Magyarország az ENSZ-ben: diplomácia, emberi jogok, jelenlét. A Magyarország és az ENSZ kutatócsoport 2025. évi tanulmányai
Szerkesztette Balogh Lídia, Germuska Pál, Kecskés D. Gusztáv
ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontja Történettudományi Kutatóintézet – Nemzeti Emlékezet Bizottsága, Budapest, 2025. 164-194. pp.
Az ENSZ Közgyűlése a Tőkefejlesztési Alap és az Iparfejlesztési Szervezet létrehozásával lényegében gazdasági téren befejezte az ENSZ-rendszer szervezeti kiépítését. A szervezet létrehozásakor az ENSZ-ben egyedülálló módon nem az általános ipari fejlődés, hanem kifejezetten a fejlődő országok iparosításának előmozdítását jelölték meg célként. Az UNIDO megalakulásával a kölcsönösségen alapuló gazdasági együttműködés szintet lépett, a nemzetközi szervezet szerepe pedig felértékelődött Magyarország számára. Magyarország a megalakulásától kezdve aktívan szerepet vállalt az UNIDO tevékenységében. A levéltári források alapján elmondható, hogy a magyar kormányzati szereplők időben felfigyeltek a szervezetre, és fokozatosan építették ki a kapcsolatokat. A magyar szakértők közreműködésének gyakorlati haszna az volt, hogy nagyszámú magasan kvalifikált és gyakran magas beosztású magyar szakembernek volt lehetősége tanulmányozni egy vagy több fejlődő ország iparát vagy a Magyarországénál fejlettebb országok iparágait. A tanulmány zömében magyar külügyi levéltári forrásokon keresztül mutatja be az UNIDO létrejöttét és Magyarországnak a szervezettel kapcsolatos álláspontját.
Kulcsszavak: iparosítás, iparfejlesztés, ENSZ-szakértők, fejlődő országok, gazdasági kormányszervek, ösztöndíjasok, technikai segély
