2016. február 16-án került sor intézetünk tanácstermében a „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport szervezésében Tóth Ferenc tudományos tanácsadó Egy ismeretlen ismerős. V. Lotaringiai Károly herceg, a magyar történelem cselekvő részese és szemtanúja az újabb kutatások fényében című előadására.

Oborni Teréz, az MTA BTK Történettudományi Intézet tudományos titkára megnyitotta az intézet 2016. tavaszi félévében tervezett előadás-sorozatának első előadását, és bemutatta az előadót. Tóth Ferenc 1991-ben végzett a Szegedi Tudományegyetemen francia és történelem szakon, majd 5 évet töltött Franciaországban posztgraduális és PhD-tanulmányokkal. 1995-ben szerezte meg PhD-fokozatát a 18. századi franciaországi magyar emigráció történetéről írott disszertációval. Hazatérése után a Nyugat-magyarországi Egyetem Bölcsészettudományi Karán oktatott 2012-ig, amikor a BTK TTI főmunkatársa lett. 2013-ban megszerezte az MTA doktora címet. Kutatási területe főként a 18. századi magyar–francia kapcsolatok, de szélesebb körben a nemzetközi kapcsolatok története és a hadtörténet is, mely témákból számos idegen nyelvű, főként francia nyelvű publikációja van.

Pálffy Géza, a Lendület kutatócsoport vezetője az előadáshoz mondott bevezetőt. A Lendület Szent Korona kutatócsoport számára a Habsburg–magyar kapcsolatok történetének kutatása elsődleges fontosságú. A magyar történelmet ezáltal lehet „bevinni” az európai történettudományba, de sajnos a Habsburg-történet magyar vonatkozásainak feldolgozásában, a kutatási eredmények idegen nyelven való megjelentetésében még nagy a magyar történettudomány lemaradása. Az európai közös történet magyar vonatkozásait magyar kutatóknak kell megírni és idegen nyelven közzétenni. Ugyanakkor a külföldi levéltárak magyar vonatkozású anyagait is fel kell kutatnunk, ezzel is hozzájárulva a magyar és az európai történelem összekapcsolásához. Tóth Ferenc munkássága azért is fontos, mert éppen ezeken a területeken tevékenykedik, és hosszú publikációs listája mutatja, milyen eredménnyel.

Tóth Ferenc előadása bevezetésében hangsúlyozta, hogy Lotaringiai V. Károly személye szorosan összefonódik a kora újkori Magyar Királyság történetével, elsősorban Buda visszavétele (1686) és Magyarország török hódoltság alóli visszavívásában játszott császári fővezéri szerepe miatt. Ugyanakkor e neves történelmi személyiség életművének beható kutatása a magyar és egyetemes történetírás régi adóssága maradt.

Tóth Ferenc előadását a kutatás forrásainak bemutatásával kezdte. A herceg mozgalmas élete miatt a rá vonatkozó források is viszonylag szétszórtan maradtak fenn, legtekintélyesebb részük a bécsi gyűjteményekben található, ugyanakkor a forrásanyag másik fontos része Franciaországban van. Ezek közül a legfontosabb hagyaték a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Lothringisches Hausarchiv részlegében található. Az e gyűjtemény részét képező hadinapló-kéziratok jelentőségére elsősorban a jubileumi évfordulók eseményei hívták fel a figyelmet. Az előadó bemutatta a Lotaringiai Károlyra vonatkozó szakirodalmat is, különös tekintettel a magyar munkákra. Magyarországon az 1986-os jubileumi évben – számos magas színvonalú publikáció mellett – jelent meg a „Lotharingiai Károly hadinaplója Buda visszafoglalásáról 1686” című színvonalas forráskiadvány, amely rámutatott a herceg levéltárának gazdag magyar vonatkozású forrásgyűjteményére. Tóth Ferenc hangsúlyozta, hogy bár a herceg életére és magyarországi tevékenységére vonatkozóan számos kutatás folyt, ám a 17. század legjelentősebb magyarországi háborújának fővezéréről mind a mai napig nem rendelkezünk tárgyilagos és jelentőségének megfelelő publikációkkal. A bécsi központi levéltárakban található, főleg magyar vonatkozású hadinaplóinak tudományos feldolgozása mind a mai napig nem történt meg és nem rendelkezünk olyan tudományos monográfiával sem, amely e fontos történelmi személyiséget az újabb tudományos eredmények tükrében hitelesen ábrázolná. Az előadó a PAGEO Alapítvány támogatásával a herceg legteljesebb naplójának új kritikai kiadását készíti elő, amelynek kiadását a neves francia Honoré Champion Kiadó vállalta el.

