A HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont „Lendület” Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport Havi Színes címmel indított rovatának februári számában kutatócsoportunk tagja, Kuffart Hajnalka: Delfinek, szúnyogok, útonállók. Egy olasz humanista pap utazása Mátyás király udvarába című írását közöljük.

 Delfinek, szúnyogok, útonállók
Egy olasz humanista pap utazása Mátyás király udvarába

A levéltári kutatások során néha a legnehezebben olvasható iratok rejtik a legizgalmasabb történeteket – legalábbis így éreztem, amikor a modenai levéltár magyarországi követjelentései közt egy igencsak kifakult, tizenkét oldalas levélre lettem figyelmes, benne érdekesnek tűnő, Esztergomra vonatkozó részletekkel. Hosszú ideig tartott, mire ki tudtam betűzni a teljes szöveget egy UV-lámpa segítségével, de megérte a fáradságot, mert kiderült, hogy egy levél formában megírt útinaplóval van dolgom, amelyből az alábbi történet bontakozott ki.

kuffa 031486. június 7-én egy néhány főből álló követség útra kelt, hogy a ferrarai herceg parancsára Mátyás udvarába utazzon, és elvigye fia, a hétéves Estei Hippolit arcképét a magyar királyi párnak, akit Mátyás három hónappal korábban esztergomi érsekké nevezett ki. (Hogy mégis hogyan kerülhetett egy kiskorú hercegfi a magyar egyház élére és ez miként számított Mátyás kezében a pápa elleni dacolás eszközéül, arra lásd korábbi írásunkat itt.) A követség vezetője egy előkelő jogász, Cesare Valentini volt, aki Giovanni Maria Parenti személyében egy modenai papot választott maga mellé titkárnak. Parenti a hajóra szállástól a királyi udvarba való érkezésig örökítette meg utazásuk körülményeit, hogy az aggódó édesanya, Eleonora ferrarai hercegné – Beatrix királyné nővére – el tudja képzelni és fel is készülhessen arra, milyen veszélyek leselkedhetnek fiára, amikor majd a távoli Magyarországra utazik. A titkár ezért nem csupán az utazás tényszerű adatait rögzítette, hanem humanista érdeklődéséhez és műveltségéhez híven fordulatos élménybeszámolót kerekített.

kuffa 04 velence zengg colored1486. június 13-án a követség tehát Velencében bárkát bérelt és hajóra szállt, hogy Zengg felé átkeljen az Adriai-tengeren. Azonban olyan erős ellenszéllel találták szemben magukat, hogy vissza kellett fordulniuk, és előbb a lagúnák között, majd a partvonalon haladva hajóztak végig a Trieszti-öböl és az Isztriai-félsziget mentén, majd a Kvarner-öböl szigetei között Zenggig. Még a velencei lagúnákban, Jesolo mellett, egy olyan helyen éjszakáztak, ahol rengeteg szúnyog zavarta pihenésüket, ezért baldachinból függönyt készítettek ellenük. Parenti megemlékezett arról is, hogy az esztergomi érsek egyik falujában (talán a beszédes nevű Szunyogdiban?) később egy másik módszerrel is találkozott: ott a gyerekek száraz ökörtrágyát égetnek, hogy a sűrű füsttel tartsák távol a vérszívókat, különben képtelenség lenne tőlük megmaradni a faluban, mert a szúnyogok szinte felhőkben támadnak a lakosokra. Hajózás közben kétszer találkoztak delfinekkel a tengeren, s úgy tűnik, Parenti mintha félt volna tőlük: előbb egy nagy delfin úszott el mellettük és a titkár felsóhajtott megkönnyebbülésében, hogy nem tett kárt a hajóban, később pedig egy egész delfinraj vadászott mellettük apróbb halakra, Parenti szerint, akárcsak az agarak a nyulakra.

Tavola incisa colorata a mano, dal "Atlantis Maioris, quinta pars" di Jan Jannson, 33.M.7, 1650, Biblioteca Estense Universitaria, Modena.------szerző: (Ide egy olyan szélrózsát (rosa dei venti) szeretnék kérni képnek, ami tartalmazza a 32 szél olasz nevét. Pl. https://www.foliamagazine.it/rosa-dei-venti/ (Ez volt a kiindulópontom, itt jól látszanak a nevek: https://hu.pinterest.com/pin/593419688410623162/) Sok szép szélrózsa ábrázolás létezik, de kevésen van rajta mind a 32 szél, itt viszont jó lenne, ha egy ilyen változat szerepelne, mert a Garbinót például alig néhány ábrázoláson találtam csak meg.) A titkár röviden bemutatja a városokat is, amelyeket érintettek, és megemlít egy-két szép természeti képződményt vagy érdekességet: például egyszer egy kapuhoz hasonló sziklabarlangot vettek észre a partvonalon, Pulánál pedig a gaztetteikért felnégyelt embereket láttak egy szirten. A tengeri utazás legizgalmasabb pontja azonban kétségkívül az Isztriai-félsziget déli fokának megkerülése volt. Itt meg kellett várniuk a megfelelő hátszelet, mert sem a garbino (dél–délnyugati), sem az ostro (déli), sem a sirokkó (délkeleti szél) nem volt alkalmas számukra, hogy „bevegyék a kanyart”, egyedül a misztrál (északnyugat felől fújó, más néven provence-i szél). Amíg erre vártak, sátorponyvából pavilont emeltek, és a nyílt tengerre néző panorámában gyönyörködve költötték el ebédjüket. Két óra múlva változott a szélirány, és folytathatták a kalandos, zátonyok közt kanyargó utat. Végül június 19-én, hét nap hajózás után érkeztek meg Zenggbe, ahonnan immár szárazföldön haladtak tovább a magyar királyi udvar felé.

