Skorka logoA Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont „Lendület” Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport Havi Színes címmel indított rovatának novemberi számában Körmendi Tamás Sas és oroszlán. Hogyan használta Zsigmond király politikai propagandára a magyarországi pénzverést? című írását közöljük.

 

Sas és oroszlán.
Hogyan használta Zsigmond király politikai propagandára a magyarországi pénzverést?

kt 1 cimerkiallitasA középkori uralkodók címerekben megnyilvánuló identitásreprezentációjának vizsgálata több szempontból is izgalmas munka. Nemcsak azt mutatja meg ugyanis, hogy egy-egy király vagy császár melyik címeit vagy mely területekre vonatkozó igényét tartotta fontosnak hangsúlyozni folyamatosan variált címereivel, hanem abba is bepillantást enged, hogy az adott uralkodó hogyan próbálta meg különféle eszközökön a címerek segítségével önmagát és politikai szándékait megjeleníteni a különféle társadalmi rétegek felé. Különösen két forrástípus elemzését szokás ilyenkor elvégezni: a királyi pecsétekét és a pénzekét. Az előbbiekét azért, mert az uralkodói akaratnyilvánítás legfontosabb eszközének számítottak a korban. kt 2 zsigmond portre Az utóbbiakét pedig azért, mert a korabeli Magyarországon is a pénzek voltak a legnagyobb példányszámban forgó, címermotívumokkal díszített tárgyak (még ha az egyes pénztípusok reprezentációs értéke természetesen erősen függött is számos körülménytől, például a pénz anyagától és forgalmi értékétől). Az alábbiakban azt próbálom meg bemutatni Zsigmond király pénzeinek segítségével, hogy milyen plusz információkhoz juthat a történeti kutatás az elsődlegesen régészeti emlékanyaghoz tartozó aranyforintok és ezüstdenárok címereinek vizsgálatából.
kt 3 magyar cimerZsigmond király magyarországi heraldikai reprezentációját vizsgálni azért is izgalmas feladat, mert uralkodása alatt a magyar udvari kultúrára talán minden korábbinál erőteljesebben hatottak a nyugati minták. Pénzein ennek ellenére nem hemzsegnek a címermotívumok: a legtöbb esetben csak a kettőskeresztes vagy a sávozott magyar királyi címert láthatjuk (amelyek a mai magyar államcímernek is meghatározó elemei). Ezt a meglehetősen egyhangú programot csupán néhány veret esetében töri meg valamilyen más címermotívum felbukkanása.

kt 6 01Zsigmondnak a szakirodalomban H573. jelzettel idézett magyar aranyforintjának hátlapján négyelt címerpajzs szerepel: ennek első és negyedik negyede hétszer vágott, második és harmadik negyedében ellenben kiterjesztett szárnyú sas látható. A sávozat azonosítása nyilvánvalóan kézenfekvő: a magyar államcímerből való. A sas (egyebek mellett) a német-római császárok, a római királyok és a brandenburgi őrgrófok címermadara is volt: mivel a vizsgált pénz bizonyosan korábbi, mintsem 1410-ben Zsigmondot római királlyá választották volna, ezen a helyen a magyar uralkodó ekkoriban viselt brandenburgi őrgrófi címére utal. kt 4 brandenburgi cimerUgyanakkor akad két zavaró tényező is, amelyek némiképpen gyengítik az imént vázolt keltezést. Egyfelől ugyanis szembeötlő, hogy Zsigmond 1405-ben használatba vett (és még 1433-ban is használt) második kettős pecsétjén jóval 1402 után is felbukkant a brandenburgi sasos címer, még ha nem is túlságosan előkelő helyen, csupán a címerkoszorú ötödik címereként is (vagyis háttérbe szorítva például a cseh és a dalmáciai címer mögött). Másfelől a Zsigmond nevében kelt ünnepélyes oklevelek címzései egészen 1428-ig Brandenburg őrgrófjaként is említették a királyt. Mindennek alapján azt sem lehet egyértelműen kizárni, hogy a H573. sz. aranyforintot is 1402 után verték, még ha ez a pecsétek alapján kínálkozó analógiából kiindulva nem is látszik túlságosan valószínűnek.

