15. sz. vége. Az ecsedi Bátoriak várbirtokai

Az ecsedi Bátoriak az ősi, Árpád-kori Gutkeled nemzetség egyik leszármazott családja. A nemzetség őse(i) a hagyomány szerint (Kézai Simon nyomán) Orseoló Péter uralkodásakor (1038–1041) érkeztek az országba, s ekkortól több ágra és majdnem tucatnyi családra bomlottak a következő két évszázad során. Ősi birtokaik java része a szatmári, szabolcsi vidéken terült el.

A család felmelkedés az 1330-as években indult, amikor többek közt 1334-ben nyertek engedély I. Károly királytól Ecsed (ma: Nagyecsed) várának, első rezidenciájuk felépítésére. Az első igazi sikert azonban a Zsigmond-korban Bátori István országbírósága (1435–1440) idején jött el, akinek számos jelentősebb birtokszerzés (például a bujáki váruradalomé) fűződik a nevéhez, igaz utóbbi adomány létrejöttében fontos szerepet játszott István fivérének, Bertalannak a csehországi Tabor vár ostromakor esett halála is.

István országbíró fia, aki ugyancsak az István nevet viselte, méltó volt apja örökségéhez, aki öt esztendei országbíróságával a királyság egyik bárói méltóságáig jutott. Fia immáron jó udvari kapcsolatokkal rendelkezvén elébb Hunyadi Mátyás testőrkapitánya, majd 1471-től apjához hasonlóan országbíró lett. Pályájának csúcsán: 1479-től 1493-ig országbírósága mellet Erdély vajdája is volt, ami az akkor elérhető legmagasabb tartományi–katonai bárói méltóság egyike volt a szlavón bánság mellett. Fiatal korától Mátyás egyik állandó bizalmasa és fő támogatója a király haláláig, azt követően pedig az 1490–1491. évi események egyik legfőbb irányítója. Pályafutása kiváló példája a Mátyás-korban felemelkedő úgynevezett „katonabáróknak”, akikkel igyekezett a király magát körülvenni (közéjük tartozik többek közt Kinizsi Pál is) uralkodása utolsó évtizedében, hogy törvénytelen fia, Corvin János utódlását biztosítsa. Számos jelentős váruradalommal gyarapította a családi örökséget, pontosan a királlyal fennálló jó kapcsolatából eredően: a Bátoriaké 1490-ben az ország negyedik legnagyobb birtokvagyona volt (csak Corvin János, Szapolyai István és Újlaki Lőrinc rendelkezett több várral, kastéllyal). Élete során sohasem házasodott meg, gyermekei nem születtek.

A harmadik „báróságot” viselő családi generációt az erdélyi vajda unokaöccse, szintén István képviselte. A jól építkező családi stratégia eredményeképpen István (aki somogyi, zalai és zarándi ispán is volt) 1511-től a török elleni védekezés legfőbb parancsnoki tisztét látta el, ő volt az Alsó részek főkapitánya. Politikai szerepe eztán tovább nőt, ő lett az ország nádora, amit többszöri megszakítással, de bő évtizeden át viselt (1519–1523, 1524–1525, 1526–1530), illetőleg rövid ideig, II. Lajos király csehországi tartózkodásakor, királyi helytartó is volt (1522–1523).

A térkép kiválóan illusztrálja egy ősi nemzetségből származó, három-négy generáción át folyamatosan a királyi udvarban jelenléttel bíró főúri család lehetőségeit , stratégiáját a 15. században, és annak birtokokban „lecsapódó” eredményét. A Bátoriak ecsedi ága fiágon 1605-ben halt ki.

Horváth Richárd–Nagy Béla