2014. március 11-én Pálffy Géza tudományos tanácsadó, az MTA BTK TTI „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport vezetője tartott előadást a Történettudományi Intézetben Hogyan született a Szent Korona első hiteles ábrázolása? A magyar korona a „Fugger Krónikában” címmel. Referátumában teljesen új felfedezésekkel örvendeztette meg a hallgatóságot és a magyar történettudományt.
A Magyar Tudományos Akadémia Lendület Fiatal Kutatói Programjának keretében az MTA BTK TTI „Lendület” Szent Korona Kutatócsoportja Pálffy Géza irányításával 2012 júliusától 2017 júniusáig kiemelt támogatást kap a magyar uralkodókoronázások és a Szent Korona 1526 és 1916 közöttitörténetének szisztematikus vizsgálatára. Az Állami és nemzeti reprezentáció az újkori Magyarországon: A magyar uralkodókoronázások és a Szent Korona (1526–1916) című projekt legfőbb célja a Szent Korona újkori históriájának és a magyar király-, illetve királyné-koronázások 16–20. századi ceremóniáinak részletes áttekintése, valamint annak vizsgálata, hogy az egyes korszakokban kinek mit jelentett a Szent Korona, milyen eszmeiség fűződött hozzá, és milyen szerepet játszott a magyar állami, később nemzeti reprezentációban és szimbolikus politikában. Az interdiszciplináris projekt hazai és külföldi levéltárakból és múzeumokból gyűjti össze a forrásokat magyar és külföldi kutatók (14 belső tag és több mint 20 külső tag) részvételével, történészek mellett levéltárosok, régészek, muzeológusok, művészet-, eszme-, irodalom-, zenetörténészek és mások szoros együttműködésében. A Lendület-projekt részletes munkaterve a Történelmi Szemle 2012. évi 3. számában olvasható, a kutatócsoport tevékenységéről és eredményeiről pedig a BTK TTI honlap kiemelt menüpontja ad rendszeres tájékoztatást.
Pálffy Géza bevezetőjében kiemelte, hogy a „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport legújabb eredményeit bemutató előadása szépen mutatja a kutatócsoport interdiszciplináris együttműködését, amely elengedhetetlen legfőbb nemzeti kincsünk történetének, forrásainak, ábrázolásainak teljes feltárásához és mindezek értelmezéséhez. Jelen beszámolója is a korona első hiteles ábrázolása körülményeinek vizsgálatáról és ennek eredményéről a történeti mellett művészettörténeti, heraldikai, várostörténeti és historiográfiai kutatások eredményeit felhasználva készült.
A bő egyórás referátum első részében Pálffy Géza a korona első hiteles ábrázolásáról folytatott eddigi kutatásokról adott áttekintést (ezek állítása szerint a 15–16. századi Fugger Krónikában látható a magyar Szent Korona képe), elméletek sorát ismertette az ábrázolás keletkezésének idejéről, körülményeiről és a feltételezett előképekről. A keletkezés idejét napjainkig 1440-től 1555-ig határozták meg a különböző teóriák, és széles körben elterjedt az a vélekedés, miszerint a korona a Fuggerek birtokában is volt egy ideig, akik azt lerajzoltatták. (Mint közismert, 1440-ben Habsburg Albert királyunk özvegye, Erzsébet királyné udvarhölgyével, Kottanner Jánosnéval ellopatta a Szent Koronát, majd a csecsemő V. László koronázása után zálogba adta III. Frigyes német-római császárnak, aki egyes feltételezések szerint azt a Fugger bankárcsaládnak juttatta, így ennek tagjai hosszabb időn át birtokolták, míg III. Frigyes hosszas tárgyalások után vissza nem adta 1463 júliusában Hunyadi Mátyásnak.) Pálffy Géza kiemelten hangsúlyozta, hogy az eddigi teóriák az új kutatások alapján egyáltalán nem igazak, és előadásának további részében szisztematikus feltáró munkájának eredményeként felvázolta a magyar Szent Korona első hiteles ábrázolása keletkezésének körülményeit.
