2023. szeptember 11. és 14. között szervezték meg Kolozsvárott a European Rural History Organisation 6., kétévente megrendezésre kerülő konferenciáját. A rangos eseményen a „Lendület” Tíz Generáció Kutatócsoport négy kutatója hét előadást tartott.
Demeter Gábor, intézetünk tudományos főmunkatársa önálló, háromrészes, a teljes első napot lefedő szekciót szervezett Spatial pattern of inequalities in rural areas 1300–1910 I–III. címmel, amelyben 13 előadás kapott helyet.
Kép: https://kmti.hiphi.ubbcluj.ro
Rural inequalities in Hungary in 1720 and in Transylvania in 1750 – spatial aspects című, Mikle Györggyel közös előadásában Demeter Gábor szemléltette és értékelte a 18. századi vidéki Erdély (2200 település) és Partium (300 település) társadalmi-gazdasági és demográfiai jellemzőinek térbeli különbségeit az 1720-as Regnicolaris conscriptio, az 1750-es erdélyi összeírás, valamint az utolsó feudális típusú összeírás, a Conscriptio Czirakyana (1820) adatainak térképre vitele alapján. Azt a kérdést vizsgálták, hogy a jobbágyok társadalmi különbségeinek voltak-e etnikai dimenziói, vagy sem, a társadalmi különbségekre hatással voltak-e a közigazgatási és fizikai földrajzi határok, vagy ezek egyáltalán nem befolyásolták a különbségeket. A vizsgálat során az egyedi indikátorok összegzésével képzett kompozit fejlettségi index mellett a településtípusok társadalmi-gazdasági jellemzőkön alapuló csoportjainak térbeli mintázatát (klaszterelemzés) is vizsgálták.
Földvári Péterrel közös Methods and challenges of measuring rural inequalities and rural development levels in 18th c. Hungary című előadásában Demeter Gábor ismertette az egykori Magyar Királyság társadalmi-gazdasági és demográfiai jellemzőire utaló, a 2015 óta folyamatos településszintű adatsorok rögzítési folyamatát. Az első eredményeket, az 1870 és 1910 közötti népszámlálások legfontosabb adatait és a hozzájuk tartozó GIS-alaptérképeket közzétették a www.gistory.hu oldalon és egy 600 térképet tartalmazó atlaszt is megjelentettek az adatsorok feldolgozásával.
Azóta az 1910-es és 2010-es éveken túl számos további időhorizont adatainak feldolgozása is elkezdődött, így az 1330-as, 1720-as és 1785-ös időhorizontok mellett 1880-ból is rendelkezésre áll a 12 500 település társadalmi-gazdasági vonatkozású adatsora. Ez több mint 50 (különböző relevanciájú és területi lefedettségű) változót jelent a 18. századra vonatkozóan, 200 indikátort az 1865–1910 közötti időszakra vonatkozóan, és 12 harmonizált változót a 2010-es évekre vonatkozóan, 270 000 km2-re kiterjedően. A 7 millió adatot egy webmap-szerver segítségével tették láthatóvá a felhasználók számára.
Az előadás a 18. századi Magyarországra vonatkozó társadalmi-gazdasági és demográfiai jellemzők térbeli különbségeit szemléltette és magyarázta az 1720-as és 1785-ös időpontokban, kísérletet téve a regionális fejlettségi szint és az egyenlőtlenségek mértékének és változásának megállapítására 1910-ig (a Williamson-hipotézis tesztelésével), a centrum-periféria viszonyok átrendeződésének illusztrálásával kompozit fejlettségi térképek segítségével, illetve a fejlettségfogalom kortárs értelmezésével és a források értelmező kritikájával.
Ezt követő, Rural inequalities in Hungary in 1728 and 1786 – social aspects (a reevaluation of the research done by Géza Perjés) című előadását Demeter Gábor onnan indította, hogy az adathalmazok lokális és kistérségi szinteket meghaladó statisztikai elemzése ritka a 18. századra vonatkozó rurális vizsgálatok esetében. Előadása a 18. századi Magyarország társadalmi-gazdasági és demográfiai jellemzőinek statisztikai elemzését adta, beleértve a Perjés által korábban más szemszögből feldolgozott, 11 megyére (2300 településre) vonatkozó, 1728. évi települési szintű összeírás, valamint a 9000 települést tartalmazó, 1786. évi jobbágyösszeírás elemzését. Fő kérdése az volt, hogy az etnikai hovatartozás, a vallás, a piacokhoz való közelség, az adótípusok, a településtípusok, a földminőség vagy a talaj termékenysége stb. hogyan befolyásolja a vidéki társadalom egyéb társadalmi-gazdasági és demográfiai jellemzőit és fejlettségét. Ehhez – a panel többi előadásával ellentétben – nem a területi egyenlőtlenségek, hanem a társadalmi és jogi különbségek bemutatására helyezte a hangsúlyt.
Mikle György Local social structure and Nr. of population in Hungary (1720–1910) címmel tartott előadást. A hazai településállomány differenciálódásában régóta kimutatható a településméret szerepe. A települési lélekszám és a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek összekapcsolása a hazai társadalomföldrajzi kutatásokban a legmarkánsabban az aprófalvak helyzetének elemzésében öltött testet. Az előadásban a települési népességszám differenciáló szerepének a történeti Magyarország területére számított, 1720 és 1910 közötti változásait mutatta be. A kutatás rámutatott arra, hogy a településméret a 18. században és a 20. század elején egyaránt több mutatószám eloszlásával is összefüggött. Bár a regionalitás szerepe mindvégig erős volt a vizsgált időszakban, az egyes országrészeken belüli egyenlőtlenségek a településméret mentén is mérhetők voltak.
