsa megerősítette számára, hogy aligha lehet érdemben számítani rá. 1956 és 1963 között mindezek ellenére különösen a madridi magyar félhivatalos követség segítségével megpróbált mindent megtenni, hogy a világ lelkiismeretét ébren tartsa a magyarországi forradalom letörése után is. Tanulmányunk jelentős részben az egykori trónörökös személyes hagyatékából előkerült, korábban nem ismert dokumentumokra támaszkodik, és ezeken keresztül értékes adalékokkal egészíti ki a korszakra és az ENSZ-re vonatkozó történeti kutatásokat.
Kulcsszavak: Habsburg Ottó, Egyesült Államok, Dag Hammarskjöld, Madrid