Az egyik elterjedt tévedés a koronarajzot tartalmazó forrás megnevezése, maga a „Fugger Krónika”. E mű ugyanis nem a neves augsburgi Fugger bankárcsalád krónikája, hanem Johann Jakob Fugger (1516–1575) megbízásából (ám nem az ő szerzőségével, mint a 20. század elejéig vélték) a Fugger családi könyvtár számára készült Ehrenspiegel des Hauses Österreich, azaz a Habsburg-dinasztia történetének részletes bemutatása. Mégpedig a kezdetektől I. Ferdinánd császár és király uralkodásáig, két kötetben (hét könyvben), adatokkal egészen 1559-ig. A különleges munkának mintegy tíz (másolati) példánya létezik (Augsburg, München, Bécs, Drezda, ebből 4 illuminált), eltérő datálásokkal. Az egyesek (főként osztrák kutatók) által vitatott alappéldány Augsburgból származik, amelyet ma Münchenben őriznek, miután a Fugger családi könyvtár egy jelentős része már az 1570-es években bajor hercegi tulajdonba került. A dinasztiatörténet legmeghatározóbb része III. Frigyes és I. Miksa császárok uralkodásának bemutatása. A hatalmas munka történeti forrásértéke a neves német történész, Leopold von Ranke (1795–1886) kritikája óta ugyan komolyan vitatott, ennek ellenére interdiszciplinárisan igen sokrétűen hasznosítható alapmű, elsősorban a benne található több száz páratlan miniatúrának, esemény-, csata- és városábrázolásnak, tájképnek, portrénak, valamint mintegy 15 000 címernek és az augsburgi forrásadatoknak köszönhetően.
A következő kérdéses pont a Habsburg-történet különleges szerzője: az augsburgi városi történetíró, genealógus és heraldikus Clemens Jäger (1500 k.–1561), akit a magyar kutatások ez ideig szinte egyáltalán nem ismertek. Életrajza tipikus augsburgi városi karriert mutat egy szegényebb céhből származó tehetséges kézműves számára: előbb céhmester lett, majd jobban fizetett városi hivatali szolgálatban állt (a városi irattár rendezőjeként és heroldként), ám sohasem vált az augsburgi legfelső elit tagjává, sem a patríciusinak, sem a magas képzettségű humanistának. Ugyanakkor nem tekinthető tipikusnak az, hogy céhmester és hivatalnok létére Jäger egyúttal autodidakta történetíró, genealógus, heraldikus és nagy patrícius famíliák családtörténeteinek megírója lett, elsősorban irattárrendező tevékenységének és genealógiai-heraldikai érdeklődésének köszönhetően. Valóban írt Fugger Krónikát (Ehrenbuch der Fugger) is, ami tényleg a Fuggerek címerekkel díszített genealógiája és családtörténete, ám ez – mint az előadó hangsúlyozta – nem azonos a Habsburg Ehrenspiegellel, amelyben a magyar korona ábrázolása látható. Jäger munkáira kiváltképpen jellemző a kiemelkedő genealógiai és heraldikai érdeklődés, a rengeteg illumináció, címerek és családfák ábrázolása. Az Ehrenspiegel napjainkra fennmaradt müncheni példányának keletkezésére vonatkozóan Pálffy Géza az 1555 és 1561 közötti időtartamot tartja az újabb kutatások alapján valószínűnek, amit sokesztendős előmunkálat előzött meg. A Szent Korona legkorábbi hiteles ábrázolása tehát nem a Fugger Krónikában, hanem az augsburgi Clemens Jäger által a Fugger család számára írt Habsburg-dinasztiatörténetben maradt fenn.
Az Ehrenspiegelben látható magyar Szent Korona-ábrázolás eredetéhez fel kellett deríteni azt is, honnan tudtak a mű készítői képet szerezni a koronáról a hiteles bemutatáshoz. Ebben Pálffy Gézát elsősorban egy a bécsi Nemzeti Könyvtár kézirattárában fennmaradt különleges dokumentum két és fél sora segítette, amelyben Clemens Jäger (saját díszes iniciáléjú aláírásával és 1553 áprilisától viselt tisztségének feltüntetésével) a bécsi udvartól a magyar korona ábrázolását kérte. Ez azt bizonyítja, hogy a koronarajz biztosan 1553 áprilisa után és 1561 novembere előtt keletkezett (hiszen Jäger ekkor halt meg), és hogy a szerzőnek az eddigi vélekedésekkel ellentétben nem állt rendelkezésére 15. századi vagy 16. század eleji előkép – sem a Fuggerektől, sem V. Károly császár udvarából. Az augsburgi történetíró és genealógus leveléből az is kiderül, hogy ismerte Hunyadi Mátyás olasz történetírója, Antonio Bonfini ismert művét (amely 1545-ben Baselben németül is megjelent), és annak alapján – igaz, a szöveget félreértve, miként ezt az előadó érzékletesen bemutatta – képzelte el a magyar koronát. Így Jäger közvetlenül Bécsből, I. Ferdinánd udvarából kapott hiteles rajzot a koronáról, a munkájában szereplő ábrázolás valóban a legkorábbi hiteles megjelenítése a magyar Szent Koronának.