Kép: ruralhistory.eu
Zárásképp Demeter Gábor Databases substituting missing or inadequate maps – the reconstruction of historical land use in Hungary in the 18th-19th centuries using hGIS methods című előadásban azt a kérdést tette fel, hogy hogyan segíthet a történettudomány a földhasználat országos szintű rekonstrukciójában, ha a vizsgált korból nem maradt fenn térkép, vagy a fennmaradtak elemzése a klasszikus földrajzi és GIS-módszerekkel éveket venne igénybe. A katonai felvételezések ugyan ma már könnyen hozzáférhetők vetületbe húzva, ám az eredeti szelvények hiányosságai miatt tömeges kiértékelésük korlátokba ütközik. A Konkoly-Gyuró Éva által vezetett kutatás 2 km-es sűrűségű rácshálót vetített az országterületre, így generált általános átnézeti képet a földhasználat változásairól 1850–1930 között. A 18. század végi első katonai felvételezés kiértékelését azonban ők sem kísérleték meg, II. József kataszteri felvételezése pedig csupán néhány száz településre maradt fenn a rendi ellenállás miatt. Egy áthidaló megoldással azonban legalább a települések földhasználatának relatív különbségei megjeleníthetők településszinten az egész országterületre, ti. a fennmaradt 1786 kancelláriai összeírás tartalmazza a jobbágyok szántóföldjeinek nagyságát (ekkor az urasági föld még alárendelt) és a rét kiterjedését.
Megadható tehát a rét szántóhoz viszonyított nagysága, illetve az egy főre jutó kiterjedése. S bár az összeírások hiányosak, ez a két elem, a rét és szántó az 1720-as összeírásban is állandó, tehát a változás (relatív) nagysága és iránya is nyomon követhető a század során. Így adatbázisuk (GISta Hungarorum) segítségével, jelentős korlátokkal ugyan, de rekonstruálhatók a térképi ábrázolások nélküli korok földhasználati viszonyai is. A lokális különbségek pedig a helyi társadalomfejlődés eltérő útjaira is rávilágítanak.
Buzgó Gábor Anthropogenic landscape transformation in the village of Nagyléta on the edge of the Great Hungarian Plain between 1865 and 1910 című, szeptember 12-én, a Meadows in Europe: historical perspectives on sustainable agricultural land use szekcióban elhangzott előadásában azt vizsgálta, hogyan alakult át a határhasználat Nagylétán és tágabb környezetében, Észak-Biharban a 19. századi vízrendezések előtt és után, ehhez miként próbált meg alkalmazkodni a helyi társadalom, továbbá, hogy mindez hogyan hatott a rétgazdálkodásra. A táj átalakulása a volt jobbágyok és az uradalom tulajdonosa, báró Mandel Rudolf közötti 1863-as úrbéri egyezség megkötése után vette kezdetét. Az egyezség után az uradalom a Belga Bank kezébe került, amely az 1860-as években zajló gabonakonjunktúrát kihasználva az uradalmi erdőket kivágatta és szántófölddé alakította, majd parcellánként eladásra kínálta. A táj átalakulása tehát már a vízrendezés előtt megkezdődött. A második változást a kisbirtokosok kezében lévő Ligeti kaszálók dűlőben fekvő rét szántófölddé alakítása jelentette az 1890-es években, mely már a vízrendezés hatása. Az új szántóföldek kialakítása rossz minőségű talajon történt, ezért a földhasználat elszakadt a helyi adottságoktól. Ez a változás a rétgazdálkodás végét eredményezte Nagylétán. A harmadik változás szintén az 1890-es években zajlott le, ekkor a filoxéra hozta kedvezőbb helyzetbe a lokális társadalmat: az Észak-Biharral szomszédos Érmelléken a szőlőültetvények a járvány következtében tönkrementek, Nagyléta északi határában viszont a filoxérára immunis homokterületek feküdtek, amelyeken új szőlőskerteket lehetett kialakítani. A szőlőskertek kialakításával a lokális társadalom földhasználata jobban alkalmazkodott a helyi adottságokhoz, ami a századfordulón már magasabb jövedelmeket eredményezett.
Petrás Éva The attempts of the Catholic Agrarian Youth Organization (KALOT) to promote the social modernization of the peasantry in Hungary, 1935–1946 címmel a The Actors of Rural Modernisation in Late Habsburg Empire and Post-Habsburg Space, 1867–1938 című szekcióban tartott előadást szeptember 13-án. Az előadás elsősorban a KALOT jezsuita vezetőinek – Kerkai Jenőnek és Nagy Töhötömnek – a tevékenységét követve mutatta be a két világháború közti katolikus hivatásrendi mozgalmak között a legnagyobb sikereket elért KALOT-mozgalmat. A katolikus egyház társadalmi tanítása és főként XI. Piusz pápa Quadragesimo anno kezdetű enciklikája ihletésére a KALOT révén olyan, a korszakban nemzetközi összehasonlításban is egyedülálló mozgalom jött létre, amely az agrárkérdés komplex értelmezésével nyitott utat tagjainak ismereteik bővítésére és tájékozódási horizontjuk kitágítására, értékeik és képességeik tudatosítására és fejlesztésére, az egyéni törekvésekben és a közösségi cselekvésben rejlő erő felismerésére, egyszóval segítséget nyújtott a szegénység és a gazdasági bizonytalanság strukturális problémáit nemzedékek óta ledolgozhatatlan hátrányként hordozó parasztság legagilisabb tagjainak – a parasztifjúságnak – a felemelkedéshez. Az előadás 1935-től, a mozgalomszervezés kezdeteitől a KALOT 1946-os betiltásáig követi végig a szervezet történetét.