kuffa 05isztriaA meredek, hegyes-völgyes vidéken azonban lassan, néha csak gyalogosan tudtak menni Modruson át Zágrábig. Itt aztán a követség tizenhét napon át, június 24-től július 11-ig várakozni volt kénytelen, amíg Beatrix királynétól meg nem kapta a továbbutazáshoz szükséges engedélyt. Közben viszont híre ment a vidéken, hogy talán komoly értékek lehetnek náluk, ezért marcona ábrázatú emberek kezdtek gyülekezni a szálláshelyük környékén, emiatt – Parenti szerint szégyenszemre – őrséget kellett állítaniuk. A királyné két udvari emberét küldte el értük, egy olasz nemest és egy magyar bárót, akik fegyveres kíséretet béreltek Zágrábban, ezzel mintegy harmincra gyarapodott az úti társaság létszáma. Szükség is volt rá, mert a Dráván átkelve még Somogyvár előtt útjukat állta egy hírhedt rabló: Parenti naplója szerint egy Bottocapra nevű, egyébként jó családból származó nemesember, akit azonban Mátyás király száműzött. A nagy létszámú kíséret láttán a bandita hamar belátta, hogy a maga tizenkét fegyveresével alulmaradna, ezért kénytelen-kelletlen meghátrált. Somogyról írva Parenti megjegyzi, hogy olyan ez a vidék, ami két Itáliát is eltartana, ha úgy lenne megművelve, ahogy az olaszok csinálják, ám szerinte itt csupán annyit dolgoznak az emberek, amiből épp csak megélnek.

A ferrarai küldöttség a királyné olasz udvari emberével bizonyára könnyen szót értett, de a magyar báró sem akart kimaradni a társalgásból, ezért latinul igyekezett szóba elegyedni a követség tagjaival. Vitéz János studiolója Vitéz János váradi püspök, esztergomi érsek, reneszánsz tudós, mecénás és Mátyás király nevelőjének a dolgozószobája volt Esztergomban. ----------Artist Sandro Botticelli  (1445–1510)  wikidata:Q5669 q:it:Sandro BotticelliDescription Magyar: A sarkalatos erények freskósora Esztergomban, Vitéz János érsek studiolójában. Prudentia (Bölcsesség) alakja, akinek könyv és kígyó van a kezében. A második Temperantia (Mértékletesség), egy korsóból vizet tölt a másikba. A harmadik erény Fortitudo (Erő), erejét egy óriási márványoszlop szimbolizálja, amit könnyedén megtart. Végül a negyedik erény Iustitia (Igazság) kardot és mérleget tart a a két kezében. A freskó mérete 4×5 méter.Date between 1465 and 1467Biztos nyelvtudás hiányában ez azonban csak szerény próbálkozás maradt, amit Parenti nem mulasztott el kifigurázni levelében: idézett néhányat a báró hibás, de annál mókásabban hangzó mondataiból. Komolyabban megsérteni persze nem akarta, mert egyből hozzá is tette, hogy egy igen fontos emberről van szó, és milyen nagy megbecsültségnek örvend a királyi pár előtt.

Somogy megyét délnyugatról északkeleti irányban szelték keresztül, részben a Balaton déli partján haladtak Fehérvárig, majd onnan észak felé egyenesen Esztergomig utaztak. Estei Hippolit leendő székhelyén három napot időztek, és Parenti naplójában részletesen be is mutatja az érseki vár előnyös földrajzi fekvését, termeit, kincseit, termálvizét és az érsekség mesés bevételeit. Leírásából megtudhatjuk, hogy a palota egyik nagy termének falképein szerepelt „Magyarország összes fejedelme és királya, aki valaha ott uralkodott, kezdve Attilától, Isten ostorától, továbbá hogy miként jöttek először az emberek Magyarországra lakni ökrökkel, juhokkal és más állatokkal. A királyok közt van egy, aki egy Este-házból való, igen méltóságos és nevezetes asszonytól született, akinek a neve most nem jut az eszembe, de igen ékesszóló, bölcs és nagy gondosságú asszony volt. Ezeknek a királyoknak a lába alá odaírták, mennyit éltek és születésük helye hol volt. Nagy gyönyörűség látni mindezt.” Antonio Bonfini krónikája is említi a királyportrékat, de a honfoglalás ábrázolásáról Parenti naplójából értesülhetünk először. kuffa 08A titkárnak ugyan nem jutott eszébe az Este hercegnő neve – noha őt is Beatrixnak hívták, akárcsak az épp regnáló királynét, akihez tartottak –, valójában II. András király harmadik feleségéről volt szó, Estei Beatrixról, III. András nagyanyjáról.


