A Bölcsészettudományi Kutatóközpont „Lendület” Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport Havi Színes címmel indított rovatának októberi számában kutatócsoportunk tagja, Mordovin Maxim Kincs a pincében. Középkori csillár töredékei Solt-Tételhegyről című írását közöljük.

Kincs a pincében. Középkori csillár töredékei Solt-Tételhegyről

A Bács-Kiskun megyében, a késő középkori Solt széki Tétel település területéről a 2019–2022. évi feltárások során három töredékes, rézötvözetből készült tárgy került elő. Az egyik közülük teljesen egyértelműen meghatározható: gyertyafoglalat és a hozzá rögzített cseppfogó tálka. Ez alapján az egykori teljes tárgyat – első ránézésre – gyertyatartóként lehetett rekonstruálni. Azonban két másik, sokkal kisebb és nehezen értelmezhető töredék elgondolkodtatott. Mindkettő egy kerek, széles pánthoz tartozott, melynek külső oldalán legalább egy félkör formájú „fület” alakítottak ki. A „fülek” töveinél mindkét oldalon kis kerek nyílások látszanak, illetve az egyik töredéknél egy rézdrót megy ezeken keresztül. Mindkét töredéknél jól kivehető, hogy a pánt egyik irányban eredetileg áttört rácsban folytatódott. Ugyan a három lelet nem egyszerre s nem egymás közelében került elő, mégis két dolog összekapcsolja őket. Az előkerülésük kronológiai eltérése ellenére – egy még 2019-ben, míg két másik 2022-ben látott napvilágot – biztosan ugyanahhoz az objektumhoz köthetők. Ez az objektum: egy nagy méretű pince. A másik közös tulajdonság – az alapanyaguk. Hasonló rézötvözetű tárgy az ismertté vált késő középkori település területén nem került elő. Mindezek miatt erősen feltételezhető, hogy a hasonló anyagú, ugyanonnan előkerült töredékek valamilyen formában összefüggenek.

Ha elfogadjuk, hogy a három lelet nem egyszerűen összefügg, hanem egyazon vagy azonos típusú tárgyhoz tartoznak, akkor egy összetettebb világítóeszközre kell gondolni. A hazai és a közép-európai leletanyagban nem ismerünk olyan két- vagy többágú asztali gyertyatartót, melyen a hatszögű gyertyafoglalat össze lenne kapcsolva a soltihoz hasonló, áttört liliomos gallérral díszített cseppfogóval. Ráadásul Magyarországról ilyen típusú leletből is meglepően kevés van, legalábbis a publikációk szintjén. Általában csak gyertyafoglalatok kerülnek elő, a cseppfogó sokkal ritkább tárgytípusnak számít. Ilyen gyertyafoglalattal, de cseppfogó tálka nélkül találkozunk egy ismeretlen lelőhelyű, háromágú gyertyatartón a Magyar Nemzeti Múzeum Lovag Zsuzsa által feldolgozott gyűjteményében. Ugyanott van egy majdnem azonos felépítésű, de cseppfogó tálkákkal is ellátott – szintén ismeretlen lelőhelyű – gyertyatartó. Azonban a cseppfogók ebben az esetben féllencse formájúak, kalapált rézlemezből készültek, így sem formailag, sem technológiailag nem kapcsolhatók Solthoz. A tételhegy-várdombi lelethez hasonló, cseppfogós, kétrészes darabok is megtalálhatók a megnevezett gyűjteményében. Azonban ezek rekonstrukciója bizonytalan, nem tartozik hozzájuk szár vagy kar. Mindegyik lelet szórvány, lelőhelyük ismeretlen. Ezeket Lovag Zsuzsa – elsősorban formai analógiák alapján – a 15. század első felére, illetve közepére keltezte. Különálló leletként került elő hasonló gyertyafoglalat és cseppfogó tálka az ozorai vár feltárása során. Gere László feldolgozása viszont egy csillár részeként értékelte ezeket. Ha kitekintünk a Magyar Királyság egykori határain kívül, akkor ugyanezt tapasztaljuk: a gótikus gyertyatartókon hasonló, hatszögű foglalatok majdnem minden általunk megvizsgált esetben cseppfogó nélkül szerepelnek.

