Magyarország a kiegyezés után továbbra is soknemzetiségű ország maradt, de a dualizmus korában a népszámlálási adatok szerint jelentős eltolódások következtek be a lakosság etnikai-nyelvi összetételében.
A magyar korona országainak népessége anyanyelv szerint 1910-ben
Anyanyelv |
Magyar- |
Horvát- |
Együtt |
Magyar- |
Horvát- |
Együtt |
Ország |
Ország |
ország |
Ország |
|||
és Fiume |
és Fiume |
|||||
% |
% |
|||||
magyar |
9 938 134 |
112 441 |
10 050 575 |
54.56 |
4.21 |
48.12 |
német |
1 901 042 |
136 393 |
2 037 435 |
10.44 |
5.10 |
9.75 |
szlovák |
1 946 165 |
21 805 |
1 967 970 |
10.68 |
0.82 |
9.42 |
román |
2 948 049 |
983 |
2 949 032 |
16.18 |
0.04 |
14.12 |
ruszin |
464 259 |
8 328 |
472 587 |
2.55 |
0.31 |
2.26 |
horvát |
181 882 |
1 651 280 |
1 833 162 |
1.00 |
61.80 |
8.78 |
szerb |
461 091 |
645 380 |
1 106 471 |
2.53 |
24.16 |
5.30 |
bunyevác |
88 204 |
5 |
88 209 |
0.48 |
0.00 |
0.42 |
szlovén |
75 062 |
18 112 |
93 174 |
0.41 |
0.68 |
0.45 |
cigány |
108 825 |
12 272 |
121 097 |
0.60 |
0.46 |
0.58 |
egyéb |
102 396 |
64761 |
167157 |
0.56 |
2,42 |
0.80 |
Összesen |
18 214 727 |
2 671 760 |
20 886 487 |
100.00 |
100.00 |
100.00 |
1851 és 1910 között a magyarok száma jóval gyorsabban növekedett, mint az országban lakó többi népé, s számarányuk is szembeötlően javult: a magyar korona országaiban 36,5 %-ról 48,1 %-ra, a szűkebb Magyarországon (tehát Horvátország nélkül) pedig 42 %-ról 55 %-ra emelkedett. A hatvan év alatt az ország összlakossága 57 %-kal növekedett (13,2 millióról 20,8 millióra), de míg a magyarok száma hat évtized alatt több mint megkétszereződött (4,8 millióról 10,1 millióra), addig a nemmagyar lakosság csak 29 %-kal gyarapodott (8,4 millióról 10,8 millióra).
Az arányok eltolódásában szerepet játszott, hogy a magyarok természetes szaporodása gyorsabb ütemű volt, mint a többi népé együttvéve (ez elsősorban a kedvezőbb halálozási arányszámok következménye volt). Még nagyobb súllyal esett latba a kivándorlás: a másfél milliós kivándorlási veszteség háromnegyede a nemzeti kisebbségeket gyengítette. A magyarság 1850 és 1910 közötti 5,3 milliós gyarapodásából mintegy kétmillió fő lehetett az asszimiláció eredménye.
A legnagyobb asszimilációs nyereséget a zsidók magyarosodása eredményezte: 1910-ben a 932 ezer izraelita vallású lakos közül 705 ezer magyar anyanyelvűnek vallotta magát. A második legnagyobb csoportot a németek alkották: mintegy 600 ezerre tehető a 60 év alatt elmagyararosodott németek száma. A harmadik helyen a szlovákok állnak kb. 400 ezer főnyi veszteséggel. A maradék 300 ezer főleg katolikus délszlávokból (horvátok, szlovének, bunyevácok, sokácok), ruszinokból, és egyéb kisebb bevándorló népcsoportokból (lengyelek, csehek, olaszok stb.) került ki. Minimális volt viszont a magyarosodás a szerbek és a románok körében.
Az asszimiláció túlnyomórészt természetes és spontán folyamat volt. Leginkább a polgárosult, a magasabban iskolázott, a földrajzi és a társadalmi mobilitásba bekapcsolódó rétegek magyarosodtak. A folyamatot nagyban elősegítette a magyarokkal való hosszabb együttélés, az azonos vallási közösségekhez (római katolikus, evangélikus) tartozás, valamint a kétnyelvűség. Ezekkel a tényezőkkel magyarázható a nyelvszigetekben és szórványokban élő többszázezer német, szlovák és délszláv állampolgár magyarosodása. Kiemelkedő szerepet játszottak az asszimilációs folyamatban a városok, amelyeknek lakossága már 1880-ban 64 %-ban magyar volt, s ez az arányszám 1910-ig 77 %-ra emelkedett. Fontos ösztönzője volt a magyarosodásnak a társadalmi mobilitás is: a magasabb iskolázás, a társadalmi hierarchiában való emelkedés, a hagyományos falusi közösségekből, a paraszti és kispolgári életformából való kiszakadás az esetek többségében magyarosodással járt.
A hagyományos falusi életformáját inkább őrző, ortodox és görög katolikus vallású, a magyartól kultúrájában, történeti hagyományaiban távolabb álló, egyházi és iskolai autonómiával rendelkező román, szerb és ruszin agrártársadalmak esetében a magyarosodás jóval kisebb mértékű volt, s a nemesség, az értelmiség és a polgári középrétegek szűk csoportjaira korlátozódott. A nyelvhatárok ezekben az évtizedekben lényegében nem változtak. A nem magyar népek összefüggő településterületeit a magyarosodás nem igen tudta kikezdeni. Ott legfeljebb a magyar nyelvszigetek és szórványok száma, lakossága növekedett a kialakuló iparvidékekre és gazdasági központokba irányuló magyar bevándorlás révén. A nyelvhatárokon húzódó hol szélesebb, hol keskenyebb vegyes nemzetiségű, kétnyelvű sávban szinte népszámlásáról népszámlálásra, községről-községre változott a helyzet: hol nőtt, hol csökkent a magyarság arányszáma.
Katus László–Nagy Béla (szerk. Fónagy Zoltán)
Fájlnév: | etnikai_kép_1910.jpg |
Fájlméret: | 499.88 KB |
Fájltípus: | image/jpeg |
2024. 12. 03. 17:00 Visegrádtól Komáromon át Amerikáig: A magyar Szent Korona különleges kalandjai |
2024. 12. 16. 11:00 Ablonczy Balázs MTA doktori munkájának nyilvános vitája |