1529. Török hadjárat, belhárobú

1529-ben Habsburg Ferdinánd igyekezett megtartani előző évi magyarországi foglalásait, ezen belül is elsősorban Budát és a Dunántúlt. János király az erdélyi Lippáról elsősorban Erdély visszaszerzésére törekedett, majd az itteni hátországának biztosítása után Magyarországot kívánta visszaszerezni. Szulejmán szultán pedig friss szövetségesének, János királynak a megsegítését hangoztatva újra személyesen vezetett hadjáratot a Kárpát-medencébe, célja pedig Bécs meghódítása és ezzel a Magyar Királyság teljes bekebelezése volt.

János király az év elején helyi oszmán segédcsapatok részvételével a hatalmába kerítette a Maros-Körös-közben fekvő Világost, Pankotát és Jenőt. A részsikerek után az igazi fordulatot a június 22-én Brassó mellett lezajlott földvári ütközet jelentette, ahol a szultán parancsára Erdélybe vonuló Péter moldvai fejedelem legyőzte a Török Bálint vezette Habsburg-hű erőket, és ezzel biztosította a székelyeknek és a szászoknak a János királyhoz való hűségét. Ezzel Erdélyben a Ferdinánd-párti erők elvesztették katonai erejüket, és a tartomány Szeben város kivételével egészen a Maylád István erdélyi vajda vezette lázadásig (1539–1541) szilárdan János uralma alatt maradt.

Szulejmán szultán május 10-én indult el a hadai élén Isztambulból és különösebb ellenállás nélkül augusztus közepén Mohácsra ért. Az egykori csatatéren fogadta augusztus 18-án János királyt, és szeptember elején már a magyar és német csapatok által oltalmazott Budát ostromolta. Néhány nap küzdelem után Nádasdy Tamás várnagy akarata ellenére a védők feladták a várat, majd János elűzte a város megbízhatatlannak tartott német polgárságát. Mivel a helytartótanács és a frissen felállított Magyar Kamara már a vár körülzárása előtt elmenekült, így elmondhatjuk, hogy az 1529. évi hadjárat betetőzve a három évvel azelőtti pusztítást, megszüntette a főváros addigi igazgatási központ-jellegét, befolyásos német patríciusainak az eltávolításával pedig a gazdasági súlya is jelentősen visszaesett.

Az oszmán sereg szeptember 22-én megkezdte Bécs ostromát, ám alig három heti hiábavaló harc után a szultán elrendelte a visszavonulást. Ennek során október végén újfent találkozott Budán Jánossal, akit a szeptember folyamán Visegrádról megszerzett magyar szent koronával oszmán és magyar előkelők előtt ismét megkoronáztak. Ez az aktus nyilvánvalóvá tette János vazallusi helyzetét, amit megerősített, hogy Budán a hadjáratot követően is jelentős oszmán helyőrség maradt. A függést fokozta, hogy János király erős oszmán nyomásra kinevezte kincstartójának a velencei kalandor Lodovico Grittit, Ibrahim nagyvezír belső bizalmasát.

Az 1529. év végül minden fél számára csalódással ért véget. Ferdinánd elveszítette Erdélyt és Budát, a szultánnak nem sikerült bevennie Bécset és szétvernie a Habsburgok magyarországi pártját, János pedig csak oszmán segítséggel jutott el Budára, és több megalázó procedúra során a szultán alattvalójává vált.

Varga Szabolcs–Nagy Béla