+36 1 224 6755   

BTK Történettudományi Intézet

1910. A Magyar Királyság etnikai képe

1910. A Magyar Királyság etnikai képe

Magyarország a kiegyezés után továbbra is soknemzetiségű ország maradt, de a dualizmus korában a népszámlálási adatok szerint jelentős eltolódások következtek be a lakosság etnikai-nyelvi összetételében.

A magyar korona országainak népessége anyanyelv szerint 1910-ben

Anyanyelv

Magyar-

Horvát-

Együtt

Magyar-

Horvát-

Együtt

 

Ország

Ország

 

ország

Ország

 
   

és Fiume

   

és Fiume

 
       

%

%

 
             

magyar

9 938 134

112 441

10 050 575

54.56

4.21

48.12

német

1 901 042

136 393

2 037 435

10.44

5.10

9.75

szlovák

1 946 165

21 805

1 967 970

10.68

0.82

9.42

román

2 948 049

983

2 949 032

16.18

0.04

14.12

ruszin

464 259

8 328

 472 587

2.55

0.31

2.26

horvát

181 882

1 651 280

1 833 162

1.00

61.80

8.78

szerb

461 091

645 380

1 106 471

2.53

24.16

5.30

bunyevác

88 204

5

88 209

0.48

0.00

0.42

szlovén

75 062

18 112

93 174

0.41

0.68

0.45

cigány

108 825

12 272

121 097

0.60

0.46

0.58

egyéb

102 396

64761

167157

0.56

2,42

0.80

             

Összesen

18 214 727

2 671 760

20 886 487

100.00

100.00

100.00

1851 és 1910 között a magyarok száma jóval gyorsabban növekedett, mint az országban lakó többi népé, s számarányuk is szembeötlően javult: a magyar korona országaiban 36,5 %-ról 48,1 %-ra, a szűkebb Magyarországon (tehát Horvátország nélkül) pedig 42 %-ról 55 %-ra emelkedett. A hatvan év alatt az ország összlakossága 57 %-kal növekedett (13,2 millióról 20,8 millióra), de míg a magyarok száma hat évtized alatt több mint megkétszereződött (4,8 millióról 10,1 millióra), addig a nemmagyar lakosság csak 29 %-kal gyarapodott (8,4 millióról 10,8 millióra).

Az arányok eltolódásában szerepet játszott, hogy a magyarok természetes szaporodása gyorsabb ütemű volt, mint a többi népé együttvéve (ez elsősorban a kedvezőbb halálozási arányszámok következménye volt). Még nagyobb súllyal esett latba a kivándorlás: a másfél milliós kivándorlási veszteség háromnegyede a nemzeti kisebbségeket gyengítette. A magyarság 1850 és 1910 közötti 5,3 milliós gyarapodásából mintegy kétmillió fő lehetett az asszimiláció eredménye.

A legnagyobb asszimilációs nyereséget a zsidók magyarosodása eredményezte: 1910-ben a 932 ezer izraelita vallású lakos közül 705 ezer magyar anyanyelvűnek vallotta magát. A második legnagyobb csoportot a németek alkották: mintegy 600 ezerre tehető a 60 év alatt elmagyararosodott németek száma. A harmadik helyen a szlovákok állnak kb. 400 ezer főnyi veszteséggel. A maradék 300 ezer főleg katolikus délszlávokból (horvátok, szlovének, bunyevácok, sokácok), ruszinokból, és egyéb kisebb bevándorló népcsoportokból (lengyelek, csehek, olaszok stb.) került ki. Minimális volt viszont a magyarosodás a szerbek és a románok körében.

Az asszimiláció túlnyomórészt természetes és spontán folyamat volt. Leginkább a polgárosult, a magasabban iskolázott, a földrajzi és a társadalmi mobilitásba bekapcsolódó rétegek magyarosodtak. A folyamatot nagyban elősegítette a magyarokkal való hosszabb együttélés, az azonos vallási közösségekhez (római katolikus, evangélikus) tartozás, valamint a kétnyelvűség. Ezekkel a tényezőkkel magyarázható a nyelvszigetekben és szórványokban élő többszázezer német, szlovák és délszláv állampolgár magyarosodása. Kiemelkedő szerepet játszottak az asszimilációs folyamatban a városok, amelyeknek lakossága már 1880-ban 64 %-ban magyar volt, s ez az arányszám 1910-ig 77 %-ra emelkedett. Fontos ösztönzője volt a magyarosodásnak a társadalmi mobilitás is: a magasabb iskolázás, a társadalmi hierarchiában való emelkedés, a hagyományos falusi közösségekből, a paraszti és kispolgári életformából való kiszakadás az esetek többségében magyarosodással járt.

A hagyományos falusi életformáját inkább őrző, ortodox és görög katolikus vallású, a magyartól kultúrájában, történeti hagyományaiban távolabb álló, egyházi és iskolai autonómiával rendelkező román, szerb és ruszin agrártársadalmak esetében a magyarosodás jóval kisebb mértékű volt, s a nemesség, az értelmiség és a polgári középrétegek szűk csoportjaira korlátozódott. A nyelvhatárok ezekben az évtizedekben lényegében nem változtak. A nem magyar népek összefüggő településterületeit a magyarosodás nem igen tudta kikezdeni. Ott legfeljebb a magyar nyelvszigetek és szórványok száma, lakossága növekedett a kialakuló iparvidékekre és gazdasági központokba irányuló magyar bevándorlás révén. A nyelvhatárokon húzódó hol szélesebb, hol keskenyebb vegyes nemzetiségű, kétnyelvű sávban szinte népszámlásáról népszámlálásra, községről-községre változott a helyzet: hol nőtt, hol csökkent a magyarság arányszáma.

Katus László–Nagy Béla (szerk. Fónagy Zoltán)

Fájlnév: etnikai_kép_1910.jpg
Fájlméret: 499.88 KB
Fájltípus: image/jpeg

Szolgáltatások

Kapcsolat

Cím

1097 Budapest
Tóth Kálmán utca 4.

Telefon

+36 1 224 6755

E-mail