2016. március 1-je óta látogatható a Posztó Pápa piacán. Textilimport-textilkereskedelem a 14–17. században című vándorkiállítás első „állomáshelyén”, Veszprémben, az MNL Veszprém Megyei Levéltárának Török Ignác utcai épületében. A kiállítást Mordovin Maxim régész (ELTE BTK Régészettudományi Intézet), az MTA BTK TTI Lendület Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport tagja nyitotta meg, aki egyúttal a tárlatot is bemutatta a jelenlévőknek.

A kiállítóterembe lépve az első tárgy, amely — már csak a méreténél fogva is — azonnal magára vonja a figyelmet, a helyiség egyik sarkában elhelyezett hatalmas, posztónyíráshoz, vagyis a szövetből kiálló szálak eltávolítására használt olló reprodukciója.
A terem falai mentén elhelyezett tárlókban megszemlélhető tárgyi anyag nagyobb részét a Pápa város Fő terén — az egykori piactéren — a 2010–2011. év során a Mordovin Maxim vezetésével folyó régészeti feltárásokból származó, sok tekintetben párját ritkító leletegyüttes teszi ki. Így például különböző pénzek, mérlegsúlyok, külföldi posztóplombák (bárcák) és a helyi posztófeldolgozáshoz köthető kisebb munkaeszközök (gyűszűk, varrótűk). Apró, de tetszetős a tér egykori burkolatáról előkerült, 16. századi dobókocka; a kiállítást egyébként is jellemzi a kisebb, mondhatnánk gyűszűnyi méretű, de annál érdekesebb leletek bemutatása. Textilplombákból a piactéren folyó ásatások során a felszínre hozottakon kívül a Magyar Nemzeti Múzeum és az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének gyűjteményeiből kölcsönzött darabok is megtekinthetők. A posztó kereskedelméhez és helyi feldolgozásához kapcsolódó tárgyakon kívül a tárlatot Pápa város területén lévő más lelőhelyekről (többek közt az egykori Hanta területéről) előkerült kerámialeletek egészítik ki.
Habár a tárlat — legalábbis a kiállított tárgyi anyag mennyiségét tekintve — egyértelműen kamarakiállításnak mondható, a kihelyezett tablóknak és posztereknek köszönhetően akár több órás, igen tartalmas programmá válhat.
A kiállítás megtekintésekor feltáruló ismerethorizont térben jócskán túlmutat Pápa városán, időben pedig a jelen írás címében említett, a magyar történetírásban szokásosan 1526-ig számított középkoron, hiszen — ahogy azt a kiállítás alcíme egyértelműen jelzi — kiterjed a 16–17. századra, a kora újkor időszakára is. Míg a tablók általánosságban mutatják be a posztógyártás középkori folyamatának eszközeit, munkafázisait, a textilplombák jellemzőit és funkcióját, addig a poszterek anyaga a kiállítás szorosabban vett tematikájához — Pápához és az import posztóhoz — kapcsolódik. A látogatók képet kaphatnak a város régészeti és írott források alapján rekonstruálható kialakulásáról és későbbi fejlődéséről, különös tekintettel a piactér ki- és átalakítására a középkorban és a mohácsi csatát követő időkben. Megismerhetik a város kereskedelmi kapcsolatainak feltárását lehetővé tévő forrástípusokat (írott források; régészeti leletek: például import kerámia, külföldi pénzek, posztóplombák), amelyek közül nem meglepő módon a Fő téri ásatások során előkerült textilplombák és a kontextualizált vizsgálatukkal nyerhető információk bemutatása kapja a legnagyobb hangsúlyt, hiszen leginkább ezek segítségével adható válasz azokra a kérdésekre, hogy mikor, honnan és milyen posztó került pontosan Pápa piacára.
A kiállítás anyaga az érdeklődőket a posztó készítésén, piacra kerülésén át a textilek helyi feldolgozásán, a pápai szabók világának érzékletes felidézésén keresztül végigvezeti egészen a kész ruhákig, a kora újkori ruházkodás sajátosságaiba ugyanis külön tabló enged bepillantást.
Az olvasást felüdíti a poszterek és tablók kivételesen gazdag, izgalmas képi anyaga, amely a szöveges információk befogadásának megkönnyítésén túl rengeteg pluszt is ad, és érzékelhetővé, „megfoghatóvá”, átélhetővé teszi a korabeli valóság egy, a „középkoros” tematikájú kiállításokon ritkábban, illetve kevésbé exponált, reprezentált szeletét: a kereskedők, az iparosok, a városi polgárság mindennapjait.

Kovács Viktória