A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont „Lendület” Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport tagja, Mordovin Maxim irányításával tanásatás folyt a ma Szlovákia területén fekvő Csábrág várrom területén. A 2015. évi eredményekről alább olvashat bővebben.
A Korponától (ma Szlovákia, Krupina) délkeletre, egy összefüggő erdőség közepén fekvő hatalmas csábrági várrom feltárási munkálatait 2013-ban vállalta el az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Magyar Középkori és Kora Újkori Régészeti Tanszéke együttműködve a Szlovák Tudományos Akadémiával. A tanásatás keretében zajló kutatásokat magyar részről Mordovin Maxim az ELTE BTK adjunktusa, az MTA BTK „Lendület” Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport tagja vezette. A nyitrai Régészeti Intézetet Ján Beljak képviselte, aki egyben a projekt egyik koordinátora is. 2015-ben immár harmadik alkalommal dolgoztak a régészek a vár területén, a második kaputoronyban és a hozzá tartozó sziklaárokban.
A 2015. évi idény során a legérdekesebb eredményekkel a torony belsejében folyó munkák szolgáltak. A kaputorony legkésőbb a 16. század harmadik negyedében épülhetett, ugyanis az olasz Angielini mérnöktestvérek rajzain már teljes nagyságában szerepel. Az eredetileg gerendafödémes építmény alsó két szintjét a 17. század elején beboltozták. Az új padlók kialakításához a boltívek sarkaiban lévő mélyedéseket és réseket földdel kellett feltölteni. Ezt minden hasonló esetben – így Csábrágon is – a várhegy oldalából szerezték. A „feltöltés” szinte mindig jó alkalmat kínált annak a nagyobb mennyiségű szervetlen hulladéknak az eltüntetéséhez, amely általában éppen az adott építkezéssel összefüggésben keletkezett. Csábrágon a várföld adta a betöltés középkori leleteit: pénzeket, kerámiát és egy angol textilplombát. A felújítás során pedig nagyobb mennyiségű 16. század eleji kályhát bontottak el és azok csempéit szórták a betöltésbe. Ezzel a 16-17. század fordulóján épült, és a 19. században leszakadt boltozat értékes információkat nyújt Csábrág 1500 körüli berendezésére és kapcsolataira vonatkozóan.
Az előkerült kályhacsempék egy viszonylag népszerű észak-magyarországi típust képviselnek, amelyet az első és legfontosabb előkerülési helye alapján besztercebányainak neveznek. Ugyanakkor a csábrági darabok apróbb részletei és kidolgozottságuk egyértelműen arra mutatnak, hogy azonos dúcon készülhettek, mint a selmecbányai Kammerhof területén előkerült példányok.
A vároldal földjéből a hagyományosabb kerámialeletek mellett néhány, többek között cseh- és lengyelországi eredetű pénzérme is felszínre került. A helyszín meglehetősen szerteágazó külföldi kapcsolatrendszeréről vall az a három textilplomba, melyek az elmúlt három ásatási idény során a vár területén előkerültek. A 16–18. századra keltezhető darabok ugyanis három különböző helyről, Bécsből, Opavából és Angliából érkeztek.
