Gyakorló középkorkutatók kivételével bizonyára kevesen lapozgatnak esténként középkori történeti forrásműveket saját szórakoztatásukra. Pedig megéri: e történetekből megtudhatjuk például azt is, hogy Hunor és Magor az özönvizet átvészelő Noé közeli rokona – ennél ősibb rokonságot nehéz lenne elképzelni – vagy megismerkedhetünk a fent idézett elbeszéléssel Nyugat-Európa ma is fontos városa, az Európai Unió egyik központja nevének eredetéről.
Miért olvashatunk a korai évszázadok tollforgatóinál efféle, ma már könnyen cáfolható állításokat? Azért, mert íróik célja nem feltétlenül a múlt történéseinek tényszerű összefoglalása, hanem sokkal inkább a szórakoztatás volt. Ezek után pedig már nem is olyan nehéz elképzelnünk szerzőnket, Kézai Simont, amint somolyogva pergamenre rója a városnév eredetére vonatkozó elmés magyarázatát.
A középkori krónikák történeti hitelességéről, Strasbourgról és Noéról kérdezte Bácsatyai Dániel történészt, a HUN-REN BTK Történettudományi Intézetének tudományos munkatársát Bihari Dániel, a 24.hu munkatársa. A cikk itt olvasható.
Címlapkép: Képes Krónika/Kálti Márk/Wikipedia