Csak két kivételt említhetünk meg, közülük az egyik régészeti leletként került elő a Škofja Loka feletti Krancelj várában. A publikációban egy erősen kiszélesedő ujjú felsőviseletben és szűk nadrágban lévő, szakállas férfi figura széttárt karjai tartották a gyertyákat. A krancelji gyertyatartó töredékes, a publikációban a figura egyik karján láthatunk egy áttört, alul liliomos szegélyű cseppfogó tálkát, de gyertyafoglalat nélkül. A leírásból az is kiderül, hogy ez a két rész nem együtt került elő, hanem utólag lett összerakva németországi analógiák alapján. A krancelji gyertyatartó esetében azonban hibás rekonstrukciót gyaníthatunk: egy figurális gyertyatartó törzséhez egy csillár cseppfogós foglalatát illesztettek.

A gyertyafoglalat és áttört szegélyű cseppfogó tálka nélkülözhetetlen eleme a gótikus csillároknak. A foglalat lehet kerek vagy hatszög átmetszetű, a tálkák átmérője is változhat, leginkább a lefelé néző áttört, liliomos szegélyhez viszonyítva. Maga a liliomos szegély is eltérő formákat vehet fel: jobban vagy kevésbé szélesedik lefelé, a liliomok összekapcsolódnak vagy különállóak stb. A csillártípus a tételi lelethez hasonló foglalatokkal és cseppfogókkal már a 14. század második felétől nyomon követhető: ilyen található például az aacheni Suermondt-Ludwig-Museumban. A már említett ozorai, töredékekből rekonstruált példán kívül megemlíthetjük az in situ megmaradt egyetlen ép Kárpát-medencei példát Bártfáról, amely a solti lelet talán legközelebbi előképeként fogható fel. A Gere László által is említett Jan van Eyck 1434-ben készült, Az Arnolfini házaspár című festményén látható csillár szintén jó analógiája az általunk tárgyalt töredéknek, bár az ábrázolt foglalatok még kerek átmetszetűek. Legközelebbi analógiái a mi leletünknek a németországi Cappenburgból (Dortmund) és Regensburgból, illetve a svédországi Värmdöből ismertek. A két németországi darabot még a 15. század első felére, míg a svédországit – amely közelebb áll a solti Várdomb gyertyafoglalatához – a 15. század második felére keltezik. A New York-i Metropolitan múzeumban őrzött több németalföldi csillár ugyancsak jó analógiaként szolgálhat.

Érdemes még megemlíteni két svájci leletet, melyek töredékességükben tökéletes analógiái a solti leletnek. Mindkét esetben a foglalat és a liliomos alsó szegélyű cseppfogó együttese maradt meg. Az egyik töredék az aargaui Hallwyl várában került elő, még 1910–1916 között folytatott ásatások során. A másikat viszonylag frissen, a berni Bundesplatz kutatása közben találták. A szakemberek mindkettőt egyértelműen csillárként értékelik és – részben Jan van Eyck festménye alapján – a 15. század első felére keltezik. A berni lelet 1579-ben már biztosan hulladékként a városárok betöltésében volt.

A felsorolt analógiák fényében kijelenthetjük, hogy a solti Várdombon előkerült cseppfogós gyertyafoglalat eredetileg egy csillárhoz tartozott, készítési ideje pedig a 15. század első felére vagy közepére tehető.