Tóth Ferenc az európai események keretében bemutatta Lotaringiai Károly életútját, hadvezéri pályafutását. Károly első hadi sikereit az 1664. augusztus 1-jén vívott szentgotthárdi csatában aratta. A tehetséges fiatal hadvezér Montecuccoli tanítványa, pártfogoltja lett, és hű követője maradt a neves itáliai hadvezérnek és katonai gondolkodónak, amint erről egyébként levelezései, jegyzetei és a hadjáratait bemutató napló is tanúskodik. (Montecuccoli kéziratait később is magánál tartotta és hadjáratai során is rendszeresen használta őket.) Az előadás lényegi része Károly hadinaplójával foglalkozott, amely 1500 oldalon örökítette meg részletesen a herceg hadi tevékenységét 1683–1689 között, bemutatva a csatákat, hadjáratokat, a seregek mozgását és nagyságát, a szembenálló feleket. A szerző, Le Bègue abbé a herceg mellett tartózkodott a hadjáratok során és folyamatos naplót vezetett az eseményekről. A naplójegyzeteit a hadjáratok befejezése után átdolgozva nyújtotta be a hercegnek, aki nyilvánvalóan szintén közreműködött a végleges szöveg elkészítésében. A krónika 1683-ban kezdődik, és ez nagy valószínűséggel összefüggésben van azzal a ténnyel, hogy Bécs ostromának felmentésével a herceg európai hírű keresztény hőssé vált. Az első év végén megírt napló szövege elnyerte a herceg tetszését, és ezt követően az abbé minden hadjárat után nekilátott az év krónikájának megszövegezéséhez. A magyarországi hadjáratok leírásai képezik a hadinapló elbeszélésének fő szövegét. Tóth Ferenc érzékeltette a hadinapló leírásainak részletességét, kiemelve a legfontosabb eseményeket: 1683 – Bécs második ostroma, 1684 – Buda első ostroma, 1686 – Érsekújvár, 1686 – Buda visszavívása, 1687 – Nagyharsány. Az 1686-os hadjárat leírása a herceg hadinaplójában központi helyet foglal el. Nemcsak a szöveg terjedelme, de az események leírásának alapossága és emelkedett stílusa egyaránt arra enged következtetni, hogy a herceg katonai pályafutásának egyik legnagyobb győzelmének tekintette Buda sikeres elfoglalását. A következő hadiévben a herceg betegsége miatt már nem ő vezette a hadjáratot, mégis, hadinaplója ugyanolyan részletességgel és pontossággal írja le az eseményeket, mintha továbbra is ő irányított volna.

A fővezér naplója magyar szempontból számos fontos információt hordoz. Egyrészt részletesen leírja a Thököly-féle felkelésben részt vevő erők megtörését és I. Lipót pártjára való átállását. Az Erdélyi Fejedelemség meghódoltatásának kényes kérdését is igen alaposan ábrázolja. A császári hadsereg megjelenése és a fejedelemség stratégiai pontjainak elfoglalása után a herceg jó érzékkel tárgyalt az erdélyi elittel és Apafi fejedelemmel, amelynek eredményeként született meg a balázsfalvi szerződés (1687. október 27.), amely a császári csapatok ellátásáról és Erdély önállóságának garantálásáról szólt. A napló a tárgyalások számos forrását is megörökítette. Ezek mellett a naplók még számos fontos információt szolgáltatnak a magyarok harcászatáról, az általuk viselt kisháborús hadműveletekről és az első császári huszárezredek megjelenéséről is (Barkóczy, Gombos és Petneházy). (A magyar huszárezredek sikerén felbuzdulva V. Károly 1689-ben 2500 magyar huszárt is alkalmazott a nyugati fronton is, ahol komoly sikereket értek el.)

