2016. április 5-én és 6-án nagyszabású nemzetközi konferenciát rendeztek Budapesten Az uralkodói és hatalmi reprezentáció a Magyar Királyságban és a Spanyol Monarchiában a 16–18. században címmel. Az angol nyelvű tanácskozásra a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet „Lendület” Szent Korona Kutatócsoportja és a Spanyol Oktatási, Kulturális és Sportügyi Minisztérium „HISPANEX 2015” programjának támogatásával került sor. Magyarországon első alkalommal tartottak olyan tudományos rendezvényt, amely Spanyolország és Magyarország kora újkorral foglalkozó történészei számára kínált fórumot a találkozásra és a tudományos párbeszédre. A kétnapos rendezvénynek az MTA BTK Zenetudományi Intézete, nevezetesen a volt Erdődy-palota adott otthont, amelyet az arisztokrata família aranygyapjas rendjellel ékesített címere díszít, miként erre a spanyol vendégek azonnal felfigyeltek. A részletes programok itt, míg az előadások összefoglalói itt tekinthetőek meg. 

A konferencia egyik fő célja az volt, hogy felhívja a figyelmet azokra a kutatásokra, amelyek látásmódja, tradíciója, kérdései és módszerei szélesebb horizonton teszik lehetővé a Habsburg-dinasztia két ága, az osztrák és a spanyol ág kapcsolatainak és történelmének Európára és hazánk tágabb földrajzi-történelmi régiójára gyakorolt hatásának megértését. A tanácskozás témájául a szervezők egy napjainkban vezető és népszerű kutatási területet választottak: nevezetesen a 16–17. században a Habsburg dinasztia két ágának uralkodói, politikai, hatalmi és művészeti reprezentációját. Ezen belül arra törekedek, hogy időben és tematikailag is minél sokszínűbb képet nyerhessenek a mindkét régió történelmét alapvetően meghatározó dinasztia históriájáról és politikai kommunikációjáról. Kifejezett céljuk volt emellett az is, hogy mindezt interdiszciplináris keretekben tegyék: ennek jegyében magyar és spanyol oldalról egyaránt művészettörténész kollégák is szép számmal vettek részt a tanácskozáson. 

Fodor Pál, az MTA BTK főigazgatója 2016. április 5-én délelőtt tartott köszöntőjében kiemelte, az intézet számára igen örömteli esemény a rendezvény megvalósulása, amely voltaképpen folytatása annak az együttműködésnek, melynek keretében kora újkorral foglalkozó magyar történészek az utóbbi években egyre gyakrabban szerepeltek rangos spanyolországi konferenciákon. Ezek közül kiemelkedő jelentőségű nemzetközi konferencia volt az a 2010-ben Madridban rendezett nagyszabású konferencia, amelyet La dinastía de los Austria. Las relaciones entre la Monarquía Católica y el Imperio, azaz A Habsburg-uralkodóház. A Katolikus Monarchia és a Szent Római Birodalom kapcsolatai címmel tartottak a madridi Autónoma Egyetemen (ennek kötete 2011-ben megjelent). E tanácskozás egyik szervezője és titkára, Rubén González Cuerva, ugyancsak részt vett a budapesti konferencián.

Martí Tibor, intézetünk tudományos munkatársa, a konferencia tudományos titkára köszöntőjében elmondta: az elmúlt években több alkalommal kapott lehetőséget, hogy elsősorban a madridi Autónoma Egyetem oktatói–kutatói műhelyei által rendezett spanyolországi konferenciákon képviselhesse a magyar történetírást. Sőt, a közelmúltban jelent meg kollégánk tanulmánya annak a 2014. októberi madridi konferenciának a tanulmánykötetében, amelyet Antemurales de la fe: Conflictividad confesional en la monarquía de los Habsburgo, 1516–1714 (A hit bástyái. Felekezeti konfliktusok a Habsburgok monarchiáiban, 1516–1714) címmel szerveztek meg. E konferencia és frissen megjelent kötetének szerkesztői közül Roberto Quirós Rosado és Cristina Bravo Lozano ugyancsak jelen voltak Budapesten, hiszen spanyol részről ők voltak a mostani tanácskozás tudományos titkárai, így rengeteg segítséget nyújtottak Martí Tibornak a konferencia lebonyolításában.

