Az Origo 2013. augusztus 27-én ismét vezető cikkben számolt be az Intézetünk tudományos tanácsadója, Pálffy Géza vezette Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport első esztendei kutatási eredményeiről. Ezúttal elsősorban a Magyar Korona országainak a koronázások alkalmával használt különleges zászlairól, valamint az alapkutatásoknak köszönhetően szinte újra megrendezhető pozsonyi és budai koronázási ceremóniákról olvasható képekkel illusztrált tudósítás, amely itt tekinthető meg.

Keisz Ágoston írásából kiderül, hogy a Kutatócsoport tudományos munkájának köszönhetően 2013 áprilisától Fraknó várában (ma Forchtenstein, Ausztria), az Esterházy Magánalapítvány (Esterházy Privatstiftung, Eisenstadt) gyűjteményében először látható együtt a magyar történelem ez ideig ismert három legkorábbi koronázási országzászlaja. A Magyar Királyság páratlan méretű lobogóját a várát megszerző, későbbi nádor (1625–1645), Esterházy Miklós vitte II. Ferdinánd király koronázási szertartásán, 1618. július 1-jén Pozsonyban. A horvát zászlót 1647. június 16-án fia, az 1652. évi vezekényi ütközetben hősi halált halt Esterházy László IV. Ferdinánd, a szerbet pedig 1655. június 27-én, ugyancsak Pozsonyban, a későbbi nádor és birodalmi herceg, Esterházy Pál, I. Lipót király ceremóniáján emelhette magasba. Mindhárom zászló az említett országok eddig ismert legkorábbi, eredetiben fennmaradt koronázási országzászlaja. A legrégibb zászlóink közé sorolható magyar lobogón ráadásul ugyanaz a magyar államcímer látható, mint napjainkban minden magyar ember hivatalos iratain, azaz az osztott címerpajzson a vörös-ezüst vágások, illetve a zöld hármas halmon álló ezüst kettős kereszt, a pajzs tetején a Szent Korona egyik legszebb 17. századi ábrázolásával.

Mindezek mellett a híradás beszámolt az eddig ismert legkorábbi koronázási pálca előkerüléséről, amelyet I. Ferenc 1792. évi ceremóniája, azaz a legelső budai koronázás alkalmával vitt kezében a magyar királyi udvarmester. Végül szó esett az első pozsonyi koronázás, Miksa király 1563. évi szertartása gazdag forrásanyagának feltárásáról és a neves 17. századi koronaőr, Révay Péter bővebb Szent Korona-története (1659) fordítási munkálatairól is.