A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont „Lendület” Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport Havi Színes címmel indított rovatának áprilisi számában kutatócsoportunk tagja, Kádas István Kecskére a káposztát, rablólovagra az adószedést? című írását közöljük.

Kecskére a káposztát, rablólovagra az adószedést?

1467. április 17-én Mátyás király levelet küldött Csicseri Zsigmond Ung megyei nemesnek, amelyben tájékoztatta, hogy a legutóbbi országgyűlés rendelkezése folytán a kamarahaszna adót a királyi kincstár adója váltotta föl. Az állami egyenesadó nevének megváltoztatása Mátyás király kincstári reformjainak egyik fontos eleme volt, a név mellett az adóalap és az adószedés rendszere is megváltozott: az adószedőket immár a kincstartó nevezte ki. A király az új adószedő személyét is megnevezte, György kancelláriai jegyző feladata lett, hogy Csicseri társaságában kirója és beszedje Ung megyében az új adót. A megyebéli Csicserit tehát megbízta az uralkodó az adószedéssel, az udvarból kiküldött adószedő munkájának segítésével.
Csicseri, úgy tűnik, élvezte Mátyás király bizalmát és Ung megyében is megfelelő tekintéllyel rendelkezett. Egy évvel később azonban Bacskai Balázs leleszi prépost súlyos vádakkal állt elő ellene. Ezek szerint Csicseri 1458-ban Jan Talafúz cseh zsoldoskapitány szolgálatában állt Pan Bradacs („szakállas úr”) néven, és ebbéli minőségében familiárisaival, valamint cseh katonákkal megtámadta Leleszt, felgyújtotta a település Sár utcáját, elrabolt 100 aranyforintot és ugyanannyi köböl lisztet, de még a szomszédos Kapost sem kímélte, jelentős kárt okozva a prépostnak. Csicseri ráadásul Kaposra csalta a kövesdi várba menekülő prépostot, hogy átadja Talafúznak.

Mátyás király egy „hazaáruló” rablóra bízta új adójának Ung megyei behajtását? Talán éppen Csicseri sarcolásban való jártassága tette alkalmassá a feladatra? Az adószedés terén mindenesetre bőven rendelkezett tapasztalattal. Már 1448-ban, urának, Pálóci László országbírónak megbízásából, annak újhelyi várnagyaként ő rótta ki és szedte be a Pálócinak kiutalt Ung megyei kamarahasznát. A portánkét negyedforintos taxa generalisból befolyt 240 forinttal később Perényi János tárnokmesternek számolt el. Pálóci László máskor is megbízta ungi emberét hasonló feladattal, 1459-ben – immár Pálóci ungi alispánjaként – negyedforintos hadisegélyt szedett be a Felső Részek védelmére. 1462-ben újfent adószedőként említik Csicserit.

Ekkor Mátyás király rendkívüli adót vetett ki a kassai kamarahaszna-késhez tartozó megyékre – köztük Ungra –, hogy a pénzből kiváltsák Késmárk városát a cseh kapitányok kezéből. Az adót a király Pálóci országbíróra bízta, aki ezúttal is Csicseri Zsigmondot tette meg Ung megye egyik adószedőjévé. Csicserinek és társának, Pálóci erre kijelölt emberének, valamint az uralkodó által mellé küldött Domokos fehérvári prépostnak kellett átadniuk a behajtott összeget.

Csicserit azonban nemcsak Pálóci, hanem az ungi nemesség is megbízta hasonló feladattal. 1454-ben a Felső Részek főurai és megyéi Terebes vára alatt gyűltek össze, hogy megregulázzák a térségbe befészkelődött cseh zsoldosokat és rablókat, az úgynevezett „cseh testvéreket”. Az összegyűltek megtették Rozgonyi Osvátot a Felső Részek főkapitányának, majd négy jobbágytelkenként egy forintnyi különadót róttak ki magukra, hogy abból zsoldosokat fogadjon. Az adó behajtóit a megyei nemesség választotta meg. Az ungi nemesek választása Csicseri Zsigmondra esett, aki 1454 márciusában át is adta Rozgonyi főkapitány emberének az általa behajtott összeget. 1463-ban a tolnavári országgyűlés és hadiszemle szintén a megyékre bízhatta az adószedő megválasztását, akik ezúttal a török elleni rendkívüli adót rótták ki és hajtották be. Talán nem meglepő, hogy az egyik ungi adószedő ezúttal is Csicseri lett, aki társaival Mátyás királynak tett számadást, s noha 18 forinttal adósak maradtak, négy évvel később Mátyás ismét bizalmat szavazott Zsigmond úrnak.