A budapesti spanyol–magyar konferencia megszervezésének ötlete 2015 februárjában merült fel Madridban, amikor Martí Tibor a madridi Autónoma Egyetem Kora Újkortörténeti Tanszéke által szervezett nemzetközi konferencián (Los embajadores: representantes de la soberanía, garantes del equilibrio (1659–1748), 2015. február 24–25.) vett részt és tartott előadást –  mégpedig Viena-Madrid-Hungría: la mediación de los embajadores en las concesiones de la Orden del Toisón a finales del siglo XVII, azaz Bécs–Madrid–Magyarország: a bécsi spanyol követek közvetítő szerepe az Aranygyapjas Rend odaítélésében a XVII. század végén címmel. A mostani ülésszak másik fontos előzménye pedig Antonio Álvarez-Ossorio Alvariño madridi professzor tavalyi vendégelőadása volt intézetünkben. Így az összességében már több év óta fennálló eredményes együttműködés egyik újabb fontos állomását jelentette a budapesti konferencia: összesen nyolc neves spanyol kutatót (hét különböző spanyol egyetem, illetve kutatóintézet munkatársát) köszönthettük a konferencián. A budapesti Spanyol Nagykövetség részéről a konferencián José Luis Rodríguez de Colmenares y Tascón tanácsos és Antonio Pérez-Hernández Durán tanácsos voltak jelen.

A konferencia előadásaira hat, kronologikus és tematikus szempontok szerint kialakított szekcióban többségében angol nyelven került sor. Ezek a következők voltak: 1) A Habsburg uralkodóház reprezentációja és ceremóniái a XV–XVI. században; 2) Madrid és Bécs: a Habsburg udvarok közötti kapcsolatok a XVI. században; 3) A spanyol és osztrák Habsburg-ág a spanyol hegemónia korában; 4) A Habsburg-dinasztia reprezentációja és ceremóniái a spanyol örökösödési háború kontextusában; 5) A Habsburg-uralkodóház legfontosabb ordója: az Aranygyapjas Rend, végül 6) A Habsburg-dinasztia reprezentációja és propagandája a művészetekben.

A konferencia első szekciójának indításaként Pálffy Géza intézetünk tudományos tanácsadója és a „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport vezetője Uralkodótemetések és koronázások: dinasztikus reprezentáció Közép-Európában a 15–17. században címmel tartott előadást. Prezentációjában a Habsburg-dinasztia címer- és zászlóhasználatát, az uralkodóház ezekkel folytatott tényleges és szimbolikus politikai-hatalmi kommunikációját mutatta be, többek között olyan kérdésekre keresve választ, mint pl. mely ceremóniák keretén belül és mikor jelentek meg a dinasztia által reprezentációs célból megjelenített heraldikai szimbólumok, illetve e szimbólumok milyen módon reprezentálták a közép-európai összetett Habsburg Monarchia különböző részeit és a dinasztia két ágát, elsősorban uralkodótemetések és koronázások alkalmával. Előadása végén a téma interdiszciplináris kutatási lehetőségeire is felhívta a figyelmet, több még publikálatlan felfedezésével ismertetve meg a hallgatóságot.

Alfredo Floristán Imízcoz, a Navarrai Királyság történelmének elismert kutatója, az Alcalá de Henaresi Egyetem tanára a spanyol Habsburg-ág tagjainak a sajátos múlttal és privilégiumokkal rendelkező (1350 és 1494 között a francia uralkodó alá tartozó) Navarrai Királyság területén a 16. század folyamán gyakorolt uralkodói reprezentációjáról tartott átfogó előadást.

Gulyás Borbála, az MTA BTK Művészettörténeti Intézetének tudományos munkatársa a késő középkori és kora újkori Európa egyik, az uralkodói reprezentáció megjelenésének fontos teret adó látványosságáról, a lovagi tornákról tartott érdekes referátumot. Gazdagon illusztrált prezentációjában szemléletes áttekintést adott a 15–16. századi magyar királyi udvarban rendezett lovagi eseményekről, amelyekre olyan, a dinasztikus reprezentáció szempontjából is meghatározó alkalmakkor került sor, mint például uralkodókoronázások (1476, 1502, 1563, 1572), királyi esküvők (pl. 1476, 1502) és a diplomáciai találkozók (pl. 1495, 1501).

Korpás Zoltán posztdoktor, független kutató (Budapest) és egyúttal V. Károly császár magyarországi kapcsolatrendszerének legfrissebb monográfusa, a császár és testvére, Habsburg I. Ferdinánd magyar–cseh király kapcsolatát mutatta be a Magyar Királyságot érintő politikájuk kapcsán. Az előadás a két testvérnek az oszmánok elleni politikai, gazdasági és katonai összefogását vázolta, a császár és fivére közötti diplomáciai követségek, kettejük személyes és ágenseik eddig kevéssé ismert levelezésének elemző bemutatásán keresztül.