kt 5 02Az uralkodó egy másik, H572. jelzetű aranyforintján az előzőekben bemutatotthoz hasonló címerkompozíciót látunk, ám a második és a harmadik pajzsnegyedben ezúttal ágaskodó, kétfarkú koronás oroszlánnal — vagyis a cseh királyok címerállatával. A mondott veretet éppen az utóbbi motívum szerepeltetése miatt szokás 1402-nél későbbre keltezni, hiszen Zsigmond éppen 1402. február 24-én kényszerítette ki bátyjától, IV. Vencel cseh királytól, hogy kormányzói jogkörrel rendelkező helytartóvá nevezze ki Csehországban. kt 7 cseh kiralyi cimerMegjegyzendő ugyanakkor, hogy Zsigmond magyar királyként kibocsátott okleveleiben az uralkodói címek között a „Csehország örököse” kifejezés rögtön trónra léptének évében, 1387-ben megjelenik, és egészen 1419-ig folyamatosan és változtatások nélkül szerepel, hogy aztán 1420-tól a tényleges politikai helyzethez alkalmazkodva felváltsa a „Csehország királya” formula. A király csehországi helytartósága tehát az oklevelekben használt uralkodói címeire semmiféle hatással nincsen — ennélfogva jogosnak tűnik a kérdés, hogy vajon a pénzek heraldikai programját biztosan befolyásolta-e. Vizsgáljuk meg tehát Zsigmond pecsétjeit! kt 8 elso ma kir nagypecset elolap aA kételyeink nem hogy eloszlanának, de még jobban megerősödnek: a király ugyanis rögtön 1387-ben használatba vett első kettős nagypecsétjén is szerepeltette a cseh oroszlánt (ekkor még nyilvánvalóan igénycímerként, vagyis csupán a cseh korona országai fölötti uralkodói igényének hangoztatására). Zsigmond második magyar királyi titkospecsétjén szintén még csehországi helytartóságának tényleges kezdete előtt, már 1401-ben megjelent a kétfarkú oroszlán, ám ennek lehetséges magyarázatát általában abban látjuk, hogy IV. Vencel cseh király esetleg már ekkor ígéretet tett öccsének hatalma átengedésére. kt 10 IV. VencelEgyetlen uralkodói pecséttípus akad, amelynek címeres ábrázolásában tényleg éppen a helytartóság megszerzését követően váltotta fel a brandenburgi sast a cseh címerállat: Zsigmond király 1402-ben vésetett második középpecsétjén ugyanis ívelt oldalú háromszögpajzsban hasított címer első mezejében kétfarkú oroszlán látható, második mezeje pedig hétszer vágott. kt 11 masodik ma kir kozeppecset cEzzel a pecséttel kapcsolatban viszont a szakirodalom már régen rámutatott, hogy a király egyaránt használta cseh és magyar földön. Ha pedig tekintetbe vesszük azt is, hogy benne a magyar királyi pecsétek sorában szinte egyedülálló módon nem a magyar, hanem valamely más királyi címhez kapcsolódó címermotívum szerepel a pajzs első mezejében, úgy kézenfekvőnek tűnik az a következtetés, hogy a második középpecsét készítését egyfelől éppen a csehországi helytartói cím elnyerése motiválta, másfelől heraldikai programja is elsősorban a cseh területeknek szól. Rögtön felmerül tehát a kérdés: bizonyosak lehetünk-e abban, hogy a magyarországi aranypénzverésben éppen a kifejezetten csehországi használatra is szánt középpecsét címeréhez hasonló motívumrendszerrel dolgoztak? Kijelenthetjük-e vajon, hogy Zsigmond magyar forintján egyáltalán nem bukkanhatott fel a kétfarkú oroszlán igénycímerként azt megelőzően is, hogy a magyar uralkodó ténylegesen is csehországi helytartó lett? Nyilvánvalóan nem.

kt 12 03kt 13 04kt 14 05kt 15 06kt 16 07 A jóval kisebb reprezentációs értékkel bíró — mert elsősorban a mindennapi forgalomban szereplő és jóval apróbb méretű — ezüstpénzek közül összesen hét vereten szerepel Zsigmond király korában a magyar királyok megszokott címermotívumaitól eltérő heraldikai elem. Hat esetben ez megint csak a brandenburgi sas, amelyet minden alkalommal a versón látható négyelt pajzs második és harmadik negyedében ábrázolnak a H575., 576. és 577. sz. denárokon, ill. a H580., 581. és 583. sz. ún. parvusokon. kt 17 08A hetedik vereten, a H582. sz. parvuson a sas helyét ismét csak a kétfarkú cseh oroszlán foglalja el. Ezen ezüstpénzek közelebbi keltezése sajnos nem lehetséges.

Zsigmond magyar pénzein tehát a magyar királyi címerhez kapcsolható motívumokon kívül mindössze a brandenburgi sas és a cseh oroszlán jelenik meg: az előbbi nyilvánvalóan a király idegen országbéli (esetünkben őrgrófi) címére utal, az utóbbival kapcsolatban viszont nem tudjuk eldönteni, hogy vajon 1402 előtt felbukkanó igénycímerrel van dolgunk, esetleg Zsigmond 1402–1420 közötti csehországi helytartóságával vagy 1420 utáni cseh királyságával összefüggésben kerültek a pontosabban keltezhetetlen numizmatikai emlékekre. A korabeli nyugati standardokhoz mérten viszonylag egyhangú heraldikai program visszafogottsága különösen szembeötlő a kimagasló reprezentációs értékkel bíró aranypénzeken: ezeken ugyanis a kortárs uralkodók előszeretettel ábrázoltak a magyar heraldikában (és azon belül is főleg a pecséteken) ekkoriban éppen csak megjelenő igénycímereket.

