A legutóbbi népszámláláson 2439 honfitársunk vallotta magát szkítának azt állítva, hogy a szkíta az anyanyelve, ezt használja családi és baráti körben. Ehhez képest Attila király népéhez tartozónak „csupán” 345-en érzik magukat, bár tegyük hozzá már az elején: sem a hunok, sem a szkíták nyelvét nem ismerjük, mindkét nép réges-rég eltűnt már a történelem színpadáról. Kik azok a szkíták (régies szóval szittyák), és hogyan érezheti magát bárki egy olyan nép tagjának, amely már a magyarok bejövetele előtt csaknem 1500 évvel eltűnt a Kárpát-medencéből? Miért nem elég, hogy magyarok vagyunk?
Sudár Balázzsal, a HUN-REN BTK Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársával erről beszélgetett Bihari Dániel, a 24.hu újságírója. A cikk itt olvasható.