Alfredo Alvar Ezquerra, a CSIC kutatóintézet kutató-professzora, V. Károly császár spanyol monográfusa és uralkodásának nemzetközi tekintélyű kutatója, ezúttal II. Miksa császár özvegye, spanyol Habsburg Mária (1528–1603) császárné és magyar királyné Spanyolországba való visszatéréséről (1582) és életének utolsó évtizedeiről szólt. Az előadás az özvegy császárné „kulisszák mögötti” diplomáciai szerepéről és spanyol életrajzírói (Carrillo, 1616; Dávila, 1655) róla alkotott képéről is izgalmas áttekintést adott.

Bernardo J. García García, a Complutense Egyetem tanára és a madridi székhelyű Carlos de Amberes Alapítvány főmunkatársa a Habsburg-dinasztia tagjainak különböző németalföldi városokba való ünnepélyes bevonulásai (Ernő főherceg, 1594; Albert főherceg, 1595 és 1599–1600, illetve Ferdinánd bíboros-infáns, 1635) alkalmából napvilágot látó képi és szöveges források politikai és allegorikus retorikáját vizsgálta gazdagon illusztrált előadásában. Ezzel jelentős mértékben kapcsolódott a téma újabb nyugat-európai vizsgálataihoz.

Rubén González Cuerva, a CSIC kutatóintézet és a IULCE kutatócsoport tudományos munkatársa a Habsburg-dinasztia spanyol és osztrák ága két emblematikus figurája, III. Ferdinánd (leendő) császár és magyar–cseh király, illetve unokatestvére, Ferdinánd bíboros-infáns 1631 és 1635 közötti kapcsolatát elemezte előadásában. A Katolikus Liga (1632) és a Ferdinánd bíboros–infáns győzelmével záruló nördlingeni csata (1634) fontos mérföldkövei voltak a német-római császár és a spanyol király közötti kapcsolatok megerősödésének és a sikeres közös politikai–katonai fellépésnek – hívta fel a figyelmet.

Monostori Tibor posztdoktor, független kutató (Budapest) a XVII. század egyik legjelentősebb spanyol politikai gondolkodójáról és diplomatájáról, Saavedra Fajardóról tartott érdekfeszítő előadást. Az ELTE-n megvédett doktori értekezésére építve bemutatta a Magyar Királyság említéseit Fajardo discursóiban, miközben a neves író-politikus művein keresztül képet kaphattunk a korabeli Spanyol Monarchia Közép-Európa-képéről, elgondolásairól és törekvéseiről is.

Cristina Bravo Lozano, a sevillai Pablo de Olavide Egyetem oktatója és posztgraduális ösztöndíjas munkatársa széleskörű levéltári kutatásai során feltárt források alapján vázolta II. Károly spanyol király vallásosságáról és kegyességéről az uralkodói reprezentáció részeként alkotott képet. Ennek kialakításában ír misszionáriusok is meghatározó szerepet játszottak műveikkel, miként erre az előadó érzékletes mintapéldákkal hívta fel a hallgatóság figyelmét.

Kalmár János habilitált egyetemi docens (Eszterházy Károly Főiskola–ELTE) előadásában kiemelte, hogy Károly főherceget – aki a spanyol örökösödési háború Habsburg trónkövetelője volt – három évvel azután avatták Aragónia királyává, hogy bejelentette Bécsben (1703-ban) az aragóniai koronára vonatkozó jogigényét. Riválisát, Anjou hercegét, már 1700-ban Kasztília trónjára emelték Madridban V. Fülöp néven. Az előadás publikálatlan források alapján mutatta be a főherceg beiktatási ünnepségét az Aragóniai Királyságban, valamint a bécsi udvar ezzel kapcsolatos törekvéseit és állásfoglalását.

A második nap első előadója, Antonio Álvarez-Ossorio Alvariño, a madridi Autónoma Egyetem professzora és rektorhelyettese előadásában rámutatott, hogy Borgomanero márki bécsi spanyol követ (1681–1695) császári udvarban töltött évei során az Aranygyapjas Rend adományozása a spanyol Habsburg-ág számára az egyik legfontosabb eszközzé vált, amellyel közép-európai arisztokratákat kívántak megnyerni politikai céljaiknak. Ily módon a rend egyfajta szimbolikus tőkét jelentett, mellyel a spanyol korona bizonytalan gazdasági helyzetét kívánták kompenzálni és a bécsi császári udvarban működő ún. spanyol pártot megerősíteni.

Roberto Quirós Rosado, a madridi Autónoma Egyetem (posztgraduális) kutatója előadásában a Habsburg- és Bourbon-ágra kettéváló Aranygyapjas Rend izgalmas korszakát vizsgálta: a spanyol örökösödési háború menete és végkifejlete ugyanis maga után vonta a rend kettéválását is. Az előadó megállapítása szerint még a Bourbon-uralkodó (V. Fülöp) spanyol trónra kerülését megelőzően a leendő III./VI. Károly császár tudatosan fontos céljául tűzte ki, hogy az Aranygyapjas Rend jelvényének visszaadja (szimbolikus) politikai tőkéjét és korábbi európai jelentőségét, így az új tagokat is e stratégia szellemében nevezte ki.