kt 9 masodik ma kir titkospecset bHa mindezek után Zsigmond király pénzeinek heraldikai motívumait összevetjük a korabeli királyi pecsétekkel, akkor első ránézésre is nyilvánvaló, hogy a pénzeken látható címerekkel — már csak a veretek viszonylag apró mérete miatt is — leginkább a középpecsétek, illetve 1410-ig a titkos pecsétek mutatnak párhuzamot. A király pecsétjein azonban a pénzekhez képest sokkal gazdagabb és változatosabb heraldikai reprezentációval találkozunk. A magyar királyi címhez kapcsolódó címerek (vagyis a sávozott pajzs és a kettős kereszt) mellett csupán a brandenburgi sas jelvény mutatható ki a király uralkodásának vélhetően első másfél évtizedéből származó H573. sz. aranyforinton, valamint három-három denáron és parvuson; továbbá a cseh oroszlán a véleményem szerint csak bizonytalanul keltezhető H572. sz. aranyforinton és a H582. sz. parvuson. A brandenburgi címer üzenete és így a heraldikai reprezentációban betöltött szerepe egyértelmű: nyilvánvaló módon a király külországbéli uralkodói címére utal. Ezzel kapcsolatban legfeljebb azt érdemes szóvá tenni, hogy a magyarországi Anjoukkal ellentétben Zsigmond láthatólag fontosabbnak tartotta a méltóságát hangsúlyozni, mintsem előkelő származását: ezt az mutatja, hogy a luxemburgi címer az általa veretett pénzeken egyáltalán nem szerepel, a pecsétek közül pedig csak kései nagypecsétjein bukkan fel, ám ott is a címerkoszorú utolsó helyén. kt 18 luxemburgi cimer Ennek a jelenségnek persze megvan a logikus magyarázata: Zsigmond ugyanis — ellentétben I. Károllyal — nem vérségi alapon formált igényt a magyar trónra, hanem házassága révén lett az ország társuralkodója, dinasztikus kötődése a magyar királyokkal rokonságban nem is álló Luxemburgokhoz ekképp lényegtelen volt a legitimációja szempontjából.
Némiképp problémásabb a Zsigmond pénzein ugyancsak felbukkanó cseh címer hátterének és üzenetének felderítése. Mint arról fentebb már szó esett, a kétfarkú oroszlán rögtön Zsigmond uralkodásának elején felbukkant a király heraldikai reprezentációjában: 1387–1402 között csakis igénycímerként értelmezhetjük, miután azonban 1402-ben Zsigmond csehországi helytartó lett, majd 1420-ban a cseh koronát is elnyerte, az oroszlános jelvényre immár egy ténylegesen is birtokolt külország feletti uralom jelképeként kell tekintenünk. Ezen a ponton pedig igen komoly problémát jelent, hogy a cseh címert hordozó pénzek pontosabb keltezése lehetetlen, és csupán valószínűsíteni tudjuk, hogy a H572. sz. forintot 1402 után verhették. Így ugyanis természetesen arra a kérdésre sem lehet választ adnunk, hogy az említett aranyforinton és parvuson látható oroszlános motívum vajon tényleg a magyar királyok pénzein megjelenő legkorábbi igénycímert jelenti-e: valószínűbb, hogy nem — ebben az esetben pedig, akárcsak a brandenburgi sas a H573. sz. pénzen, a cseh oroszlán is a külországbéli uralkodói címet reprezentálja a király pénzverésében.
Zsigmond pénzeinek (és különösképpen a nagyobb reprezentációs értékkel bíró aranyforintok) heraldikai programját a jelek szerint elsősorban a király külországbéli méltóságainak hazai megjelenítése ösztönözte, ám érdekes módon ez is csupán az uralkodása első másfél vagy két évtizedében mutatható ki egyértelműen. kt 19 masodik ma kir felsegpecset elolap dMeglepő ebből a szempontból, hogy a dalmáciai címer a pecsétekkel ellentétben a korabeli pénzeken egyáltalán nem jelenik meg. Ez azért váratlan fejlemény, mert az 1403-ban elveszített adriai tengermellék visszahódításának szándékát Zsigmond a pecsétjein igen határozottan jelezte: éppen az 1405-ben használatba vett második kettős nagypecsétre vésette rá először, minden jel szerint igénycímerként — ennek fényében legalábbis szokatlan, hogy a pénzein meg sem próbálta a tengermellék visszahódításának szándékát az országlakók felé közvetíteni a dalmáciai címer szerepeltetésével. Még furcsább, hogy a magyar pénzeken egyáltalán nem jelenik meg a birodalmi sas sem a német királyi cím 1410-i elnyerése, sem az 1433-i császári koronázás után. Mindennek fényében egyértelműnek tűnik: a pénzeken megjelenő heraldikai reprezentáció Zsigmond korában nemcsak kevéssé variált volt, de az idő előre haladtával mind kevésbé motivált is, aminek az okát talán abban kereshetjük, hogy német uralkodóként, majd császárként a király főképp már más területen és elsősorban európai és birodalmi célközönség számára kívánt reprezentálni.

Körmendi Tamás