Az előadás utolsó harmadában egy különösen izgalmas témát vetett fel Tóth Ferenc: Lotaringiai Károly politikai végrendeletének kérdését. Lotaringiai Károly hadinaplója számos fontos gondolatot tartalmaz, de az igazán eredeti reformgondolatait egy halála előtt írt másik művében, a politikai testamentumában fogalmazta meg a legvilágosabban. 1687-ben V. Károly herceg részt vett Pozsonyban József főherceg magyar királyi koronázási ünnepén. Ezen alkalomból személyesen is értekezett a császárral, amelynek során egy kéziratos emlékiratot nyújtott át neki, amely József főherceg és a császári család tagjai számára írt ajánlásokat tartalmazott. A politikai testamentum szövege az általános európai nemzetközi helyzetre vonatkozó megállapításokat tartalmaz, és egyben számos probléma megoldására olyan cselekvési terveket javasol, amelyek elősegíthetik a Habsburgok hatalmának megerősítését Ausztriában és Magyarországon. A szöveg szerzője a Habsburgok számára azt javasolja, hogy mondjanak le a spanyol koronáról, és összpontosítsák erejüket közép-európai helyzetük megerősítésére, elsősorban Magyarországon. Magyarországból egy tizedik választófejedelemséget kellene létrehozni, mert szükség volna „Németországot egy harcos nemzettel való állandó kapcsolatba hozni, amelynek köszönhetően a két nép között nagyobb egyetértés lenne a közös ellenséggel szembeni háborúkban”. Hasonlóan javaslatokat tett az itáliai helyzet rendezésére, a Velencével és a pápai állammal való viszony változtatására. A szöveg alapján a császári politika legfőbb célja Franciaország európai hegemóniájának megszüntetése volt. Ugyanakkor reformjavaslatokat is megfogalmazott a felvilágosodás szellemében: teljes közteherviselés elve, nagy állami manufaktúrák létrehozása, kereskedelem fejlesztése, belső gazdasági fejlődés finanszírozása, szakemberek Habsburg-birodalomba „csábítása”, jobbágyság eltörlése. Hadügyi reformokról is olvashatunk, amelyekben hadtudományi és egészségügyi fejlesztéseket is szorgalmazott a hadseregfejlesztés mellett. A politikai testamentum végén külön fejezet foglalkozott a külügyek és a diplomácia kérdéseivel. A szerző számos gondolatát I. Lipót császár utódai a későbbiekben elég határozottan követték. Erre lehet példa a Habsburgok Spanyolországgal és a spanyol örökséggel kapcsolatos politikája. Szintén a politikai testamentum elveihez hasonlóan valósultak meg az itáliai területeken tapasztalható osztrák hódítások. A politikai testamentum keletkezésének időszaka egybeesett Magyarországon a török hódoltság alóli felszabadulás utáni nagy átalakító és modernizáló tervezetek korszakával.

Összegzésképpen az előadó megállapította, hogy Lotaringiai V. Károly herceg katonai pályája és munkássága és politikai legitimációja szempontjából meghatározó jelentőségűek voltak a magyarországi hadműveletek. A Lotaringiai-ház európai legitimációja mellett a herceg mint hadvezér ábrázolása hangsúlyos szerepet játszott a rá vonatkozó leírásokban. A neves Montecuccoli tanítványaként jelent meg itt, akitől 1675-ben vette át a fővezéri feladatot és a későbbiekben ő vált Savoyai Jenő herceg tanítómesterévé, akit egészen Napóleonig Európa egyik legjelentősebb hadvezérének tartottak.

Az előadást követő élénk szakmai eszmecsere fő témája a politikai testamentum szerzősége volt. Tóth Ferenc ismertette a ma is tartó vita érveit arról, valóban Károly – vagy a hadinaplóhoz hasonlóan környezetéből valaki – lett volna a testamentum szerzője, vagy inkább a Habsburgok környezetéből valaki, aki egy tekintélyes, és addigra (a megjelenés, 1697 idején Károly már évek óta halott volt) már nem élő kortárs nevét használja fel a reformok szükségességének indoklására. Sőt a hozzászólók felvetették annak lehetőségét is, hogy mindez egy politikai pamflet, akár gúnyirat is lehet, talán éppen francia oldalról. A rendezvény Pálffy Géza zárszavával ért véget, aki hangsúlyozta: Tóth Ferencre komoly feladat vár akár egy korszerű hiteles életrajz összeállításával, akár a hadinapló tudományos igényű feldolgozásával, akár egy történeti rejtély – a politikai testamentum szerzősége - megoldásával.

Farkas Ildikó