Végül ugyanebben a szekcióban Martí Tibor (MTA BTK TTI) előadásában öt XVII. századi magyar politikus (Esterházy Miklós, Pálffy Pál, Zrínyi Miklós, Wesselényi Ferenc és Esterházy Pál) példáját ismertetve mutatta be, hogy az Aranygyapjas Rend számukra történt odaítélésének hátterében egyrészt mi volt a Habsburg-dinasztia szempontja és motivációja, másrészt a renddel kitüntetett személyek karrierjében az adományozás milyen jelentőséggel bírt. Az Aranygyapjas Rend 17. századi öt magyar tagja mindegyikének esetében tudatos és végiggondolt politikai és diplomáciai döntés eredménye volt a rend adományozása. Jóllehet a spanyol király diplomatái a mindenkori magyar nádorral és esztergomi érsekkel kapcsolatban voltak, a Magyar Királyság világi vezetője csak azokban az esetekben lett a Rend tagja, amikor politikai-katonai tevékenységével érdemben és sikeresen mozdította elő a királyságban a Habsburg-dinasztia érdekeit. A magyar főurak egyéni karrierjének ugyanakkor minden esetben igen jelentős állomása volt a rendjel elnyerése.

A tanácskozás záró blokkjában Álvaro Pascual Chenel, az Alcalá de Henares-i Egyetem posztgraduális kutatója II. Károly spanyol király uralkodói reprezentációjának a művészetekben megjelenő formáit mutatta be. Igen gazdagon illusztrált, átfogó jellegű referátumában a vallási és a politikai dimenzió egyaránt hangsúlyos szerepet kapott, s jól kapcsolódott a konferencia számos referátumához.

G. Etényi Nóra habilitált adjunktus (ELTE) I. József 1687 végi pozsonyi magyar királlyá koronázásának uralkodói reprezentációját mutatta be sok műfajú nyomtatott forrásanyag alapján. Az előadás gazdag képi anyag segítségével illusztrálta a koronázás alkalmából publikált nyomtatványokat: egész alakos és lovas portrék, gondosan komponált allegóriák, tézislapok, röplapok, almanach royalok, képsorozatok, emblémás könyvek, hetilaphírek és részletes tudósítások egyaránt nagy számban jelentek meg az uralkodókoronázás idején – Bécsből, Nürnbergből, Augsburgból, sőt még spanyol földről egyaránt.

Hende Fanni doktorandusz (PPKE) és a Lendület Kutatócsoport munkatársa előadásában I. József 1687. évi és III. Károly 1712. évi pozsonyi magyar királykoronázását ismertette. A két ceremóniával kapcsolatban megvizsgálta a koronázási hitlevél kiadását, amely a leendő uralkodó és a magyar rendek között zajló politikai vita és egyeztetések eredménye volt, egyben tükrözte a mindenkori politikai helyzetet is. Emellett elemezte a két koronázás ceremóniájának szimbólumrendszerét, hangsúlyozva az 1687. évi diétán elfogadott örökös királyság reprezentálását és I. József vivente rege és III. Károly koronázása közti különbségeket.

A kifejezetten baráti hangulatú konferencia zárszavában Pálffy Géza és Antonio Alvarez-Ossorio Alvariño is hangsúlyozta, hogy a rendezvény jelentős eseményként járult hozzá a két ország kora újkorral foglalkozó kutatói közötti kapcsolatok erősödéséhez, egyúttal pedig kölcsönösen kifejezték a jövőbeli együttműködés iránti elkötelezettségüket. A Lendület Kutatócsoport vezetője egyúttal megköszönte a hasznos eszmecseréket és élénk diskurzusokat, hangsúlyozva azt is, hogy a konferencia szépen bizonyította: a dinasztikus államok korszakára, a kora újkorra kifejezetten igaz, hogy az egyes országok nemzeti történelme csakis európai keretben és összefüggésrendszerben vizsgálható.

A spanyol kollégák a konferenciát követően megtekintették a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának épületét. Dékány Szilveszter levéltáros élvezetes kalauzolásával az archívum épületében a Nyomot hagytak – Évszázadok, Személyiségek, Aláírások című kiállítást is meglátogathatták, amelyen a Lendület Kutatócsoport legfrissebb felfedezéseiből is több szerepelt. A spanyol vendégek magyarországi útját 2016. április 7-én parlamenti látogatás zárta, ahol a koronázási jelvények mellett a magyar parlamentarizmus legfőbb mérföldköveivel is megismerkedtek.

Martí Tibor