2015. április 8-án, a Kossuth Rádió reggeli hírműsora, az adó leghallgatottabb adása, a 180 perc külön tudósításban számolt be a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetében működő „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport friss kutatási eredményeiről. Az ismert műsorvezető, Emesz Lilla készítette összefoglalás az intézet melletti Mária Magdolna-, másként Helyőrségi templom romjai között készült, amely 1792 júniusának elején az első budai király- és királyné-koronázásnak, I. Ferenc és Bourbon Mária Terézia királyné szertartásainak helyszíne volt. A tudósítás – amelyről a Híradó is külön hírt szerkesztett – itt hallgatható meg.

Az összeállításban a Lendület-kutatók eredményeit hárman ismertették. A Kutatócsoport vezetője, Pálffy Géza a koronázásokon használt állandó és alkalmi jelvények szerepéről, a nemrég újonnan megvizsgált, a 15. század végi Észak-Itáliában készült koronázási kard históriájáról, valamint – a felvételt helyszínéhez kapcsolódva – az első budai királykoronázáson használt magyar udvarmesteri pálcáról szólt. A Szent Koronás magyar államcímerrel és gyémántokkal díszített műkincs egy bécsi aukción került a kutatócsoport szakmai látókörébe, majd a magyar állam jelentős anyagi támogatásával a Magyar Nemzeti Múzeumba.

Másodikként intézetünk tudományos munkatársa, Tóth Gergely a neves evangélikus koronaőr (1608–1622), Révay Péter bővebb korona-, pontosabban országtörténetére (De Monarchia…, Frankfurt 1659) vonatkozó legfrissebb kutatási eredményeit ismertette, melyek az MTA BTK TTI kiadásában nemrég nyomtatásban is napvilágot láttak. Ezek alapján kijelenthető, hogy a 17. század eleji Magyarországon kialakult a Szent Korona keletkezésének és jelentőségének egy igen figyelemre méltó, protestáns (rendi) értelmezi kerete is.

Végül Maczó Ferenc, az ELTE BTK doktorandusza és Kutatócsoport munkatársa az utolsó királykoronázás, IV. Károly (1916–1918) 1916 végi ceremóniájának történetébe kalauzolta el a hallgatókat. A történész felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar politikai elit és társadalom számára az első világháború közepén lezajlott koronázás – igen régies jellege és minden anakronizmusa ellenére – mennyire komoly jelentőséggel bírt, hiszen a monarchián belüli magyar szuverenitás egyik legfőbb megtestesítője volt.