Az esztergomi pihenő után átkeltek a Dunán, s mivel hírét vették, hogy időközben Mátyás Bécs felől, Beatrix pedig Buda felől Pozsonyba utazott, maguk is abba az irányba indultak, s kocsiszekereken szédületes sebességgel szelték keresztül az érsek birtokait Pozsonyig. Július 23-án, vasárnap érkeztek meg Pozsony elé, ahová a királyi pár igen előkelő, bárókból, főpapokból és lovagokból álló fogadóbizottságot küldött elébük, hogy a követséget a kijelölt szállására vezesse. Valentini követ úr első kihallgatására csak másnap került sor, ráadásul lábbetegsége miatt Mátyás nem is vett részt rajta, csak a királyné. Beatrix ekkor már türelmetlenül várta unokaöccse érkezését, vagy bármilyen fejleményt az ügyben, ezért eltérve a szokásos protokolltól a szertartásos párbeszéd menetét megakasztotta, és egyből rákérdezett, hogy valóban elhozták-e neki Hippolit festett képmását. A követ elővette az ajándékokat: nem csupán Hippolit, hanem a ferrarai hercegi trón örökösének, Alfonso hercegnek is elhozták az arcképét. Beatrix lelkesedésében felkiáltott, hogy mennyire szép és mindkét képet összecsókolta, de főleg Hippolitét. kuffa 12hippoNoha Mátyás nem volt jelen, neki is átküldte a festményeket, és a király is lelkesen dicsérte a képmásokat, de az ő „kis magyarját” kicsit mégis jobban, majd csókolgatni kezdte a leendő érsek portréját, amiről pedig már a jelenlévő bárók sem akartak lemaradni: kézről kézre adogatva végig csókolták ők is Hippolit képét.

Az első hivatalos királyi audienciára végül hat nappal később, július 30-án került sor. A reggeli mise közben Mátyás ismét magához kérette az arcképet, és a szertartás ideje alatt azt szemlélte. A követ és titkára benyomása alapján a királyi pár úgy várja Hippolitot, mintha tulajdon fiuk lenne. A kihallgatás végén Mátyás ünnepélyesen saját háznépe tagjává fogadta Valentini követet és embereit, akik mindannyian térdet hajtva kezet csókoltak neki.

 

Kuffart Hajnalka

Javasolt hivatkozási forma: URL: https://tti.abtk.hu/kutatasok/lendulet/kozepkori-gazdasagtortenet/havi-szines/5634-delfinek-szunyogok-utonallok (Utolsó letöltés időpontja: év, hónap, nap)

Források
https://www.eleveltar.hu/digitalis-tartalom?source=preservica&ref=preservica::f9f66010-7055-4c23-b1af-3f5796941a71https://www.eleveltar.hu/digitalis-tartalom?source=preservica&ref=preservica::f9f66010-7055-4c23-b1af-3f5796941a71
Antonio Bonfini: A magyar történelem tizedei. Fordította: Kulcsár Péter. Budapest 1995. IV. VIII. 189–192.
Magyar diplomacziai emlékek Mátyás király korából III. Szerk. Nagy Iván, B. Nyáry Albert. Budapest 1877. 137–152.

Irodalom
Berzeviczy Albert: Beatrix királyné (1457–1508). Történelmi élet- és korrajz. Budapest, 1908.
Horváth Richárd: Itineraria regis Matthiae Corvini et reginae Beatricis de Aragonia (1458–[1476]–1490). História Könyvtár, Kronológiák, adattárak. Budapest 2011.
Kuffart Hajnalka: Giovanni Maria Parenti utazása Mátyás király udvarába (1486). A humanista útinapló eredeti szövege és magyar fordítása. Művészettörténeti Értesítő 2023 (Megjelenés alatt.)
Hajnalka Kuffart: Il diario di Giovanni Maria Parenti sul viaggio verso il Regno d’Ungheria (1486). Verbum – Analecta Neolatina 23 (2022) 303–327.
Kuffart Hajnalka – Neumann Tibor: „Olyan szép kísérete lesz, mint kevés úrnak Itáliában”. Az esztergomi érseki udvartartás szervezése 1486/87 folyamán. Történelmi Szemle 63 (2021) 323–382.

A cikk elkészítését az NKFIH TKP-2021-NKTA-15. sz. projekt támogatta.

Cikkünk kezdőképén: Corvina díszoldalának részlete: Szent Jeromos: Kommentár Szent Pál leveleihez, 1488–1489 (Országos Széchényi Könyvtár, Cod. Lat. 347.)