1448 és 1467 között tehát rendre Csicseri Zsigmond szedte be Ung megye királyi adóját, függetlenül attól, hogy a király, avagy Pálóci országbíró esetleg éppen a megyei nemesség jelölte-e ki erre a feladatra. Csicseri egyértelműen Ung megye egyik legbefolyásosabb nemese volt a 15. század közepén. Karrierje még Zsigmond király idején kezdődött. Pálóci György (esztergomi érsek), Mátyus (országbíró majd nádor), illetve Imre (titkos kancellár) familiárisaként került kapcsolatba a királlyal, aki szolgálatait 1425-ben várépítéséi engedéllyel jutalmazta. 1431-ben Csicseri a királyi udvarban teljesített szolgálatot, ám a Pálóciakhoz fűződő kapcsolata továbbra is szoros maradt, s később Pálóci Imre fia László országbíró egyik vezető familiárisa lett. Feltehetően a Pálóciaknak köszönhető az is, hogy Csicseri fia, András a királyi kancelláriára került. András jegyzőt éppen 1458-ban, apja állítólagos „hazaárulása” idején jutalmazta meg a király egy Gömör megyei birtokkal, de ugyanebben az évben Zsigmond érdemeit is elismerte az uralkodó, engedélyezve, hogy vajáni vámját Csicserre helyezze át.

Csicseri Zsigmond tehát a Pálóci család bizalmi embereként szedhette be több ízben is Ung megye adóit. Ennek ellenére egész korán, már 1445-ben felmerült vele szemben a gyanú, hogy a csehekkel cimborál. E vád ekkor rokonától, Csicseri Ormos Pétertől származott, Ung megye ispánja, szolgabírái, illetve nemessége azonban cáfolta a csehekkel való összejátszást, kijelentve, hogy Csicseri kényszerből tart a csehekkel, ahogyan az összes ungi nemes is. Hasonlóan cselekedett akkor is, amikor birtokai tizedét az egri káptalan helyett a csehektől való félelmében nekik adta át. Így tett azonban az összes ungi nemes, akik nevében maga Pálóci László országbíró felelt az országtanács előtt az egri tizedeket bérlő főesperesek és leleszi prépost vádjára.

Csicseri persze nem volt rest a saját céljaira is felhasználni a cseh katonákat és rablókat – miként azt a térség más nemesei is megtették. Ezek azonban nem katonai akciók voltak, hanem leginkább rokonai és szomszédjai ellen irányuló támadások. Ezek közé sorolhatjuk a Bacskai Balázs leleszi prépost elleni fellépést is: Balázs prépost már az 1450-es években is bepanaszolta Csicseri Zsigmondot, hogy fiával, Miklóssal együtt Leleszen hatalmaskodott. Természetesen az évek során Zsigmond is több hasonló panasszal élt a prépost birtokfoglalásaival és egyéb tetteivel szemben, egy tipikus középkori perpatvart sejtetve. Csicseri ráadásul szintén 1468-ban felemlegetett Mátyás király előtt egy másik ügyet is, miszerint „ármány folytán” Balázs préposthoz kerültek a Csicseri-birtokokra vonatkozó jogbiztosító oklevelek, amelyet a család érthető módon igyekezett visszaszerezni.

A Csicseriek és Bacskai ellentéte tehát inkább egy hosszú birtokvita képét mutatja, melyben Csicseri – saját nézőpontja szerint – jogos erőszakot alkalmazott a prépost javaival szemben. Csicseri ezen akcióihoz, más északkelet-magyarországi nemesekhez hasonlóan, felhasználta Talafúz embereit is, illetve kapóra jött számára, hogyha a csehek megsanyargatják ellenfelét. Csicseri Zsigmond alkalmazkodott a zavaros viszonyokhoz, hűsége azonban, úgy tűnik, Pálóci László országbíróhoz fűzte. Ennek a szoros kapcsolatnak, bizalomnak – na és talán a sarcolásban való jártasságának – köszönhette adószedői megbízásait is.

Kádas István

Javasolt hivatkozási forma: URL: https://tti.btk.mta.hu/lendulet/kozepkori-gazdasagtortenet/havi-szines/4061-kecskere-a-kaposztat-rablolovagra-az-adoszedest.html (Utolsó letöltés időpontja: év, hónap, nap)

Irodalom:
Tóth-Szabó Pál: A cseh-huszita mozgalmak és uralom története Magyarországon. Budapest 1917.
Kádas István: Az adószedés megyei kezelése (1436–1474). In: Márvány, tárház, adomány. Gazdaságtörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk. Kádas István, Skorka Renáta, Weisz Boglárka. Budapest 2019. 131–163.