11–14. sz. Királynéi birtokok az Árpád-korban

A magyar királynét az Árpád-korban földek és jövedelmek illették meg. Ezek fedezték a királyné kiadásait: udvara fenntartását, valamint azoknak a tevékenységeknek a költségeit, amelyeket a kor elvárt a királynéktól, így az özvegyekről és az árvákról történő gondoskodást, az egyházak támogatását.

Az 1. térkép az Árpád-korból ismert királynéi birtokokról adnak áttekintést. A királynéi birtokok tekintélyesnek mutatkozó mennyisége eltörpült a különböző birtokszervezetekhez tartozó királyi birtokok nagysága mellett, ám relatív súlya mégsem becsülhető le, hiszen jelentősen felülmúlja a leggazdagabb egyházi intézmények – az esztergomi érsekség, a székesfehérvári káptalan vagy a pannonhalmi apátság – birtokállományát. Nem kétséges, hogy a királynékat az ország legnagyobb birtokosai között kell számon tartanunk.

A térkép szemléletesen mutatja be, mit jelent a gyakorlatban a középkorral kapcsolatosan gyakran emlegetett „szórt birtokszervezet”: a királynéknak is az ország legkülönbözőbb pontjain voltak birtokai. Az is megfigyelhető ugyanakkor, hogy a mai Dunántúl középső vidékein, s különösen a veszprémi egyházmegye területén feltűnően sok királynéi birtokkal találkozunk. Ennek egyik oka, hogy ez volt az a régió, ahol a legrégibb időktől fogva kimutatható az Árpádok jelenléte és birtoklása, s ennek megfelelően a királyi birtokok aránya is igen magas e területen. A jelenség másik oka abban jelölhető meg, hogy a magyar királynékat különlegesen szoros kapcsolatok fűzték a veszprémi püspökséghez, melyet egy hagyomány szerint Szent István király (1000–1038) felesége, Gizella királyné alapított, s melynek püspökei koronázták a királynékat.

A királynéi birtokok egy részét nagyobb egységekbe, uradalmakba szervezték. Ezek közül mutat be kettőt a 2. térkép. Az uradalom élén „ispán” címet viselő tisztségviselő állt, ezért az uradalmat is „ispánság”-nak nevezték. Az uradalom központja az udvarház volt – Vizsolyban és Segesden –, ehhez tartoztak a környékbeli királynéi birtokok, olykor egy-egy távolabb fekvő is. Érdemes megfigyelni, hogy az Árpád-korban az uradalmak még csak részben alkottak zárt területi egységet, ami az említett „szórt birtokszervezet” egy másik jellemző vonása. A vizsolyi uradalom birtokainak egy részét a 13. században eladományozták, a maradékra pedig a kor egyik oligarchája, Aba nembéli Amadé tette rá a kezét a század végén. A segesdi uradalom egyes részeit szintén eladományozták, maga az uradalom azonban még a 14. században is a királynékat illette, míg Zsigmond király (1387–1437) el nem zálogosította egy bárónak.

Zsoldos Attila–Nagy Béla