A meglehetősen pontos ábrázolás elkészítése Bécsben azért volt lehetséges, mert a Szent Koronát 1551. szeptember elejétől itt tartották, miután azt Ferdinánd királynak sikerült János Zsigmond erdélyi fejedelemtől többszöri próbálkozás után visszaszereznie. Igaz, ekkor lepecsételt koronaládában érkezett, de a ládát megérkezése után nyugodtan kinyithatták, mivel a koronaláda lepecsételésének speciális gyakorlatát (a magyar rendek, a két koronaőr és az udvar képviselői által közösen) csak 1608 novemberétől, II. Mátyás koronázásától vezették be. 1551. szeptember elején a Hofburgban az udvarnokok számára szűk körben közszemlére tették a koronát, majd 1553 áprilisa után lerajzolták az augsburgi Clemens Jäger számára, éppen fent említett kérésére. A kutatócsoport vezetőjének feltételezése szerint a korona lerajzolója az augsburgi genealógussal kapcsolatban álló Wolfgang Lazius bécsi udvari történetíró munkatársa, Hanns Sebald Lautensack rézmetsző lehetett, aki 1554 augusztusától itt Antiquitetabconterfetterként szolgált. Azaz Jäger valóban „profi” rajzoló munkáját kaphatta kézhez, amit a Habsburg-dinasztiatörténetben fennmaradt koronaábrázolás precíz, aprólékos kidolgozása is mutat.
Érdekessége még ennek a legkorábbi hiteles ábrázolásnak az is, hogy a továbbiakban nem lett folytatása (csupán 16. század végi kéziratos másolatai váltak az előadó kutatómunkájának köszönhetően első ízben ismertté a jelen lévő érdeklődők számára), azaz a Szent Korona későbbi megjelenítésének egy másik koronaábrázolás lett az alapja. A Habsburg-udvarbelinek nevezhető 16. század közepi megjelenítés helyére a 17. században magyar rendi, másként szólva az általában Révay Péter koronaőr nevéhez kötött koronaábrázolás lépett. Ezt a Lendület Kutatócsoport tagja, Buzási Enikő művészettörténész rekonstrukciója bizonyította, aki az előadóval szoros együttműködésben az eddig ismeretlen 16. század végi említett kéziratos koronaábrázolásaink családfáját is elkészítette. A Habsburg Ehrenspiegelnek 1668-ban Nürnbergben, az Endtner-nyomdában a neves költő és író, Sigmund von Birken által kiadott változata tartalmazza ezt az újabb ábrázolást, amely feltehetően az ugyanebben a nyomdában néhány évvel korábban (1664) kiadott Nádasdy Ferenc-féle Mausoleumban látható rajzot vette alapul a Szent Korona megjelenítéséhez. Nemcsak a bécsi udvarban rajzoltatták le ugyanis a koronát a 16. század közepén, hanem 1608 után több ízben a magyar rendek is. Így azután Révay Péter Németországban nyomtatásban megjelent koronatörténeteinek (1613, 1652, 1659) köszönhetően egészen 1790-ig ez határozta meg a Szent Korona megjelenítését. Ezek filológiai vizsgálatára építve ugyanakkor az előadó még a magyar korona eddig biztosra vett egyetlen középkori sérülését is megkérdőjelezte, Révay Péter koronaőr későbbi spekulációjának tartva azt.
Végezetül Pálffy Géza összefoglalta legújabb kutatási eredményeit a Szent Korona legkorábbi hiteles ábrázolásáról: ez biztosan 1553 áprilisa és 1561 novembere között, nagy valószínűség szerint 1554 és 1559 között Augsburgban keletkezett, az autodidakta történetíró, genealógus és heraldikus, Clemens Jäger által a Fugger család számára írott Habsburg-dinasztiatörténetben (Ehrenspiegel des Hauses Österreich), mégpedig a bécsi udvarban ekkor őrzött eredeti koronáról készült rajz nyomán. Megszületése tehát augsburgi és bécsi történetírók, genealógusok és címerkedvelő humanisták együttműködésének kimagasló jelentőségű eredménye, abban magyarok nem vettek részt. Éppen e különleges körülmény miatt ugyanakkor 17–18. századi koronaábrázolásainknak, amelyeket elsősorban a Révay Péter-féle „rendi” koronaábrázolás határozott meg, a Münchenben napjainkig fennmaradt rajz nem lett mintája. (Az előadás tudományos tanulmányváltozata a Művészettörténeti Értesítőben, rövid népszerűsítő összegzése pedig a Múlt-kor történeti magazinban lát hamarosan napvilágot.)
Farkas Ildikó