A leletek azonosítása után a következő fontos feladat az előkerülési helyszínnel való összefüggés vizsgálata. Jelenlegi tudásunk szerint a szabálytalan alaprajzú, a Várdomb északkeleti oldalába beleásott, északkelet–délnyugati irányú pincéhez egy felmenő falú, szemes kályhával fűtött ház is tartozott. A lelőhely erőteljes eróziója miatt az egykori ház nyomtalanul elpusztult, csak a pince betöltésében lévő leletanyag árulkodik egykori létezéséről. Mivel a betöltésben semmilyen építőanyag-maradvány nem volt – másodlagosan felhasznált római tegulákat leszámítva – valószínűleg a ház falai az alföldi késő középkori építészetre jellemző módon agyagtapasztású, cölöpös szerkezetűek voltak. Egy ilyen épületben nehezen képzelhető el egy komolyabb súlyú, nagyobb méretű és – nem utolsósorban – rendkívül drága csillár. Nagy biztonsággal állítható, hogy az a csillár, melyhez az előkerült töredékek tartoztak, leginkább a szomszédos dombon lévő templom berendezéseként képzelhető el. A templom építéstörténete még nem rekonstruálható teljes pontossággal. Késő gótikus fázisát a kutatók inkább a 14. század végéhez, a Treutel családhoz kötik, legfőképp annak legtehetősebb tagjához, Treutel János szörényi bán és tárnokmester birtoklásához. Ugyanakkor nem zárható ki, hogy a poligonális szentély kiépítésére csak a 15. század végén került sor. Akárhogy is történt, a csillár mindenképpen egy már álló, nagy méretű szentélyben képzelhető el. Mivel az analógiák alapján a 15. század első felére vagy annak közepére keltezhető, így közvetve a templom 14. század végi átépítése mellett szól. Az is nagy biztonsággal állítható, hogy a csillárt még 1526 előtt leszedték és szétszerelték, ugyanis az a pincebetöltés, amelyben előkerült, nagy valószínűséggel 1514–1516 között keletkezett. Vélhetően a solti Tételhegy egykori Tétel településén az egyik lakó a középkor végén megszerezte a szomszédos dombon lévő templom egykori csillárját vagy annak néhány töredékét, és azokat saját háztartásában próbálta hasznosítani.

Mordovin Maxim

Javasolt hivatkozási forma: URL: https://tti.abtk.hu/kutatasok/lendulet/kozepkori-gazdasagtortenet/havi-szines/5440-kincs-a-pinceben (Utolsó letöltés időpontja: év, hónap, nap)

Kezdőképünkön: Bronzcsillár Jan van Eyck: Az Arnolfini házaspár című festményének részletén

Felhasznált irodalom

Chrzanovski, Laurent: Zur Bienenwachskultur. In: Dark ages? Licht im Mittelalter / L’éclairage au moyen âge. Hrsg. Laurent Chrzanovksi, Peter Kaiser. Olten 2007. 181–201.
Fodor István: Emberalakos gótikus bronz gyertyatartó Jászágóról. Folia Archaeologica 35. (1984) 161–172.
Frey, Jonathan: Lämpchen im Kanton Bern – Lampes dans le canton de Berne. In: In: Laurent Chrzanovksi – Peter Kaiser (Hrsg.): Dark ages? Licht im Mittelalter / L’éclairage au moyen âge. Olten, 2007, 279–292.
Frey, Peter: Mittelalterliche Beleuchtungsgeräte aus dem Kanton Aargau – Luminaire médiéval dans le canton d’Argovie. In: Dark ages? Licht im Mittelalter / L’éclairage au moyen âge. Hrsg. Laurent Chrzanovksi, Peter Kaiser. Olten 2007. 303–316.
Gere László: Késő középkori és kora újkori fémleletek az ozorai várkastélyból. Budapest 2003.
Jarmuth, Kurt: Lichter Leuchten im Abendland. Zweitausend Jahre Beleuchtungskörper. Braunschweig 1967.
Lovag, Zsuzsa: Mittelalterliche Bronzgegenstände des Ungarischen Nationalmuseum, Budapest 1999.
Lozar Štamcar, Maja: Krancelj nad Škofjo Loko – neizkoriščena priložnost. Krancelje, near Škofja Loka an opportunity we failed to seize. In: Gotika v Sloveniji – svet predmetov. Gothic in Slovenia – the world of objects. Ed. Lozar Štamcar, Maja. Ljubljana 1995. 330.
Myskovszky Viktor: Bártfa középkori műemlékei. A Szent Egyed templomának műrégészeti leírása. Budapest, 1879.
Rosta Szabolcs – Buzás Gergely: Solt-Tételhegy középkori templomának 2006–2009. évi feltárása. In: Településtörténeti kutatások – Solt-Tételhegy, Kiskunfélegyháza, Amler-bánya. Szerk. Somogyvári Ágnes, Szentpéteri József, V. Székely György. Kecskemét 2014. 125–134.

A cikk elkészítését az NKFIH TKP-2021-NKTA-15. sz.  és az ÁHP II.2. Solt–Tételhegy: solti hatalmi központ című kutatási programok támogatták.